Fingik, büdös a lába, kopaszodik – alkalmazkodtam!

Ebben a posztban alább Polina álnevű olvasónk levele olvasható. Ő rögtön az első bekezdésben felsorolja, melyik posztokra reagál, több olyan jelent meg ugyanis a Randiblogban az elmúlt pár hétben, amihez volt pár keresetlen hozzáfűznivalója Polinának. De természetesen nem csak vitatkozik a korábbi hozzászólókkal, hanem a saját történetét is elmeséli – ez olvasható a levél második felében.

Létezik a tökéletes kapcsolat? Érdemes-e kergetni? Ezekre a kérdésekre ad választ Polina levele. Most önön a sor: egyet ért? Máshogy gondolja? Mások a tapasztalatai? Írjon nekünk ön is a Randiblog e-mailcímére!

„Amióta ezt olvastam, örülök, hogy meleg vagyok, piszlicsáré dolgok, de nem volt miattuk második randi, gyógyszert kell szedjek, mert ő óvszerrel nem hajlandó, és még sorolhatnám az elmúlt időszak posztjait. Mintha évek óta ugyanolyan emberek írnák a posztokat, akik még mindig egy helyben toporognak, és ezért az egész világ globálisan felelős, ők semmiképp. Vegyük sorjában:

Mingyá 40 vagyok, saját lakásom van, jó állásom, autóm, megtakarításaim, és a tengerpartra járok nyaralni.

Ezeknek kb 90%-a kamu. Mindannyiunknak vannak ilyen kollégái. Egy berendezetlen albiban nyomorognak, és látszik a pedánsan összekészített éthordóból, hagy anya főztje, és a liliomillatú öblítőből, hogy anya mossa. Ha nem is mamahotelben laknak, még anyatejen élnek.

Vártam, hogy az első randi után hívjon, de akkora paraszt, hogy nem hív.

Talán mert mégsem vagy olyan tökéletes, mind hiszed magadról. Neki te voltál a csalódás. Ezért tán nem paraszt, ha nem mondja a szemedbe. Mert miért is kéne?

Ne legyen gyereke!

Ez is jó. Egy majdnem középkorú, gyermektelen embernek olyan elvárása legyen, hogy akit keres, legyen szintén középkorú, és gyermektelen. Az az igazság, hogy értelmes ember menekül egy ilyen partnertől, mert az sajnos azt jelenti, hogy akit keresünk, vagy aki keres, még sosem tudott eljutni egyetlen kapcsolatában sem arra a szintre, hogy megállapodjon, kötelezettségeket vállaljon. Ki a franc mondja, hogy minden házasság sikeres? A gyerek az előző kapcsolatból egy stigma?

A helyzet a következő!

Néhányan olyan keresési feltételeket szabtok meg, aminek képtelenség megfelelni! Egyetlen randi után képesek vagytok olyan szinten leírni a másik felet, hogy az tragédia. Idegességről, izgalomról hallottatok már? Nem, mi? Kár! Pedig sok mindent megmagyaráz.

Na akkor rólam… 35 éves lettem egy hete. Elváltam és van két gyerekem (rögtön két stigma), megismerkedtem egy férfival, akit látásból már ismertem, de egy istentelen tahónak tartottam. Aztán egyszer pityókás volt, és láss csodát… Egy normális palival beszélgettem órákon keresztül. Majd másnap, harmadnap és ez így ment tovább hetekig. Utálta, hogy gyerekeim vannak, ezért meg is beszéltük, hogy néhány kellemes óra, és nem több.

Szarügy, de ő lett szerelmes...

A gyerekeim imádja, sajátjaként szereti és neveli őket. Ennek már lassan 13 éve. Banyek! A lényeget majd elfelejtettem. Hozzá is mentem egy hónapja.

Írjak rosszat is?

Nem az esetem. De nagyon nem! És? Tisztel, szeret, a tenyerén hordoz, ha szabadnapos, takarít, bevásárol, csempét, wc-t sikál, főz (ehetetlenül csípősen), fingik, néha büdös a lába, kopaszodik, pocak is van, és képes órákat a budin tölteni és autótunigot olvasni, miközben én könnyezem ki a vizeletem. Hogy tökéletes lenne? Nem! Hogy én tettem alacsonyra a mércét? Nem!

Tudom, hogy vannak hibáim, és elfogadtam, ha van egy férfi, akinek kb. 80%-ban megfelelek, akkor legalább 20%- igényt nekem is engednem kell. Csak azt tudom tanácsolni a majd 40 éves kétségbeesett tökélyeknek, hogy keressék a hibát. Mert van dögivel!

Sok boldogságot!”