30 éves nő vagyok, még mindig szűz

Jó ideje olvasom a Velvet Randiblogját. Sok hasznos és érdekes történetet olvastam. Úgy gondoltam, megosztom az én történetemet is, hátha kapok egy-két hasznos tanácsot…

Véletlenszerűen választjuk az álneveket, a fenti bekezdéssel kezdődő levél beküldőjének a Túlia álnév jutott. A címből ön már elég pontosan tudhatja, hogy miről lesz alább szó: Túliának soha nem volt még szexuális kapcsolata, sőt, semmilyen kapcsolata nem volt még. Túlia azt írja, tisztában van jó tulajdonságaival, de a rosszakkal is, próbált is változtatni, amin lehetett, de a helyzete nem változik.

Túliaa tanácsot kér tőlünk, azaz most konkrétan öntől, kedves olvasónk! Vajon mit lehet tenni ebben a helyzetben? Önnek vannak tapasztalatai, tanácsai, amit megoszthatna? Ha végigolvasta a levelet, és úgy érzi, tudna mit mondani Túliának, kérjük írja meg mondanivalóját levélben a Randiblog e-mailcímére!

„Szóval magamról: 30 éves nő vagyok, még mindig szűz. Soha nem tudtam kialakítani párkapcsolatot, sajnos mindig olyan férfiakba futottam bele, akik csak egyéjszakás kalandot szerettek volna, és nem igazi, egészséges párkapcsolatot. Ahogy teltek az évek, lassan körülöttem mindenki megházasodott és gyereket szült. Nem vagyok kövér, rendszeresen sportolok, túltanult, többdiplomás, dolgozó ember vagyok. Soha nem a tökéletes szőke herceget vártam. A külsőség soha nem volt elsődleges szempont. Sokkal izgalmasabbnak találtam, ha egy férfi okos, intelligens, és az eszével kitűnik a többi ember közül. Ráadásul különösen vonzottak a domináns, irányító férfiak, akik tudják, mit akarnak az életben. Emellett mindig is az idősebb férfiak után vonzódtam valamilyen oknál fogva.

Próbáltam magamon változtatni, remélve, hogy hátha így versenyképesebb leszek a férfiak körében, hol lefogytam (majdnem anorexiás lettem), hol meghíztam, ki tudja mi a vonzó, ma már?

Változtattam az öltözködésemen is. De alapvetően a személyiségemen nem tudok változtatni, visszafogott vagyok, és egyre zárkózottabb, romlott áru. Ha esetleg egy csoda folytán kiderülne a titkom (hogy nem voltam senkivel se), úgy elmenekülne egy férfi, hogy porzana az út is. Egyre reménytelenebbnek érzem ezt az egészet, folyton magamat hibáztatom. Nem vagyok rosszindulatú, kárörvendő és irigy, mégis az ilyen nők, tele pesszimizmussal és gonoszsággal, sokkal hamarabb megtalálták a párjukat. Bár azt nem tudom, hogy a négy fal között mi folyik, lehet, nem minden olyan rózsás, mint amilyennek látszik.

Az életben sok mindent nem tapasztaltam meg, és hiányzik nagyon, hogy valakivel együtt legyek. Nekem már az is egy bakancslistás tétel, ha csak legalább 1 hónapig együtt élhetnék valakivel, aki ragaszkodik hozzám, és elfogad olyannak, amilyen vagyok, ha csak átölelhetnék valakit, és azt mondanák nekem, hogy hiányzom és kellek.

Sok tippet kaptam, például, hogy menjek el mindenhova, könyvtárba, szórakozóhelyre, kirándulni akármi. De ezek soha nem jöttek össze, egyébként is rengeteg emberrel vagyok napi kapcsolatban, nem vagyok kivonulva a társadalomból, mégsem találtam meg az igazit. Vénlány lettem, aki nem találja a kiutat. Nem vagyok csúnya, elhízott, igénytelen, ha csak a külsőt nézzük. Persze nekem is van egy rakás rossz tulajdonságom, félénk vagyok, visszafogott, egyre kevesebb az önbizalmam, és lassan nem merek megbízni senkiben, de szeretnék javítani ezen. Folyamatosan arra törekszem, hogy jobb ember legyek.

Érdeklődnék, hogy mit tudnátok tanácsolni? Legyek rámenős, közönséges, olyan, aki rámászik a férfiakra, vagy várjak, míg valaki észrevesz, úgy, ahogy alapjáraton vagyok…?

Köszönök minden hozzászólást, ami nem arról szól, hogy mennyire szerencsétlen, és menthetetlen vagyok…”