Sziasztok, jól jönne egy kis segítség!
A Randiblog nem egy tanácsadó szolgáltatás, de gyakran előfordul, hogy egyik olvasónk reagál a másiknak, szóval jól tette az alábbi levél beküldője, hogy hozzánk fordult, hátha az ő felvetésére is érkezik majd egy-két jó válasz!
A levelet beküldő fiatalember a Daniló álnevet kapta, és a barátnőjével kapcsolatban okoz neki gondot egy dolog. Van is egy ötlete, hogyan lehetne a probléma tekintetében továbblépni, és a kérdése pont erre irányul. Valóban ez a helyes megoldás ilyenkor? Vagy valami mást kéne tennie? Ha ön is volt már hasonló helyzetben, mint Daniló, ha vannak tapasztalatai a témában, kérjük, írja meg őket! Válaszát természetesen a Randiblog e-mailcímére várjuk.
„A történet ott kezdődik, hogy másfél éve a neten megismertem egy lányt. Csak néhány évvel fiatalabb, mint én, aki 33 vagyok. Nem cicababa, de jól néz ki, igényes, egy kategória vagyunk. Elszántan udvarlásba fogtam, ami előtt értetlenül állt, mert nem kapott még hasonlót korábban. Nem tudta, hogy mire megy ki a játék, de valójában nem volt játék, csak őszinte érzelmek – belezúgtam.
Toltam tovább az udvarlást (én egyébként ilyen vagyok), de lepergett róla, igaz, akkor már együtt voltunk. Hú de szar volt számomra az az időszak… Arra azért figyeltem, hogy ne legyek túl sok, de azért sugároztam a jeleket. Próbáltam közelebb kerülni hozzá lelkileg is, de ez nem ment, zárkózott típus.
Mikor nála vagyok, akkor be vagyok zsongva. Gyakran érek hozzá, ő viszont ezeket, úgy látom, hogy nem igényli, és magától az irányomba nem is igazán tesz hasonló „gesztusokat”. Ritkán csókolózunk, ő nem kezdeményez. Egyébként csókolózás közben kelletlennek érzem, és amikor nagy ritkán hozzám ér, olyan, mintha a kutyáját simogatná, szar érzés, na. Érdekes módon a hancúr nagyon rendben van, adunk és kapunk is eleget.
Látok a csajban fantáziát, el is kezdtem tervezgetni vele hosszabb távon, és ez láthatóan neki is bejön. Gondoltam, ébresztek egy kis bizalmat, meg hát az élet nem áll meg, haladjunk…
És most rátérnék a lényegre. Szerintetek mi ez a hozzáállás a részéről? Jó lenne kiugrasztani a nyulat a bokorból, így valami olyasmire gondoltam, hogy benyögöm neki, tarthatnánk egy kis szünetet. Kíváncsi lennék a reakciójára, s talán kiderülne, mit érez vagy hogy érez-e egyáltalán valamit. A gondom viszont az, hogy visszafelé is elsülhet. Lehetséges, hogy ő is érez valamit, de ezzel a húzásommal hazavágom a kapcsolatot, amibe rengeteget fektettem. Lehet, hogy van valakije? Vagy nem jövök be neki annyira? De akkor miért van velem? Tanácsok? Köszi!”