horoszkóp
shutterstock 524296291

Hátulról indulok, mert van egy dekoratív külsőm

2017.12.29. 14:04

Napról napra követem az újabbnál újabb leveleket, ami most nagyrészt elkeseredett férfiaktól érkezett vagy került ki.  Én szívesen megosztanám a saját meglátásaimat is veletek, mert rengeteg dolgon elképedtem... és persze rengetegben igazat is kell adnom. Lehet, kaptatok már ilyet, de azért elküldöm, hátha.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Tamara álnevű olvasónk alábbi leveléhez tartozik a fenti bevezető, és ha ön követte a Randiblogot az elmúlt hetekben-hónapokban, biztosan ön is tudja, hogy kik azok az elkeseredett férfiak, akiket Tamara emleget. De ha nem olvasott minket mostanában, az sem probléma, ajánljuk figyelmébe ezt a posztot, illetve ezt a másikat, vagy akár ezt a harmadikat.

Tamara értelemszerűen nem férfi, és azért elkeseredettnek sem mondanánk őt a levele alapján, bár azt írja, neki is nagyon nehezen megy a társkeresés. Mindezt annak ellenére mondja, hogy dekoratív külsővel rendelkezik. Az ember azt gondolná, hogy a csinos lányoknak könnyebb, hiszen nyilván döglenek utánuk a férfiak, de Tamara leveléből kiderül, hogy egyáltalán nem olyan könnyű az ő helyzetük sem. Ha önnek is vannak tapasztalatai, amit szívesen megosztana itt nálunk, kérjük, írjon a Randiblog e-mailcímére!

23 éves lány vagyok, talán mindenki számára a legjobbnak ítélt korosztály a jövő szempontjából, mivel még mindenre „olyan sok időm van”. A visszajelzések alapján azt mondhatom, jól is nézek ki. Sosem voltam egy kalandkereső típus, inkább hosszabb kapcsolataim voltak. Nem lételemem a bulizás, de nem vetem meg, inkább szeretem hasznosabban eltölteni az időt.

Én már eljutottam arra a szintre, hogy valami komolyabbra vágynék, ha úgy alakulna, de ezt egy jó ideje lehetetlennek érzem.

Az utolsó hosszabb kapcsolatom 1,5 év volt, kisebb szünetekkel a kedves úr miatt, aki hol velem, mint „élete nőjével” akart lenni, hol egyedül, de a miértjét sosem értettem igazán. Gyerek még, azt hiszem. Nekem ő volt a tökéletes, tényleg ritka különleges a mai fiúk/férfiak közt, de sajnos így jártam, lapozzunk.

Természetesen én is kipróbáltam utána a Tindert és semmire nem mentem vele. Az egyiknek titokban barátnője van, a másik csak a külsőségeknek él, esetleg csak szexelni akar vagy akiből a legtöbb van: általánosító, mindenkit jobbra húzó céltalan emberek... És ha már itt tartunk... Kedves srácok, iszonyat kiábrándító, amikor minden képetek lényege a kocsitok, az állandó bulizás, ivás vagy mindenféle felvágós fényűzés, a ki tud bunkóbb fejet vágni egy fotó erejéig, mert biztos ez kell a lányoknak és társai... Valakinek biztosan ez kell. Sőt, sajnos a környezetemben is vannak lányok, akiknél ezt tapasztalom... De például nem nekem.

Engem nem érdekel, hogy van-e diplomád, lakásod, kocsid stb... Nekem sincs minden, például nincs diplomám. Azt vettem észre, ma már ez is probléma. Ettől függetlenül én is becsületesen, JÓ helyen dolgozom, átlag feletti fizetésért. Semmivel nem várok el többet, mint amit én nyújtani tudok. Az én elvárásaim másban merülnek ki.

Nyilván számomra is fontos egy normális külső, igen. De hiába néztek ki jól, ha kettő mondatot nem tudunk beszélgetni az állandó általánosítás miatt a nőkkel kapcsolatban. Hangsúlyozom, valahol megértem, de valahol nagyon bánt, mert így az én esélyem is kevesebb, hátulról indulok mindig, mert van egy dekoratív külsőm, ezért csak olyan lehetek, mint a többi. Tudom, ma már minden második lány azt mondja, hogy ő nem olyan lány. Annyit azért elárulok, vannak barátnőim, nem is egy, akik szintén bevallják, hogy ritka jó eset vagyok... Ha véletlen mégis tudunk beszélgetni, és túljutunk azon, hogy „azt hittem, te is egy buta picsa vagy”, jön a meglepetés. Elsőre hihetetlennek tűnik, hogy ilyen lány létezik, majd miután egyre többet beszélünk, mert esetleg szántok rám időt és vannak céljaitok, jön az, hogy milyen kellemeset csalódtatok bennem.

Furcsa vagy sem a mai világban, számomra az őszinteség az első, emellett hírből sem ismerem a hűtlenkedést. (Lehet, én vagyok a hülye.) Szeretek főzni, sütni, olvasni, kirándulni, utazni és mindent, amit egy értelmes ember. Egy párkapcsolathoz pedig úgy állok, ha már van, minden probléma megoldható, nem pedig menekülni kell. Ezt ugye sokan nem ismerik, mert úgy is jön majd más és mert mindenki pótolható. Hát rendben. De senki ne csodálkozzon, hogy nektek is egyre kevesebb esélyetek lesz normális lányt találni. Csak úgy cserélgetitek őket.. mert a jó a végén unalmas lesz. Gondolom, ebből fakad, hogy az általam ismert 30-35 pluszos nőknek nem hogy gyerekük nincs, de még párjuk sem, vagy egyáltalán céljuk az életben...  Szóval higgyétek el, nekünk normális lányoknak is nagyon nehéz helyzetünk van. Remény meg már majdhogynem semmi. Plusz ráadásképp ötletem sincs, mi lehet nektek mégis a jó.

Remélem, tudok a levelemmel más lánynak is segíteni, mert nyilván akad rajtam kívül más is hasonló problémákkal...

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!