Évek óta vagyok hűséges olvasótok, és mindig találtam olyan sztorit, ami mélységesen megdöbbentett, hogy megtörténhet. A kedvenceim a tinderes randizásokról szólnak, illetve a múltkor olvastam arról a lányról, aki jómódú és csóró pasival jött össze. Ezt már én sem tudom szó nélkül megállni, mivel hasonló helyzeteket éltem át az elmúlt években…

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

A jómódú lány és csóró pasi története alatt Amadea álnevű olvasónk valószínűleg erre a posztra gondol – de persze ezen kívül rengetegszer olyan történetet kaptunk, amikben valami anyagi kérdés okozott problémát vagy a párkapcsolatban, vagy akár rögtön az első randin

Amadea alább a második kategóriába tartozó történeteket mesél el, kettő darabot: ilyen az, amikor tinderes ismerkedést követően az első személyes találkozó annyira rosszul sül el, hogy az szinte rémálomba illő. Önnek is van hasonló sztorija? Nagyon szívesen meghallgatnánk! Ha van kedve, kérjük, küldje be a Randiblog e-mailcímére!

A családom elég jómódban nevelt fel engemet, de mindig arra tanítottak, hogy ne a pénz alapján ítéljem meg az embereket. Sajnos a tapasztalataim pasizás terén pont azt bizonyították be, hogy a legkellemetlenebb szituációk akkor születnek, ha a férfi, akire fel kéne néznem valami miatt, nekem van kiszolgáltatva. Mire is gondolok…

Pontosan egy évvel ezelőtt randiztam Tinderről egy fiúval, akinek legalább munkája volt, de semmiképp sem mondható jómódúnak. Elsőre megvolt a szimpátia és megbeszéltünk egy találkozót. Moziba mentünk a sráccal, és eléggé késésben voltunk, amikor is megkért, hogy álljak be a pénztárba megvenni a jegyeket, ő addig leparkol egy olyan helyen, ahol nem kell fizetni a parkolásért, hiszen itt az árak elviselhetetlenek. Nem érdekelt, gondoltam, majd ha feljön, akkor legalább elfelezzük a jegyeket árát vagy valami… Hát aha…

Felhívott 10 perccel később, hogy már jön fel a parkolóból, de nem fog ideérni időben, ezért egy közepes popcorn menüt vegyek már neki Canada Dryjal. Itt már kissé húztam a számat, de persze, tuti kifizeti, ha visszaér. Nem fizette. Fel se ajánlotta. AZ ELSŐ RANDIN! Hát férfi az ilyen? Ezután csodálkozott, hogy miért tűntem el.

Másik sztori még pofátlanabb, ha egyáltalán lehet ezt még fokozni. Szintén Tinder. A fiú kevés dolgot mondott el magáról, de egy nagyon menő skybarba hívott el az Andrássy úton, ami elvileg a kedvenc helye. Kicsíptem magam, csinos ruha, ami persze új, magassarkú, szép smink stb.

Megjelent az alak, persze egyáltalán nem úgy nézett ki, mint a képeken, mondjuk ezen már meg sem lepődtem. Azt persze úgy érzem, hogy ha valaki az átlagnál mondjuk 20 centiméterrel alacsonyabb, akkor azt jelezni kéne valahogy, hogy legalább magassarkút ne vegyen az ember, de oké nem a külső a lényeg, lépjünk tovább. Kis bájcsevely az elején, mégiscsak oldani kell valahogy a feszkót és akkor itt jött az a mondat, ami után nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek:

Idefele jövet kiraboltak a villamoson, mi lenne, ha ezt a mai estét te állnád? Vagy ne menjünk fel a bárba, csak igyunk meg egy sört a padon.

Full puccban, szép ruhában, és megszégyenítve, de akkor is inkább a padot választottam, hát nehogymár egy első randin, ahova ő hívott el, én fizessek mindent. Aztán vetetett velem két sört, amit a padon egyedül ivott meg, mivel utálom a sört…

A sztorikat tudnám még sorolni. Tanulság? Nincs, talán annyi, hogy igenis számít a pénz, és ha nincs, akkor olyan programokat találjon ki a faszi, amit ki tud szorítani. Vagy ne csajozzon…baszki.”

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!