A társaságban van olyan nő/feleség, aki nem kedvel minket

Kicsit meglepődtem azon a legutóbbi poszton, miszerint a 40-es férfiak hétvégén a haverokkal stb.

– ezzel a bevezetővel kezdi a levelét Dömötör álnevű levélírónk, és hadd részletezzük először egy kicsit, hogy pontosan kiknek és mire reagál a saját történetével. Gerda arról írt, nem szereti barátja haveri körét, mert mindig piálni viszik és elviselhetetlenül viselkednek, amihez Amália hozzátette, hogy ő is ismeri a jelenséget, és úgy tapasztalja, hogy a dolgok az idő előrehaladtával csak romlanak.

Nos, Dömötör azért küldte be saját történetét, mert úgy érzi, ő is egy olyasmi férfi lehet, mint akiket Gerda és Amália kritizál. Ezek után természetesen nagyon kíváncsiak vagyunk Dömötör mondanivalójára, de nem csak az övére, hanem az önére is! Ha szintén szívesen mesélne, rajtunk nem múlik: várjuk az ön történetét is a Randiblog e-mailcímére!

„Nos, 40-es férfi vagyok, barátokkal. Nem tagadom, lehet ez furcsa, de felteszem a kérdést: Minek vagytok olyannal, akinek ezt nem tudjátok elfogadni? Sosem értem meg. Egyszer már voltam nős, szerintem többször nem leszek. A korombéli férfiak oldaláról próbálom megértetni veletek, hogy ez miről szól.

7 éve élünk együtt a párommal, van egy 6 éves gyermekünk, akinek mindketten próbálunk mindent megadni. Mindenben próbáljuk támogatni egymást, amennyiben lehetséges. Házimunka, takarítás, mosogatás, vásárlás, főzés, ezeket mind együtt oldjuk meg. Persze nem mindig feszültségmentes az élet, de így van rendben.

Vannak barátaim, akikkel én is elmegyek akár vidékre és tolunk egy partyt. Nem „horgászatnak” álcázva baszunk be heti 3-szor, hanem vállaljuk magunkat. Igen szórakozunk, piti szarságokon nagyokat röhögünk, de soha, ismétlem soha egyikőnk párjának sem volt „zárva” az ajtó, hogy velünk tartson. Párom, amikor teheti, velünk is tart. Nem dőlünk minden este a sarki kocsmában a pultnak és alkoholszagban fürödve töltjük a napjainkat.

Számomra is érthetetlen, hogy a társaságban van olyan nő/feleség, aki „nem kedvel” minket. Fel nem foghatom, mivel nem is ismer... mondom, nem is ismer. Értitek ugye? Kb. azt sem tudja, ki vagyok, csak a nevemet köti össze a barátom olyan cimborájával, akiről előző posztoló írt, mert egyszer, azaz egyszer találkoztunk. Mi van??? Miről is beszélünk?

Soha nem mondom a páromnak, hogy ne menjen kozmetikushoz, fodrászhoz, drogériába, masszázsra vagy ahová akar, megérdemli, hisz a társam, a gyermekem anyja és az életem része. Szerencsére nagyon toleráns, mert ilyen emberrel nem találkoztam még. Valóban tovább tart egy tivornya után a regenerálódás, de a húsleves mindennel felér, és a mosoly, amikor kanalazom, mert látja, hogy jobb tőle. Nem mondom, hogy alanyi jogon járna ez, de valahogy le kell lazulni, mert hétköznap tolod a melót, intézed a kocsit, a feljebb írtakat, pénzt keresel, gyereket hozol-viszel oviba apaként… társként.

De opció még az is, ha a csajod/feleséged tudta nélkül halálra csalod, de minden hétvégén otthon vagy és képmutatóan mosolyogsz rá mintaférjként. Döntsétek el, mi a jobb. Lehet álszenteskedni is, de van értelme?

Persze ez nem minden hétvégén van így velünk sem, vagy ha mégis, akkor napközben úgy intézzük, hogy együtt legyünk, kiránduljunk, vagy játszunk, ha este elmegyek „tivornyázni”.

Lehet, hogy „Gerda” vagy „Amália” a barátom csaja, aki nem is ismer, de utál...

Az ilyen „lányok-asszonyok”, akiket többnyire semmibe vesznek férfiak (gondolok a párjuk barátaira), és fogalmuk sincs, hogy miért.. de azért érzik.

Ezért...”