horoszkóp
shutterstock 88511188

Ha olvasod ezt a levelet, Te, akit legutoljára megbántottam

2018.03.24. 13:31

Nem tudom, mit várok, valószínűleg úgyis csak oltást kapok. De azért írok a blognak, hátha...

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Hát mi bízunk olvasóinkban, mert mindig vannak köztük, akik oltásnál konstruktívabban reagálnak a Randiblog Inboxban megjelenő levelekre. Ebben a posztban Gábor mutatkozik be, aki ugyan nincs még túl a harmincon, de ugyanúgy reménytelennek látja a társtalálást, mint több korábbi olvasónk. Gábor egy bizonyos személyt is megszólít ezzel a levéllel, de persze az üzenet nemcsak neki lesz fontos és érdekes.

És még álljon itt a szokásos emlékeztető: (oltáson kívül) minden véleményt, személyes tapasztalatot és saját történetet várunk a Randiblog e-mailcímére. Írjon ön is!

Sziasztok, Gábornak hívnak, 23 éves vagyok és egy igazi balfasz.

Mondják ugye, hogy nem veled van a baj, hanem a világ hülyült meg, stb., de sajnos mindig rá kell jönnöm, hogy ha van is baj a világgal, velem még több a baj.

Nem tudom, hogy, de mindig sikerül elrontanom az emberi kapcsolataimat. Most is sikerült elmarnom magam mellől valakit, akit nem nagyon ismertem ugyan, de épp ez az... addig se tudok eljutni, hogy normálisan megismerkedjek valakivel. Ráadásul ez a személy volt szó szerint az első normális ember, akivel a neten beszéltem. És ő is lelépett...

Nem tudom, miért, de valahogy mindig sikerül megbántanom mindenkit, akivel csak kapcsolatba kerülök. Nem párkapcsolatba, hanem sima emberi kapcsolatba. Merthogy párkapcsolatom még nem volt és nyilván nem is lesz. És ezt nem pesszimizmusból mondom, hanem tapasztaltból.

Ha mondjuk elér a felismerés, hogy úgysem kellek az illetőnek, akit én esetleg szeretek, akkor mondjuk egy évig abban a tudatban élek, vagy két évig, hogy soha nem leszek elég, aztán ezt elfelejtem, nagy nehezen valamiért beszélgetést kezdeményezek valakivel, majd napokon belül elér a felismerés, hogy soha nem fogok megváltozni, és minden igyekezetem ellenére elüldözöm magam mellől a számomra fontos embereket, mert ebben én vagyok a legjobb.

Tényleg próbáltam változtatni ezen, minden nap próbálok, de nem megy.

Mások ha megbántanak vagy épp megcsalnak valakit, akkor másnap semmi gond, minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Én meg akármit csinálok, mindenkit elmarok magam mellől, ráadásul elég hamar. És a legrosszabb az, hogy utána még esélyem sincs megmagyarázni, ha esetleg félreértett valamit az illető.

Szóval ha esetleg olvasod ezt a levelet, Te, akit legutoljára megbántottam, akkor még egyszer:

Sajnálom. Ne haragudj.”

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!

Hozzászólna? Írjon nekünk Facebookon!
Ha olvasod ezt a levelet, Te, akit legutoljára megbántottam

Egy férfiolvasónk megírta, hogy nincs kapcsolata, és hogy azt is tudja, kit okolhat ezért: saját magát.

13 · Mar 24, 2018 01:31pm Tovább a kommentekhez
Facebook Comments