Egy szép napon betoppantam a munkahelyére meglepinek

Szeretném elmesélni nektek, hogy a saját szerelmes szívem, illetve egy kedves hölgy Fruzsina (38), miként csinált hülyét belőlem, aztán, mint kiderült több más emberből is

– így kezdődik Félix álnevű olvasónk alábbi levele. Amint az Félix legalul írja, tömörített a sztorin, de a végeredmény még így is meglehetősen szövevényes. Merthogy maga a valóság is az, főleg ha valaki egyszerre több emberrel tart fent kapcsolatot, és mindent próbál titkolni a többiek elől. Ez a valaki nem Félix volt, hanem az exe, Fruzsina, akinek van egy lánya egy korábbi kapcsolatból.

Több szempontból is rendhagyó ez a sztori, minket lebilincselt, reméljük, önnek is tetszeni fog. Félixnek ezúton is üzenjük, hogy köszönjük, hogy megosztotta velünk a történetét, önnek pedig azt üzenjük, hogy ha szívesen mesélne ön is, kérjük, küldje be a Randiblog e-mailcímére, ami önnel történt vagy ami a szívét nyomja!

„Jómagam Félix vagyok, egy budapesti, 37 éves, jellemzően vidám, lelkes, kreatív figura, egy kis kreatív designervállalkozás résztulajdonosa. Élem a magam kis életét ennek minden örömével és bánatával. Nem vagyok egy kicsapongó, hűtlen típus, így átlagosan 3-4-5-6 éves kapcsolataim voltak korrekt lezárásokkal, köpködés és gyűlölködés nélkül. Hazugság lenne azt állítanom, hogy sosem jártam rossz úton, de messze nem jellemző rám az, hogy én megcsalnék valakit, vagy hogy azt pártolnám, hogy velem csaljon meg valaki valakit. Alapvetően szeretek bízni és szeretem, ha bennem is bíznak, szóval kellően transzparensen élem az életem, nem dugdosom a telefonom, Facebookom, e-mailem, miegymás...

Fruzsinával (37) sok-sok évvel korábban már jártunk, ez egy kicsit akadozó, de alapvetően boldog időszak volt, Fruzsina lányával, Flórával is jól megértettük egymást, de ez a románc akkor az én oldalamról kezdeményezve befejeződött.

Fruzsina nem sokkal ezután a szakítás után összekerült egy kedves úrral, Flóriánnal, én is új kapcsolatot kezdtem. Utána még évekig egymás szomszédságában éltünk, így ismertük egymást, tudtunk egymásról, beszéltünk (négyesben is), ilyesmi. Négyszemközti beszélgetések során ő panaszkodott a barátjára, én a barátnőmre, de nem tettünk egymás felé komolyabb lépéseket. Majd mi elköltöztünk a város másik felébe, innentől sok évig csak hallottunk egymásról kölcsönösen.

Mi pár évvel később szakítottunk, és nagyjából ugyan ebben az időben Fruzsina kapcsolata is válságba került (és úgy is maradt) Flóriánnal, de ők együtt maradtak, én pedig belekerültem egy újabb 3 éves kapcsolatba.

Idén tél végén Fruzsinával összeakadtunk Facebookon, és nagyon könnyen ment az egymásra hangolódás. Én elmeséltem, hogy jelenleg szólóban vagyok, ő elmesélte, hogy Flóriánnal szakítottak, tisztáztak mindent, mind a ketten teljesen szabadok, de Flórián lakótársként velük lakik, mert nincs hová mennie, meg így a rezsi is jobban jön ki, ezen nem is akadtam meg, mert voltam hasonló helyzetben én is, illetve közös ismerősök is megerősítették, hogy Fruzsina ezt sokak felé lekommunikálta. A kis románcunk dinamikus fejlődésbe kezdett, nagy érzelmek, nagy szerelem, nagy közös tervek a jövőre nézve, meg hogy mennyire hiányoztunk egymásnak az elmúlt években, szóval tényleg egy boldog, vidám izgalmas időszak volt, amiben mind a ketten boldogan fürödtünk, Flóra is örült nagyon, mert mindig is csípett. Flórián ha szóba került, mindig az volt a válasz, hogy a minap is albérleteket nézegetett, mert el akar költözni, de hogy ne piszkáljuk Flóriánt, mert érzékeny a lelke, és nem akarja feleslegesen bántani.

Aztán itt kezdődött életem egyik legdurvább időszaka, Fruzsina életében megjelent egy új barátnő, Fanni, aki egy nála fiatalabb leszbikus lány. Ezzel még nem is volt probléma, az én baráti körömben is sok meleg és leszbikus van, soha nem volt semmi konfliktus. Fruzsina elkezdett nagyon sokat beszélni arról, hogy Fanni így, Fanni úgy, Fanni amúgy, majd elkezdett róla nem beszélni, ellenben velem is egyre furcsábban viselkedett, fura problémák derültek ki, egyre kevesebb ideje lett, fura kifogások, míg nem egy szép napon (ahogy korábban többször is) betoppantam a munkahelyére meglepinek, és élőben láthattam egy klasszikus szétrebbenést. Ebből lett egy jó nagy vita és balhé, aminek a végén Fruzsina kihozta, hogy én hülye vagyok, téveszméim vannak, de nyugodjak meg, mert ő engem nagyon szeret. Mindenesetre a kapcsolatunk nem hogy javulásba kezdett volna, hanem egyre durvább lett, és nap, mint nap újabb problémái lettek, de ezek annyira összetettek voltak, hogy közölte, hogy képtelen most elmondani, meg amúgy is én képtelen lennék megérteni, de majd valamikor el fogja mondani, de ez mindig a majd holnap, mert ma ez, ma amaz.

Lényeg a lényeg, hogy szakítottunk azzal a címszóval, hogy rendbe teszi az életét és újrakezdjük, mert ő nagyon szeret és én nagyon fontos vagyok neki. Majd másnap telefonált egy nagyon kedves barátom, aki évek óta ismeri Fruzsinát is a munkahelyéről és tudott a kapcsolatunkról is, hogy nem akarja, hogy hülyének nézzem, de az imént látta az utcasarkon csókolózni Fruzsinát egy nagyon fura lánnyal, mondom nem nézlek hülyének, Fanni az. Nem szép dolog a kíváncsiság, de a bizonyosság megnyugtató, szóval pár nap múlva autóval lényegében hazakísértük Fruzsinát és Fannit, és ez nagyon egyértelművé tette, hogy nem vagyok hülye (aztán erre még egy, Fannival közös ismerős is ráerősített).

Fruzsinával folytattuk a kommunikációt, ha én nem írtam, írt ő, ha én nem hívtam, hívott ő, lényegében a napi rutin része volt a mi kommunikációnk, az egyetlen eltérés, hogy Fanni mintha nem is létezett volna. Ellenben néhány ember Fruzsina érdekköréből kimondottan kedvelt engem és nagyon rossz néven vették Fruzsina és Fanni tagadott, de mindenki által ismert kapcsolatát, illetve Fanni azon mentalitását, hogy még a Fruzsina szüleivel töltött családi nyaralásba is belepofátlankodott, pedig még rá is szóltak, hogy ne tegye, meg hogy még Flóriánt is olyan szinten felidegesítette, hogy egy morcos napján Fannit kivágta a lakásból.

Illetve ez a kör folyamatosan tartotta bennem a lelket, hogy ne dobjam ki az életemből Fruzsinát, hanem legyek türelemmel, nyeljem le egy ideig a hazugságait. Ezekből azért volt sok, azért ne menjek most fel hozzá, mert Flórián otthon van és nagyon beteg, ott van az anyukája és ideges, Flóra beteg, de ezekről mindig tudtam, hogy igazából az eszement féltékeny és birtokló Fanniról van szó, aki itt már Flórián háta mögött, de lényegében Fruzsinánál lakott. Fanninak tagadta az én létezésem, nekem tagadta Fanni létezését és mind a kettőnk felé valami színes mese volt beadagolva.

Ami viszont változott, hogy Fruzsina egyre inkább araszolgatott felém, egyre nyitottabb lett újra, egyre kedvesebb, találkozgattunk is és folyamatosan kaptam, hogy ő szeret, de egy kis időre van szüksége. Egy szép napon Fruzsina megtalált, hogy segítségre van szüksége, mert a főnöke zaklatja és többé nem hajlandó bemenni a munkahelyére, és nem tudja mit csináljon. Mint rendes szerelmes férfilélek, ugrottam is erre a dologra, lényegében olyan szinten lebonyolítottam a dolgot, hogy Fruzsinának a kilépési papírjaiért kellett bemenni a volt munkahelyére, illetve az új helyre aláírni a szerződést, de az összes köztes dolgot lefutottam helyette. Persze utólag kiderült, hogy az a zaklatás a valóságban az volt, hogy kapott egy nagyon csúnya ügyfélpanaszt Fanni és barátainak viselkedése miatt, akik Fruzsina munkahelyén dzsemboriztak napi szinten.

Viszont Fruzsina ezek után elkezdte magát nagyon megemberelni, egyre kedvesebb, egyre aranyosabb, egyre őszintébb (elkezdtek fogyni a hazugságok), és egyre jobban látszott, hogy Fannit finoman, de kitessékeli az életéből. Volt családi strandolás a szüleivel és Flórával, mentünk ide, oda, amoda, hol kettesben, hol Flórával, nagy szerelem hol nála, hol nálam, de összeállt szépen a dolog. Öröm, boldogság, lángolás, konkrétan már a közös tetoválást, a jegygyűrűt, az esküvőt, Flóra koszorúslányruháját és a közös gyereket tervezgettük. Fruzsina közölte, hogy ennyire soha az életében nem volt boldog, rám várt és minden nap szenvedés volt az életében, míg nem voltam vele... és még hitelesen is csinálta. Napi 2-3-4 óra telefonálgatás, folyamatos chat és epekedés a következő találkánkért.

Napi szinten ment az, hogy Flórián már nagyon-nagyon keresi az új lakhelyét és elmegy, összeköltözünk, boldogság, illetve ha Flóriánnal beszélt a jelenlétemben, akkor egy kocsis hozzá képest egy Kazinczy volt, de amúgy is ha Flórián szóba került, akkor sok minden volt csak kedves és aranyos nem. Illetve én is megemlítettem, hogy szar az a szituáció, hogy nincs igazából megcsalás, de egy kicsit olyan érzete van a dolognak. Majdnem napi szinten mentem elé a munkahelyére, boldogan ugrott a nyakamba, örült, virult, boldog volt. Flóra is nagyon boldog volt, mert Flóriánt velem ellentétben sosem szívlelte igazán, nagyon sok ökörködés, bohóckodás, marhulás, igyekeztem egy amolyan haver-apuka stílust felvenni, aki egyszerre egy biztos pont és egy jó barát is. Szóval tényleg egy stabil és csodálatos kapcsolat imázsát vette fel az egész, amire az ember azt mondja, hogy érdemes miért csinálni.

Aztán jött a feketeleves, Fruzsina elkezdett olyan ismerősen furán viselkedni, találkákat lemondani, illetve egyre sűrűbben előfordult, hogy szólt, ne menjek elé, mert egy családi jó barát hazaviszi. Ez kezdett gyanússá válni, hogy valaki 20 percre lakik a munkahelyétől, azt minek furikázni. Szóval felkerekedtem, odamentem, Fruzsina olyan ideges lett, remegett a szája és tikkelt, elkezdett ordítani, hogy én ezt hogy gondolom, majd kisvártatva betoppant egy férfi egy diszkrét „helló drágám” felkiáltással. Ebből azért lett egy elég komoly veszekedés.

Fruzsina előállt azzal, hogy engem ő nagyon szeret és szakításra ne is gondoljak, de olyan csorbát szenvedett az ő intim szférája, hogy neki idő kell, hogy ezt feldolgozza. Ezen itt már kb. egyszerre sírtam és röhögtem. Úgy voltam vele, hogy már kivárom, mi lesz ennek a vége, meg persze a diszkrét remény, hogy hülye vagyok. Kérést tiszteletben tartva nagyon visszafogottan kezeltem, hogy Fruzsina munka után ismeretlen helyen tartózkodik (na jó, annyira nem volt ismeretlen... az a bizonyos bizonyosság) éjfélig, és vagy hülyeséget mond vagy semmit, ellenben Flóra folyamatosan irkál nekem, csak Fruzsináról nem beszél feltűnő módon (és egy gyereket nem rántunk ebbe bele). Aztán egy este összeakadtam Flóriánnal Face-en, nagyon jót beszélgettünk, de egy nagyon durva kép kezdett kialakulni az egész helyzetről, miszerint Flórián nem ismeri a lakótársas, szakításos, elköltözős történetet. Ezt meg is írtam Fruzsinának, aki cserébe éjfélkor felhívott, és jeges hangon suttogva közölte, hogy majd most megtudja.

Másnap jól összebalhézott Flóriánnal, rákövetkező nap pedig elég hülye stílusban közölte velem, hogy ő eldöntötte, hogy köztünk mindennek vége, emiatt én nem túl kedves stílusban kérdőre vontam, hogy ezt az egész 8 hónapos dolgot miért csinálta, hogyan gondolta érzelmileg, mentálisan, miként gondolja, hogy egy rakás ember arcába hazudik (nem csak nekem, Flóriánnak és Fanninak is) nap mint nap. Erre ordenáré stílusban megkaptam, hogy minden az én hibám és elmebeteg vagyok, hazudozom, miegymás. És itt jött az a pont, hogy idegből elmeséltem Flóriánnak a kis románcunkat, beleértve az új férfit, Fannit és az elődömet is, akinek ez komoly meglepetést okozott, de megköszönte, hogy legalább most már tud róla.

Most éppen Flóriántól (aki időközben elköltözött) kér időt, mert nagyon szereti, miközben az új férfival randizgat.

Ez a tömör verzió volt...”