A férjem látszólag egy főnyeremény

„Rendszeresen olvasom a megjelent olvasói leveleket, most viszont úgy érzem, eljött az én levelem ideje is” – mindig örülünk, ha valaki így kezdi a Randiblog e-mailcímére küldött üzenetét, ezúttal Alidától érkezett pár bekezdés az inboxunkba.

Tavaly egyszer már szóba került ez a téma, akkor is azt írtuk, és most se gondoljuk máshogy: sajnos nagyon sok magyar családot érint ez a probléma, és többet kéne beszélni róla. Alida is tanácsot kér, és biztosak vagyunk benne, hogy ezt a posztot fogják olyanok olvasni, akiknek már meg kellett küzdeniük valamilyen formában ezzel a függőséggel. Ha így van, azaz ha önnek van bármilyen gondolata, tanácsa vagy tapasztalata, amit szívesen megoszt Alidával, illetve mindenki mással, kérjük, írjon nekünk ön is!

„Házasságban élek néhány éve. A férjem látszólag egy főnyeremény: egy rendes, dolgos, már-már túlságosan is sokat dolgozó kedves ember. Néhány hónapja babánk is született, egy igazi kis tündér, némi elalvási nehézséggel... A kérdés, ami foglalkoztat, az az, hogy mennyire várható el a páromtól a korábbi megszokott életmódjának megváltoztatása, most, a baba érkezése után.

A teljes igazság ugyanis az, hogy – vélhetően a rengeteg munka miatt – időnként neki szüksége van egy kis kikapcsolódásra, ami teljesen érthető, a kikapcsolás módja viszont számomra egyre elfogadhatatlanabb. Ilyenkor ugyanis a régi cimborákkal kocsmázik, és rendszerint részegen jön haza. Korábban együtt is gyakran jártunk mulatni, néha megtörtént akkor is, hogy csúnyábban beivott, olyankor én támogattam haza, de mindig azt gondoltam, hogy ez majd a gyermek érkezésével meg fog szűnni.

Többször beszéltünk is erről, persze józanul, és kaptam is ígéreteket, hogy nem fordul ilyesmi többet elő. De előfordul sajnos, ugyanis minden hétvégén ez a „program”, és gyakran végződik csúnyább beivással. Szerintetek hol a határ, mi az, ami még „belefér”? Nem szeretném, ha a gyermekem egy rendszeresen lerészegedő apa mellett nőne fel.

Ugyanakkor amikor józan, akkor elképzelni sem tudok jobb férjet, szerető apát. Nem szeretném elhagyni, de sokszor gondolok rá, mert úgy látszik, hogy az ígéretei elég üresek. Kértem már arra is, hogy dolgozzon kevesebbet, és szabadidejében inkább más hobbit találjon ki, mint a kocsmázás, de évek óta nem történt változás.

Mit lehet vajon tenni? Én ezt még nem nevezném alkoholizmusnak, de nagyon félek, hogy könnyen azzá fajul (itt is hol a határ?). Vagy ez teljesen normális, és csak én reagálom túl (szerinte ugyanis ez a helyzet...)?

Köszönöm a válaszokat, tapasztalatokat!”

De ha csak kommentelne egyet, azt is lehet!