A párok nagyon sok esetben úgy érzik, mindenképp harcolniuk kell

Akármennyire is kellemetlen belegondolni, a szerelem, így a házasság sem mindig tart örökké, sőt, elég gyakran igen méltatlan véget ér. Méltatlant, hiszen a közös életükben csalódott felek sokszor nem a csöndes, kompromisszumkész elválást preferálják, hanem - a tányérok mellett - minden sérelmüket és követelésüket egymás fejéhez vagdossák, egészen addig, amíg már csak egy harmadik fél, legtöbbször egy bíró tud igazságot tenni közöttük. Ő az a személy, aki eldönti, mi lesz a közös gyerek és a közös vagyon sorsa, majd, mire nagy nehezen az egész ügy lezárul, sok esetben már épp eléggé utálják egymást a párok ahhoz, hogy azt is elfelejtsék: valaha együtt akarták leélni az életüket.

De hogy lehet egy ilyen kellemetlen élethelyzetből, mint a válás, a lehető legjobban kijönni? Hogy lehet gyorsítani ezt az amúgy is hosszú, mindenki számára nehézkes és kínlódásokkal teli folyamatot? Dr. Farkas Dorottya jogász a válási mediációban látja a megoldás kulcsát. Interjúnkból kiderül, miért.

Először is tisztázzuk: mi a válási mediáció, és mit ígér a pároknak?

Egy mediátor segítségével a válás lebonyolítása kevésbé fájdalmas. Megbeszélhetjük a vitás kérdéseket, és olyan megállapodást köthetünk, amelyben egyik fél sem érzi magát vesztesnek. A válási mediáció segít abban, hogy a válás után is együtt tudjunk működni, amennyiben ez (például a gyerekek miatt) szükséges.

Jól sejtem, hogy jobban megéri ez, mint nekiállni pereskedni?

A mediáció, azaz a közvetítői eljárás egy sokkal hatékonyabb és fájdalommentesebb út, mint a bírósági per. Egy olyan – mediátor által irányított – konfliktuskezelési módszer, amely lehetővé teszi, hogy végig magunknál tartsuk a saját életünkre vonatkozó döntési lehetőséget. A cél nem csupán a közös megegyezés, hanem az adott vitás helyzet – válás, vagyonmegosztás, gyerektartás – mindenki számára elfogadható módon történő lezárása a mediátor segítségével. Nem az igazságot keressük, és nem az a célunk, hogy eldöntsük, kinek van igaza. A fő cél a konfliktus feloldása, amihez szükség van egy közvetítőre, aki jelen esetben a mediátor. Ő nyújt segítséget a feleknek az egymással való megállapodásban.

Nem elég erre a szokásos válási folyamat?

Egy sima válás, amennyiben gyerekek vannak, hat hónap akkor is, ha a felek mindenben egyetértenek. Ez egy jogi procedúra, amin mindenképp végig kell menni, hiszen Magyarországon hivatalosan csak bíróság választhatja el a feleket. Ekkor a válni készülő párnak bizonyos járulékos kérdésekben nyilatkoznia kell, és ha sikerül ezeket közös megegyezéssel benyújtaniuk, azzal sok időt megspórolhatnak. Ugyanakkor legtöbbször éppen az a probléma, hogy már a kötelező kérdésekben (utolsó közös házastársi lakás használata, közös kiskorú gyermekekkel való kapcsolattartás, szülői felügyelet, gyermektartás-díj) sem tudnak közös nevezőre jutni, így pedig, ha egy kis elakadás is van kettejük között, akkor tényleg végeláthatatlan pereskedés indulhat meg.

De a pereskedés minden esetben csak kellemetlen következményekkel járhat?

Sokan nincsenek felkészülve lelkiekben egy hosszú, akár éveken át tartó pereskedésre. Van, hogy megbetegszenek, fizikai tüneteik lesznek, stb. Megviseli őket, hiszen érzelmileg nagyon érintettek (az már önmagában egy nagy törés, hogy valakitől el kell szakadni), de az sem viszi őket előre, hogy képtelenek megegyezni, hogy három-négy-öthavonta tárgyalásra járnak, és sosem tudják előre, mire számíthatnak. Lehet, hogy a másik ügyvédje valami olyat terjeszt elő, amitől őt a szívroham kerülgeti, és fogalma sincs, mit léphetne rá. Teljesen bizonytalan, hogy miként zárul le az ügy, és mivel a bíróság dönt, az is előfordulhat, hogy olyan döntés születik, amit egyikük se akart. A mediációnak ezzel szemben az a célja, hogy együtt összeülünk, és a mediátor segíti a folyamatot, de a végén mégis csak egy olyan megállapodást írunk alá, amire mindketten rábólintanak.

Mi jellemzi a magyarok válási kultúráját? A harcos pereskedés vagy a kompromisszumkész megoldáskeresés?

A párok nagyon sok esetben úgy érzik, hogy mindenképp harcolniuk kell, és még abba se nagyon gondolnak bele, hogy esetenként (például ha kicsi gyerekük van), még legalább 15 évig kapcsolatban kell maradniuk egymással. Pedig, ha már az elején elmérgesedik közöttük a viszony, az a jövőre nézve nem sok jót ígér, pláne akkor, ha az ellenszenvüket még perre is viszik. Nálunk 2003 óta létezik a mediációs eljárás, amelyet már egyre többen ismernek és hajlandók kipróbálni, ha válni akarnak. Ugyanakkor még mindig elég sokan kezdik az ügyvédnél, ami nem baj, mert fontosnak tartom, hogy minél jobban tájékozódjanak a témában. De mielőtt belevágnának egy peres eljárásba, jobb a mediációval kezdeni, hiszen veszíteni valójuk nincsen, sőt. Ha itt nem sikerül megállapodniuk, még mindig mehetnek pereskedni.

Hogy lehet meggyőzni a párokat, hogy inkább a mediációval kezdjenek?

Rá kell őket ébreszteni arra, hogy sokkal jobban járnak hosszú távon, ha egy picit engednek. El kell fogadniuk, hogy nem minden lesz úgy, ahogy ők szeretnék, de lehet egymáshoz igazítani az érdekeket. Ezzel rengeteg pénzt, időt és energiát spórolhatnak meg, amelyek szinte felbecsülhetetlen értékek egy ilyen élethelyzetben. Én, válási mediátorként egyfajta szemléletváltást próbálok átadni ezzel, miközben hangsúlyozom, hogy tényleg csak akkor menjünk perre, ha nagyon nincs más megoldás. De tudniuk kell, hogy ilyenkor senki nem fog jól járni, senki nem fog nyertesként távozni, hiszen mindenkit megvisel ez az egész. Tisztában kell lenniük azzal, mennyi nehézség adódik majd az ügyben, amelyekre ők alapvetően nem is számítottak. Sokszor útközben meg is gondolják magukat, és azt mondják, bárcsak előbb tudtak volna a mediáció lehetőségéről.

Ha már eleve rossz a viszony, talán már abban sem tudnak megegyezni, hogy elmenjenek-e válási mediátorhoz. Vagy van valami jogi módszer arra, ami kötelezi őket rá?

A mediáció alapvetően egy önkéntes eljárás, tehát szükség van a felek hozzájárulására. Belekényszeríteni senkit nem tudok, sem én, sem a másik. Jogilag erre nincs eszköz. A bíróság is csak arra kötelezheti őket, hogy egyszer vegyenek részt egy mediációs ülésen, és igazolják, hogy legalább megpróbálták.

Meddig tart a mediációs eljárás, szemben a pereskedéssel?

Ezek az ülések alkalmanként általában három órán át tartanak. Ez az idő tökéletesen alkalmas arra, hogy mindenki elmondja, amit szeretne, és van is idejük reagálni a másikra. Ennél több ideig viszont nem tart, mert mindenki nagyon elfárad. Amúgy általában párfüggő, hogy kinek hányszor hány órás ülésre van szüksége. Az esetek többségében néhány hét alatt sikerül megállapodásra jutni. Van, aki már az első megbeszélés után látja, hogy miről szól ez a folyamat, és pontosan tudja, hogy neki mennyi idő kell ahhoz, hogy átrágja a dolgokat. A per, ezzel szemben, egy hosszú hónapokon vagy - a bíróságok leterheltsége miatt - akár éveken át húzódó folyamat.

Már az első találkozáskor belecsaptok a közepébe?

Nem, mindenekelőtt le szoktam ülni velük egy előkészítő megbeszélésre, ahol minden lehetőséget átbeszélünk. Ilyenkor általában kiderül, mennyire nincsenek tisztában azzal, hogy mit vállalnak, ha mondjuk pereskedni akarnak. Fogalmuk sincs, milyen hosszú egy per, és hogy milyen költségei vannak. Sokszor ugyanis menet közben szakértőket kell kirendelni, ami általában több százezres tétel.

Mi a mediáció menete?

Végigmegyünk az őket érintő kérdéseken, és egészen addig nem megyünk tovább, amíg az egyik fél nem érti meg, hogy a másiknak az adott téma miért fontos. Így viszont persze az is előfordul, hogy a kanapéjuk színe a téma két órán keresztül, de ha ez fáj, akkor erről kell beszélni. A folyamatban sokat segít, ha az ember elmondja a másiknak, hogy egy adott helyzetben nem vele volt problémája, hanem valami másról szólt a történet. Nagyon sokszor a kommunikáció hiánya vezet oda, hogy nem tudnak maguktól megegyezni dolgokban, és ezeket itt át lehet hidalni.

Tanácsokat is szoktál adni?

Én nem tanácsot adok, hanem kérdésekkel segítem őket. Arra ösztönzöm őket, hogy engedjék el a fantáziájukat, mert minden megoldás jó lehet. Az is fontos, hogy ne tekintsék a kívülről jövő tanácsokat készpénznek és egyetlen megoldásnak, mert lehet, hogy - szemben a jóakaróval - nekik az csak ártana. Szerencsére ezt meg is szokták érteni. Előfordul, hogy az egyik csak abban gondolkodott eddig, hogy távolra költözik, ezért a másik csak félévente láthatja a gyereket, de aztán átgondolják, megbeszélik, és arra jutnak, hogy igen, ott van például a nagymama is, akinek a támogatására számíthatnak. A szülőknek be kell vonniuk segítséget. Tényleg, bármi jó lehet! Nálunk nagy gyakorlat, hogy csupán minden második hétvégén találkozik a gyerekkel a szülő, de ez csak Magyarországon van így. Máshol egészen más az alapnorma, de nekik sem kell ehhez ragaszkodniuk. Lehet, hogy a gyerek három napot itt van, három napot ott, egy hetet itt, egy hetet ott. A gyereknek mindig az a fontos, hogy kiegyensúlyozott szülei legyenek. És ha ez megvalósul akármilyen módon, akkor az rendben lesz, és működni fog.

Bevetsz pszichológiai módszereket?

Természetesen felmérem, hogy milyen személyiségű emberekkel kerülök kapcsolatba, de nem viselkedem pszichológusként. Ha úgy látom, hogy valami olyan probléma miatt van elakadás a felek között, aminek feloldása egyéb szakember bevonását indokolja, akkor azt szoktam javasolni, hogy keressenek fel akár pszichológust, akár egy párterapeutát. Fontosnak tartom, hogy mindig a megfelelő szakemberhez menjünk, mert ő tud a leghatékonyabban segíteni nekünk az adott problémában.

Mi a különbség a párterápia és a párkapcsolati mediáció között?

A párkapcsolati mediációt egy konkrét konfliktushelyzet megoldására javasoljuk. A mediációt azoknak érdemes választaniuk, akik pontosan tudják, hogy miben kívánnak megegyezni, de nem tudják, hogy hogyan. A párok tehát konkrét célokkal érkeznek a mediációs ülésre.

Párterápiára ezzel szemben olyankor érdemes elmenni, ha nem világos a párok számára a konfliktus forrása. Úgy gondolják, hogy a problémák gyökerei mélyebbre mutatnak, és a kapcsolatukkal teljes egészében, átfogó módon kívánnak foglalkozni. A párterápia tehát egy összetett és lényegesen hosszabb pszichológiai folyamat. Az egész párkapcsolat javítására szolgál, nem pedig a konkrét vita (viták) mielőbbi megoldására.

Voltak olyan ügyfeleid , akik mégsem váltak el?

Voltak, de ők már eleve úgy is érkeztek, hogy láttam rajtuk, nem biztosak abban, hogy el akarnak válni.

Arányaiban többször sikeres a mediáció, mint nem?

Arányaiban többször. De persze az is igaz, hogy nem mindig sikeres. Mondjuk 80 százalékban az, 20 százalékban nem.

Mi ez a 20 százalék?

Van, hogy idejönnek, és csak akkor itt derül ki, hogy egyszerűen képtelenek engedni abból, amit szeretnének, és nem tudják elfogadni egymás ajánlatait, vagy esetleg még százszor el akarják mondani egymásnak a sérelmeiket. Van, hogy itt meg is reked a folyamat, és nem tudunk továbblépni. De azért ez sokkal ritkább. Gyakoribb, hogy megnyugtatja őket egy ismeretlen, harmadik fél jelenléte és segítsége, és azok a szabályok, amiket ő felállít nekik. Ez egy irányított folyamat, amibe beleilleszkedve felveszik a ritmust, megtanulják, hogy hogyan működik, mik a szabályok (például tisztelettel kell beszélniük egymással), és örülnek, hogy életükben először végre végighallgatják őket. Ha pedig megértik és elfogadják a szabályokat, akkor gördülékenyen működik az egész.

Könnyen megbíznak benned?

Az előzetes találkozások pontosan erről szólnak. Így lehetőséget kapnak arra, hogy megnézzék, szimpatikus vagyok-e nekik, és hogy érezzék: tudok segíteni nekik. Fontos, hogy minden esetben olyan szakembert válasszunk, akiről úgy sejtjük, hogy fogja tudni képviselni az ügyünket az adott helyzetben.

És te? Válogatsz az ügyfelek között?

Én azt szoktam csak figyelni, hogy az illető tényleg meg akar-e állapodni, esetleg csak bosszút akar állni, vagy ezredszerre, egy harmadik, kívül álló személy előtt is el akarja mondani a másiknak, hogy micsoda alak is ő. Van, hogy belekezdünk a mediációba, de én menet közben veszem észre, hogy a felekben semmi hajlandóság nincs a megoldásra. Ekkor javasolni szoktam, hogy gondolják át, vagy ha úgy sem működik, akkor felajánlom, hogy fejezzük be a közös munkát, mert nem fogunk egyről a kettőre jutni. Ha valaki velem is harcol, akkor már tényleg nincs értelme folytatni. De szerencsére ez tényleg ritka.

Eredetileg jogász vagy, most mégis inkább válási mediátorként dolgozol. Mi az, ami leginkább motivált erre?

Ügyvédjelölti éveim alatt lehetőségem volt egészen közelről megfigyelni azt, hogy a peres eljárások miképpen hatnak az emberek életére. Amíg nekünk, jogászoknak az egész folyamat egy izgalmas észjáték, addig a válni készülő feleknek ugyanez sokszor évekig tartó bíróságra járást, iszonyatos anyagi ráfordítást, rengeteg időt és energiát, megszámlálhatatlan álmatlan éjszakát, stresszes hónapokat, megromlott és ellenségeskedésbe fordult kapcsolatot, jóvátehetetlen bántásokat és fizikai állapotromlást jelent. A gyakornoki éveim alatt az járt folyton a fejemben, hogy hogyan lehetne az ilyen ügyekben tényleg segíteni: elkerülni vagy megkönnyíteni a válást, és rendezni a felek között kialakult konfliktusokat. A válási mediáció éppen erre alkalmas.

Mi a legfontosabb, amit tudatosítani próbálsz a válni készülő felekben?

Mindig igyekszem eloszlatni azt az illúziót, hogy az egész arról szólna, hogy újra összeboronáljam őket, és majd rózsaszín ködbe burkolózva távoznak tőlem. Nem, itt az a lényeg, hogy valami élhető dolgot teremtsünk, és együtt tudjanak működni. A válás például pont az a helyzet, ahol végesek a megoldási lehetőségek, de kell az iránymutatás. Én arra próbálom felnyitni a szemüket, hogy létezik egy másik út.