Kinyílt a szám, csattant a pofon

„Nagyon régóta körvonalazódik bennem az, hogy leírom/kiírom magamból azt, ami bennem van, és ha már egy embernek is segítek ezzel, hogy nincs egyedül, akkor már megérte. Sokáig bolondnak hittem magam, és el is hitette velem, hogy az vagyok. Ki? Ő. A párom. (?)”

Gyakran vannak vicces, máskor kínos vagy felháborító levelek itt a Randiblogon, némelyik szomorú vagy elgondolkodtató, de most Judit álnevű olvasónk története következik, ami kifejezetten megrázó olvasmány. Bizonyára ön is hallott már bántalmazott nőkről, és talán feltette magának a kérdést, hogy egy nő egyáltalán hogyan kerül oda egy ilyen férfi mellé, és miért nem lép ki a kapcsolatból azonnal az első alkalom után, hogy erőszakra kerül sor.

Nos, Judit levele mindkét kérdésre tartalmaz választ, többek között ezért találtuk lenyűgözően érdekesnek. Kérjük, olvassa végig, és ha van mit, meséljen ön is! Nálunk névtelenül megteheti, ha ír a Randiblog e-mailcímére.

„Egy rossz párkapcsolatból jöttem ki, hibáztam benne én is, ő is. Megbeszéltük, elváltunk. Ennyi elég is a mostani kapcsolat előtti kapcsolatomról. Majd megismertem őt, akiről azt hittem, ilyen nincs is. Nem a külsőségek miatt, de nyilván rendben volt az is. Az első 3, azaz három hónapban minden tökéletes volt, ez valószínűleg a marketingrész volt, így utólag visszagondolván már tudom, és ez pont elég is volt ahhoz, hogy totálisan csak őérte éljek.

Programok, utazás, buli, éttermek, amikben nekem ezelőtt sosem volt részem, és ő ezt tudta. Olyan ruhák, amiket én azelőtt sosem engedhettem meg magamnak, és ő ezt is tudta. Olyan éttermek, presszók, ahova előtte nem ülhettem volna be – bár nem is akartam soha. mert egy kávéért sose adnék ki 3000,- Ft-ot. Vele mégis beültem, és megittam azt a kávét, ami még rossz is volt. Na mindegy.

Elhívta anyukámat ebédelni, mert tudta, hogy senki nem csinálta ezt meg, és mert anyukám a legfontosabb személy az életemben. Szóval minden szép volt, jó volt. Munkahelyemre beállított virággal, elkért a főnökömtől, mert étterembe akar vinni, wellness-hétvége van lefoglalva, stb.

Aztán éreztem, hogy nem vagyok önmagam. Nem járok oda, ahova ezelőtt. A barátaim csak néznek rám, hogy ki vagyok én. De ő elhitette velem, hogy nem is voltak ők barátaim, és a szórakozóhelyek, ahova járok, milyen rosszak, amúgyis milyen rossz zene szól ott. Ne hallgassam, mert idióták hallgatnak olyan zenét, amit én. Ekkor már tudtam, vagyis éreztem, hogy ebből baj lesz. Ő eljárkált bulizgatni, más lányokkal – akik csak barátok voltak (na persze). De én nem mehettem a fiú barátaimmal bulizni, mert lány és fiú között nincs barátság. (Akkor most hogy is van ez?)

De nem mentem, legyen meg a béke. És ez így ment 2 évig, a 3 hónap tökéletesség után. Már a sarki boltba is, amikor mentünk, megszabta azt is, hogy oda mit vegyek fel. Majd egyszercsak egy este nem jött haza. Nem értem el. Lefeküdtem aludni. Majd másnap szintén ez megismétlődött, és harmadnap is. Szex nem volt köztünk már ekkor, csak 2-3 perces menetek, ami nyilván csak neki volt jó. Tudtam, hogy teljesen hülye vagyok, de még én nem mertem szólni neki, nehogy összevesszünk.

Aztán mégis. Kinyílt a szám, csattant a pofon. Aztán ahogy kinyílt a szám többször, annyiszor csattant a pofon. Persze azért, mert én kiprovokáltam. És én amúgy is beteg vagyok, szedjek gyógyszert. Nyilván hisztis voltam. De úgy gondolom, ezt nem érdemeltem volna soha. Mindez azért, mert kérdeztem, és válaszokat vártam. De megkaptam, hogy ő szeret engem a legjobban, ki más tűrné ezt el (mit? hogy meg merem kérdezni, hogy hol a jóistenben van?). Szóval most vagyunk 5 éve együtt. Igen… 5. És nem tudok kilépni, pedig gondolhatja mindenki, aki élt bántalmazó kapcsolatban, hogy nézhetek ki lelkileg. Segítségem van, talán sikerülni fog. 31 éves leszek májusban. Remélem, sikerül elkezdenem a következő évem nélküle.

Üzenetem csak annyi, ha valami túl szép, akkor az tényleg túl szép, és az első kérdőjelnél tényleg lépjetek le. Én nem tettem, és szívok azóta. És csak reménykedem, hogy ami segítségem van, hamarosan tényleg változást eszközöl az életemben, mert nagyon nehezen lehet ezt bírni. Most pár hónapja csak csend van, de ha picit is ellenkezik a véleményem, minden borul és mekkora szemét vagyok, hogy megint provokálom.”