horoszkóp
shutterstock 258192203

A telefonja le van követve valamilyen módon

2016.12.10. 17:28

Az internetet böngészve akadtam rá egy 2013-as cikkre az „Elnyomott férfiakról”. Kutakodásom oka az volt, hogy szembekerültem egy olyan problémával, amivel nem tudok egyedül megbirkózni, nem tudom, mi tévő legyek” – Györe álnevet kapta a fenti bevezetővel kezdődő levél beküldője. Györe a mostohatestvérével való viszonyáról ír, ezzel kapcsolatban kér tanácsot, bátyja ugyanis összejött egy lánnyal, aki féltékenykedésével teljesen felforgatta a férfi életét. Györe segíteni szeretne testvérének, de nem tudja, hogyan. Ön szembesült már hasonló helyzettel? Van ötlete arra, hogy mit lehet ilyenkor csinálni? Ha igen, kérjük, írjon nekünk a Randiblog e-mailcímére!

31 éves, harmonikus házasságban élő, céltudatos férfi vagyok. Autóüveg-céget vezetek, a mostohatestvérem nálunk dolgozik. Itt most róla lenne szó. A bátyám szintén korombeli, kissé visszahúzódó, naiv, végtelenül jólelkű, rendes ember. Voltak neki párkapcsolatai, de valójában egyik sem volt egészséges, mert mind távolságiak voltak. Ennek ellenére ő szívvel-lélekkel küzdött a nőkért, mindig hűséges maradt. Nagyon konzervatív nevelést kapott, minden vasárnap kötelező volt templomba járni, mindent úgy csinált, ahogy édesapja mondta, mondhatni mintagyerek volt, se buli, se alkohol.

Öt éve került hozzánk rendszeresen dolgozni, előtte zongoraművésznek tanult, de nem tudta befejezni, mert tönkrement a keze. (Édesapjáék a mai napig nem dolgozták még ezt fel.) A munka során elég sokat változott a személyisége pozitív irányba, talpraesettebb, magabiztosabb, önállóbb lett. Idén tavasszal megismerkedett egy lánnyal. Kapcsolatuk elég nehezen indult. A bátyám legjobb barátja és annak barátnője nem szimpatizáltak az új lánnyal, ezért úgy akartak „megszabadulni” tőle, hogy féltékennyé tették. Nyilván a legjobb baráti kapcsolata erre ráment.

Itt kezdődik az igazi probléma, ami miatt írok, elnézést a hosszú bevezetőért.

Ahogy telt az idő, észrevettük, hogy a bátyám egyre többször rosszkedvű a munkában, a feladatait egyre rosszabbul látja el. Holott előtte a legkiválóbb dolgozó volt, akit csak kívánni lehet. Türelmes volt, tisztelettudó a vevőkkel stb. Nyár közepén oda jutottunk, hogy leadja a céges telefonját, mert ő nem szeretné, ha munkán kívül zavarnák (holott eddig ez benne volt a munkakörében.) Az új barátnője odaköltözött hozzá.

A Facebookon az összes női ismerősét le kellett törölnie, mert a lány azt mondta, hogy ha vele van, akkor nincs szüksége más ismeretségre. A bátyám egyre többet marad ki vagy késik a munkahelyről. A hangulata rendkívül ingadozó. Tudomásomra jutott, hogy köztük olyan viták alakulnak ki, hogy nem mindegy az sem, bátyám merre megy haza. A telefonja le van követve valamilyen módon, Viberen a helyzetjelzőnek bekapcsolva kell lennie, hogy a lány tudja, merre jár. Elmennek bevásárolni, bátyám nézelődik, ezen összevesznek, mondván miért nem a barátnőjére figyel, kit nézeget. Rögtön meg van gyanúsítva.

Tudnám sorolni a rengeteg történetet és hajmeresztő dolgot, ami arra utal, hogy ez az új nő teljesen hatalmába kerítette a bátyámat, de szerintem erre nincs szükség, legyen elég annyi, hogy tegnap este emailben elküldte felmondását. Arra hivatkozott, hogy munkahelyi teendőit nem tudja ellátni, és hogy most egy kicsit lepihen. Először nem tudtam hova tenni a dolgot, de ahogy többször elolvastam az üzenetet, kezdett úrrá lenni rajtam egy pánikszerű érzés és beindult a vészjelző, hogy itt most nagy baj van.

Próbáltam visszahívni, de kikapcsolta a telefont. Ekkor már nem kellett több, fogtam magam, autóba ültem és átmentem hozzá. Bíztam benne, hogy beenged. Szerencsére így is lett. Amint beléptem a lakásba, a bátyámat egyedül találtam, az asztalon vodkásüveg és gyógyszeres dobozok. Isteni sugallaton múlott, de időben érkeztem. Kérdeztem, hogy mi a gondja, beszéljük meg. Teljesen földhöz vágott a viselkedése. Úgy nézett ki gyakorlatilag, mint egy zombi. Azt se tudta, mit és hogy mondjon, csak ténfergett az asztal körül, támasztotta a széket.

shutterstock 351426350

Aztán egyszercsak elkezdett beszélni. Beszélni arról, hogy mennyire „őrülten szereti” ezt a lányt, és hogy jövőre el akarja venni feleségül, az elején nem jól ismerte meg, de mostmár tudja, hogy egy „tündéri lány”, süt, főz, rendet tart és irányít. Konkrétan mindent úgy kell csinálni, ahogy ő mondja, mert ha nem, akkor féltékenységi jelenetet rendez, bármilyen dolgot kifordít, a bátyám gyakorlatilag már meg sem mer szólalni. Inkább tűri, hogy minden úgy legyen, ahogy a lány akarja. Ezáltal férfiassága és önbecslése a nullával lett egyenlő. Mindezt sikerül a lánynak olyan köntösbe burkolni, mintha ő csak a jó irányba terelné és minden csak a bátyám érdekében van.

Mesélt arról is, hogy a lány bemutatta őt a szüleinek, és  úgy köszöntötte a lány édesanyját, hogy kicsit megölelte. Ezután a lány meggyanúsította, hogy flörtöl az anyjával, ilyen ember nem kell neki stb. Ezután amikor találkoznak, a bátyám zsebre tett kézzel köszön „leendő anyósának”.

Felmondását azzal indokolta, hogy nem bírja már elviselni, hogy a vevők hülyének nézik, hogy kihasználják. Holott ez egy ilyen szakma, a kereskedelem ilyen, a vevőnek mindig igaza van. De ezt a bátyám is tudta és jól is csinálta. Mostanáig....

A tegnap este folyamán végül megjelent a lány is, pedig éppen összevesztek. Azt mondták, a felmondást a lány nem akarta, és azért ment el, mert a bátyám felmond. Pedig mondta neki, hogyha megteszi akkor szakít vele. A bátyám mégis megtette. Amire a lány mégis visszajött. Hozzáteszem, külön érdekességként, hogy a tegnapi napon a lány is felmondott a munkahelyén a sok stresszre hivatkozva. Pajzsmirigyproblémái lettek, nem bírja idegileg az iskolai munkát.

Nem tudom összerakni és nem vagyok benne biztos, hogy mi minek a folyománya, de egyet tudok. A bátyám hatalmas bajban van, amiből nem tud szabadulni. Uralom alatt van. Én rettentő módon szeretnék neki segíteni, de nem tudom, hogyan. Hiszen szó szerint azt állítja, „őrülten szerelmes” a lányba, de vannak dolgok, amiken nem tudnak túllépni. Elmondása szerint többször volt rá példa, hogy otthon beivott, mert úgy felidegesítette a lány féltékenysége és gyanakvása valójában a nagy semmire. Azt sem tudom, kihez forduljak segítségért, ki tud okos lenni. Valamit azonban muszáj tennem, amíg nem késő.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!