Ezek után jómódúként nem kezdek többet csóró pasival

„Szeretném én is megosztani a történetemet az olvasókkal, én is rendszeres olvasója vagyok a Randiblognak. Néhol lehet, hogy nyers lesz a mondandóm, de így adja ki igazán, mit szenvedtem az exem mellett. A nagyon durva dolgokat nem írom le, mert akkor beazonosítható lennék. Nem szeretnék egy polgári per elejébe nézni, pedig csak az igazságot írom le.”

Ramóna álnevű olvasónk leveléből-levelében jó szokásunkhoz híven kitöröltünk-átírtunk minden olyan adatot, amiből a történet bármely szereplője esetleg felismerhető lenne, hiszen a lényeg úgysem az, hogy ez pontosan kivel történt. Akárkivel megeshet ugyanis, hogy olyasvalakibe szeret bele, aki egészen eltérő anyagi helyzetben él, és bár a vagyonnak-pénznek a szerelemben elvileg nem kellene számítania, idővel ez mindig hatalmas kihívások elé állítja a kapcsolatot.

Ramóna és volt barátja esetében a srác volt az, aki kevesebbet keresett, és amint az a címből és bevezetőből elég egyértelmű, a kapcsolatnak már vége lett. Ha önnek is vannak hasonló tapasztalatai (vagy éppen ellenkezőek), kérjük, írjon ön is a Randiblog e-mailcímére!

„Több, mint 1 éve ismerkedtem meg exemmel. Tinderen kezdtünk el beszélgetni. Minden szépen és jól indult. Én jómódú családból származom (nem fellengzésből írom le, hanem mert így adja ki magát a sztori). Exem családja nem tehetős, sőt inkább szegény. Engem ez nem érdekelt, nem zavart. A családomat annál jobban. Utólag belátom, igazuk volt. A volt barátom karácsony előtt kitalálta, hogy más munkát néz, nem boldog ott ahol volt, nem tudott előrelépni. Támogattam benne, azt viszont nem, amire váltani akart. Sosem voltam a fix fizetés nélküli munka híve, mert az olyan mint a kutya vacsorája, vagy van, vagy nincs. Ő ezt akarta, hát legyen. Én januárban hozzáköltöztem egy másik városba. Nem találtam egyből munkát, nagyon nehéz volt. Innentől kezdődtek a problémák…

Én ha pénzhez jutottam, azonnal megosztottam vele, ő is, ha kapott a munkájából. Nehezen gazdálkodtuk ki az albérletet (sosem laktam albérletben azelőtt, saját lakásom van, nem tudtam megszokni). A családom már itt mondogatta, hogy ez a fiú lehet, nem nekem való, mert nem tud eltartani rendesen, pedig ez a férfi dolga lenne. Ezektől függetlenül már február-március környékén éreztem, hogy gáz van. Felvetette, hogy el kéne adni a lakásomat, és vegyünk magunknak egy közöset. Köpni-nyelni nem tudtam a döbbenettől. Semmi köze egy 4-5 hónapja tartó kapcsolatnak az én lakásomhoz, sőt az anyagi javaimhoz sem. Felháborított.

Közben tűrtem a hülye, léhűtő, proli haverjait, akiknek az életcéljuk a piálás-bulizás. Ezek az emberek a páromat is belehúzták ebbe. Könyörögtem neki, hogy ne ilyen emberekkel haverkodjon, hanem akik felemelik-segíteni tudják. Még én voltam a szar, és mert biztos irigykedek, mert nekem itt nincsenek barátaim. Isten látja lelkem, ha én ezekre az emberekre irigy lettem volna, önként vonultam volna be a vigyorgóba.

Ahogy haladtunk előre, egyre durvább anyagi nehézségeink voltak, volt hogy ételre is alig volt pénz. Mikor munkát találtam, és azzal jól kerestem, reggel 8-tól volt, hogy este fél 9-ig dolgoztam, de neki ez sem volt elég. Mindenáron pumpolni akarta a családomat, hogy kérjek tőlük pénzt. Nem kértem. Nem mertem. Mindeközben a családom mindenről tudott, csak nem mondták el nekem. (Mint utólag kiderült, a rendőrséggel figyeltettek).

A családom gyűlölte exemet. Most ez vulgáris lesz, de leírom:

Kislányom, ez a srác csak a faszát tette a kapcsolatba, semmi mást, neked egzisztenciád van, ne égesd már magad egy ilyennel.

Igazuk volt…

A legdurvább az volt, hogy exem szerinte durva adósságba verte magát MIATTAM, és jó lenne, ha legalább a fele tartozást kiegyenlíteném, mert ez akkor keletkezett, míg nem dolgoztam, és engem is eltartott. Soha életemben nem hallottam ilyet. Mélységesen rosszul esett, én nem ezt szoktam meg, nem ezt láttam a családomban. Hanem azt, hogy természetes, hogy a férfi tartja a nőt, hisz ez a férfi dolga. Pedig a szüleim mindketten jól kerestek, dolgoztak mindketten.

Idén augusztusban, mikor a proli haverjai a részegségbe tolták (megint), besokalltam. Ő is az anyagi dolgoktól. Kidobott az anyagiak miatt, mert hogy nem tudtam elővarázsolni több mint negyedmilliót. Aranyos, nem? Hazaköltöztem.

A nagyon durva dolgokat nem merem leírni inkább…

Aki ezek után elítél, megértem. De én ezek után jómódúként nem kezdek többet csóró pasival. Csak a velem egy szinten lévőkkel, vagy feljebb lévőkkel.

Lányok! Nagyon vigyázzatok a „szegény” pasikkal! Előbb-utóbb kihasználnának…

Egyet viszont szeretnék neki megköszönni – rátaláltam, mire vágyom igazán, mit szeretnék igazán csinálni. Egyetemre készülök és felvételizek jövőre.”