Megjelent a kapcsolatunkban egy rendes, izmos BMW-s

„A nálam 8 évvel idősebb párommal 7 hónapos kapcsolat után szétváltunk. Minden akadályt leküzdöttünk, ami korábban fék volt – vagy talán mégsem...?” Ennyi a rövid bevezető az alább olvasható levélhez, ami a napokban érkezett a Randiblog e-mailcímére. A beküldő igazi nevét ha tudnánk, sem árulnánk el, nálunk Ábrahám álnéven fog szerepelni a fiatalember. Szóval Ábrahám olyan szempontból rendhagyó kapcsolatban élt bő fél évet, hogy a szerelme egy nála jóval idősebb nő.

Volt.

A kapcsolatnak most ugyanis vége lett egy másik férfi miatt, és Ábrahám értetlenül áll a dolgok előtt. Ön mit válaszolna neki? Önnel is fordult már elő hasonló? Szívesen megosztaná velünk tapasztalatait? Kérjük írjon ön is, nálunk névtelenül mesélhet!

„Megjelent egy harmadik a kapcsolatunkban, korban hozzá hasonló srác, az a típus, akit az egyedülálló 30-as csajok keresnek, rendes, dolgos, izmos, BMW-s, jó anyagiakkal. Sajnos a kedvességével, tapasztalataival levette a lábáról a páromat, aki ezek után, mint aki megtébolyult, nyitni kezdett felé. A legnagyobb kérdés magamban:

mit rontottam el?

Ugyanis folyamatosan gyűrtük a lepedőt, mindketten a csúcson voltunk, mikor szeretkeztünk, rossz alkalom szinte nem is volt, mindenhová együtt jártunk, együtt éltünk, terveztünk, boldogok voltunk, elfogadott engem és én őt. Figyelmes, kedves voltam vele mindig, számomra a hibáival együtt tökéletes hölgy volt és a legfontosabb személy az életemben, ezt többször is elmondtam neki.

Ragaszkodtam hozzá, meghallgattam, mikor kellett, ha hiányzott valami a hűtőből, megjegyeztem reggel, és este hoztam, mikor jött a menstruációja, akkor tudtam, mennyire fájhat neki, ezért minden hónapban ilyenkor egyszer odakészítettem a fájdalomcsillapítót az ágya mellé, hogy mikor jön a görcs hajnalban, csak bekaphassa a gyógyit. Próbáltam a tenyeremen hordani amellett, hogy önmagamat nem vesztettem el, tehát nem papucs lettem, csak szerettem a tetteimmel őt.

Azt éreztem mellette, hogy mi összetartozunk és a körülmények, kor (mert nem érdekel a társadalom visszhangja), egzisztencia, egyebek ellenére együtt kell megöregednünk és családot alapítanunk. Furcsa érzés, mikor ezt egy pasi eldönti fejben és tudatosul, hogy ő az. A családját is imádtam, a barátait is. Egyből megvolt mindenhol a közös nevező.

Mikor belépett a harmadik, szinte letarolta a közösen felépített várunkat seperc alatt. Közhely ilyenkor, hogy valami mégsem működött, azért lett vége, na de mi az? Szerelem, szeretet, minden megvolt, s nála is. A szétválás után naponta keresett, hogy hiányzom neki, és többször közölte, nálam jobb férfivel nem találkozott, és csodál az erőmért, kitartásomért, egyéb tulajdonságaimért, egy gyémánt vagyok, ő pedig egy kavics. Ennek ellenére lelépett, az új csávóval találkozgat, bizonytalan, de ennyi.

Én csalódtam benne, mert nem ilyennek ismertem meg, hanem egy hasonlóan odaadó embernek, mert amire a férfinak az életben szüksége van, azt megadta. Benne megtaláltam a lelki társamat, a másik felemet, az ellenpólusomat. Azt, akiért hajlandó lettem volna a továbbiakban is kemény áldozatokat hozni. De ha hárman vagyunk, én kiszálltam. Köszönöm neki ezúton is ezt a 7 hónapot!

Hölgyeim, szerintetek mi romlott el? És hogy viselkedik egy igazi férfi?”