Jelek arra, hogy érzelmi terrorban él

Ha valaki érzelmi terrorban tart egy másik embert, az pontosan ugyanannyira elítélendő tevékenység, mintha fizikailag bántalmazná. Az egyik legijesztőbb különbség a kettő között azonban az, hogy utóbbi sokszor nemcsak a külső szemlélő, hanem az abúzust megélő személy számára sem mindig egyértelmű, ezért kilépni sem tud belőle időben. Vagy soha. 

A bántalmazó fél pontosan ezt a kiskaput játssza ki, ügyelve arra, hogy néha kedvességet és figyelmes magatartást erőltessen magára. Teszi ezt elsősorban azért, hogy a terrorban tartott másik fél időről időre elbizonytalanodjon magában, és azt higgye, tényleg ő az oka mindennek, és megérdemli az állandó lelki gyötrést. Ez pedig nem más, mint nyilvánvaló manipuláció.

A lelki terrornak azonban egészen egyértelmű jelei vannak, erre hívja fel az Independent cikke is a figyelmet. Ilyen többek között az említett élethelyzet, amikor valaki folyamatosan

Az érzelmileg abuzív személy olyan taktikákat alkalmaz, amelyek alkalmasak arra, hogy a másikban bűntudatot keltsenek. Ilyen, amikor ignorálja vagy szidalmazza őt, azért, hogy az áldozat olyan dologért szégyellje magát, amelyet valójában el sem követett. Minél többször fordul ilyen elő, a bántalmazott fél egyre gyakrabban törekszik arra, hogy elkerülje az olyan helyzeteket, amelyek a másikból indulatokat vagy csalódottságot válthatnak ki. 

Lehet, hogy először csak csipkelődésnek tűnik, aztán egyre gyakoribb, és egyre súlyosabb sértegetésekbe torkollik. Ezzel a kínzó fél hatékonyan képes csökkenteni a másik önbecsülését és önbizalmát. 

Ha valaki úgy érzi, hogy a másik túlfélti, állandó felügyelet alatt tartja, minden lépéséről és ismerőséről beszámoltatja, eltiltja a barátaitól vagy attól, hogy egyáltalán kitegye a lábát az utcára, akkor kétségkívül érzelmi bántalmazás áldozata. Persze ez is enyhe jelekkel kezdődik, aztán az idő múlásával a bántalmazó egyre agresszívabb módszerekhez folyamodik.

Nyilván nem az egészséges szintű féltékenységre gondolunk, hanem arra, amikor valaki a másik minden ismerősét gyűlöli, azt is, akivel a párja csak két szót váltott eddig életében, és nem is tervez vele hosszabb távra. A bántalmazónak ez nem számít, inkább arra törekszik, hogy a másik minden emberi kapcsolatát ellehetetlenítse, bármi áron. Ilyenkor egyébként nem csak a bántalmazott fél kerülhet veszélyes élethelyzetbe, hanem az is, aki csak megkérdezi tőle az utcán, hogy mennyi az idő. 

Azzal együtt, hogy egyre jelentéktelenebb személynek állítja be a másikat, a bántalmazó arra utazik, hogy a másik minden döntését megkérdőjelezze, sőt, teljesen eltiltsa őt a saját életére vonatkozó döntések meghozatalának jogától. Ezzel persze tovább erősíti a hatalmát felette, hangsúlyozva, hogy a véleménye és gondolatai a világon semmit sem számítanak. 

Az áldozat egy idő után a másik szolgájának tekintheti magát. A bántalmazó, aki amúgy idegrohamot kap, ha a kéréseit nem teljesítik, több módszert is bevet ilyenkor. Többek között úgy bánik a párjával, mint egy szerencsétlen, mindenre alkalmatlan kisgyerekkel, vagy pont ő tesz úgy, mintha az lenne, hogy a másikban szánalmat keltsen, és sunyin a vágyai kielégítésére kényszerítse. Az áldozat tehát csak eszköz a bántalmazó akaratának megvalósításához, nem pedig egyenrangú társ.

Együttérzés nélkül aligha működhet jól egy párkapcsolat, márpedig ezek az emberek nem rendelkeznek ilyen jellegű képességekkel. Nem lehet rájuk számítani a nehéz időszakokban, a hozzáállásukat pedig a saját gyerekeikre is kivetítik. 

Egy darabig tök hasznos, amikor a társunk pénzügyi tanácsokat osztogat, pláne, ha nem beszél hülyeségeket, de egy idő után a financiális helyzetünk iránt mutatott túlzott érdeklődés gyanússá is válthat. A következő lépés, amikor elkezd beleszólni abba, miként vigyázzunk a pénzünkre, sőt, megtiltja, hogy olyan dolgokra költsünk, amelyeket amúgy simán megengedhetnénk magunknak. 

Hiába próbál véleményt formálni, sosem lehet igaza, amíg egy zsarnok mellett él. Az ilyen ember nem véletlenül igyekszik elkerülni az olyan beszélgetéseket, amelyekben a másiknak releváns megállapításai lehetnek, pláne, ha azok a negatívumokra koncentrálnak. Ilyenkor a túlérzékeny vagy, nincs igazad-érvrendszerrel él, és ha ez sem válik be, és veszekedésbe fullad a kommunikáció, azt a végletekig képes elnyújtani, egészen addig, amíg az áldozat be nem látja, hogy tényleg nincs igaza. Akkor is, ha egyébként de. 

Kakukktojásnak tűnhet, pedig kiváló manipulációs technika. Ahogy a bevezetőben említettük, az elnyomó a lelki terror ellensúlyozására ajándékokkal, utazással, némi szeretgetéssel fogja be a másik száját, hogy az belássa, TÉNYLEG csak akkor kap büntetést, ha kiérdemelte. 

A pszichológiában gázlángnak nevezik azt a manipulációs technikát, amellyel az egyik fél arról győzi meg a másikat, hogy minden rossz, ami történik, kizárólag a saját hibája. Ezt egyesek olyan sokáig és olyan erővel képesek művelni, míg az áldozat már a saját épelméjűségét is megkérdőjelezi. 

Több oka is lehet ennek: például a zsarnok eltiltja az áldozatát a barátoktól, vagy olyan erővel hat a személyiségére, ami miatt maguktól is lemorzsolódnak. Olykor előfordul, hogy észreveszik, az áldozat már nem ugyanaz a személy, aki annak idején volt, mégsem tudják, hogyan segítsenek, pláne, ha nem is hagyja. 

Nemcsak a barátok, hanem család is ellenség az abuzív ember elképzelései szerint, ezért mindent elkövet, hogy meggyőzze áldozatát arról, hogy ezektől az emberektől jobb lenne inkább megszabadulni. Addig sulykolja, hogy a család rossz, és nem kell, amíg az áldozat maga is eggyé válik ezzel a gondolattal. Vagy ha mégsem, jön a mindent elsöprő ultimátum: vagy én, vagy a családod. Válassz! 

Mivel egyre elszigeteltebben él (amit csak a bántalmazó zaklatása tör meg olykor), sokkal jobban értékeli, ha egy estét vagy egy délutánt egyedül tölthet. 

Egy újabb manipulációs technikával zárunk, amelyet a szakemberek stonewallingnak, vagyis időhúzásnak neveznek. Egy érzelmi terrorral operáló kapcsolatban ez abban nyilvánul meg legtöbbször, hogy a bántalmazó fogja magát, és bármiféle magyarázat nélkül napokra eltűnik otthonról. Aligha kell magyarázni a fentiek tükrében, hogy ez milyen érzéseket kelt a másik emberben.

Ha efféle jeleket tapasztal a kapcsolatában, jobb elgondolkodni a továbblépésen, dacára annak, hogy ez valójában mennyire nem könnyű feladat. Nem is lehet, hiszen a manipulátor az esetek többségében pont azt éri el, hogy nélküle az élet elképzelhetetlen legyen, még akkor is, ha amúgy kibírhatatlan. Egy pszichológus viszont segíthet abban, hogy ezen változtatni tudjunk.