Nagyon sokan igyekszünk kiteljesíteni vágyainkat ekképpen

Most olvastam egy hölgy sztoriját arról, kihervadt házasságon belüli párkapcsolata eredményeképpen elkezdett kalandozni és rájött, hogy érzelmeket félretéve is milyen szenzációs élményekben részesülhet az ember, amennyiben felismeri a bensőjében szunnyadó vágyat. Sőt mi több, veszi a bátorságot és elkezdi felfedezni élete kiaknázatlan lehetőségeit.

Ez Zongor álnevű olvasónk alább olvasható levelének bevezetője, és persze mi tudjuk, hogy ki ez a bizonyos hölgy, akire ő hivatkozik: Aletta, ebből a decemberi posztból. Aletta arról írt, hogy nem bírta tovább kihűlt házasságát, és vágyott a szexre, úgyhogy keresett hozzá alkalmi partnereket – anélkül, hogy a férjének szólt volna. Aletta azt írta, erkölcstelennek tartja magát, és úgy gondolja, hogy nagyon mélyre süllyedt.

Hát erre most ír nekünk Zongor, aki azt mondja, ezzel az értékítélettel nem ért egyet, sőt. Egyéni stílusban megfogalmazott érveivel amellett áll ki, hogy az ember kövesse a vágyait, ne fojtsa el őket. Ön kivel ért egyet? Ön is félrelépett már így? Gondolatait, tapasztalatait, kérjük, küldje be nekünk a Randilbog e-mailcímére, hadd folytatódjon ez a beszélgetés!

„Szeretném lelkesíteni, hogy nincs ebben magára hagyatva. Nagyon sokan igyekszünk kiteljesíteni vágyainkat ekképpen. Persze elsősorban inkább a férfiak vállalták fel a korábbiakban ennek szükségességét, de örömmel veszem tudomásul, hogy a hölgyek is el tudnak jutni addig, hogy őszintévé váljanak önmagukhoz. Az, hogy ennek eredményeképpen házasságtörést, megcsalást és egyéb „tudományos” terminológiákat követünk el, és erkölcsileg mások szemében esetleg elítéltetnek ebbéli tetteink, egyáltalán nem jelenti azt, hogy rossz úton járnánk.

Nem kell azért mindjárt elválni, hogy valaki mással is vágyik szexuális együttlétre, mint megunt házastársával. Persze különbözhetnek a kiváltó okok, de ne átalljunk eljutni oda, hogy belássuk, egy új kaland legalább olyan jót tesz a vérkeringésnek, mint a rendszeres sport. A férfiaknak és nőknek egyaránt szükségük van erre, csak mindenkinek meg kell tanulnia kellő diszkrécióval kezelni mindezeket.

Az emberi társadalmat sok szellemi béklyó köti. Gondoljunk csak a vallási szentlétűségre, vagy egyéb torz, ránk kényszerített szabályrendszerekre, amik egyre erősödő frusztrációkat váltanak ki belőlünk, s ha valaki rájön, miképpen igyekszünk orvosolni mindezeket, erkölcstelennek bélyegeznek bennünket. Szerintem az emberi eszményrendszer sokkal bonyolultabb annál, hogy ilyen egyszerűen kalodába zárattathassanak vágyaink, amelyek a természettől erednek, nem az ördögtől vagy sátántól.

Csak az marad a kérdés, hogy belátjuk-e és éljük természettől kapott létünk, megfelelő diszkréciót betartva, vagy átálszentesítjük életünket magunkra vonva mindenféle nyavalyát. Életed filmje mikor lepereg előtted, senki más nem fogja látni, de tegyél meg mindent azért, hogy megelégedéssel, s ne hiányérzettel, sóvárogva kelljen végignézzed!”