Felhoztam magamhoz egyszer, aztán random beállított éjszakánként

Engem sokszor elgondolkodtatnak a Randiblog cikkei, hátha ez is elgondolkodtat pár embert...

A véletlen a Palmer álnévvel ajándékozta meg azt a fiatalembert, aki a fenti bevezetővel kezdte beszámolóját társkeresés közben szerzett tapasztalatairól. Mint jópáran az utóbbi időben, Palmer szintén a rosszul sikerült randikról mesél, az olyanokról, amikről szórakoztató olvasni, de átélni őket általában egyáltalán nem kellemes. Ha ön is tudná folytatni a sort Palmer után, kérjük, küldje be ön is tapasztalatait a Randiblog e-mailcímére!

„Rólam röviden: jó megjelenésű, humoros, jó baráti társasággal rendelkező fiatal srác vagyok, jelenleg egy multinál mérnök. Fogalmam sincs, mi van a nőkkel...

pár éve egy lány, sok-sok randi után, szinte jártunk már, közli, hogy elmegy egy fesztiválra, akkor ne beszéljünk, éljünk úgy akkor mintha nem lenne a másik, és utána ne is beszéljünk az adott hétről... Mert ő rájött, élni akar. Kapufa szívem, egész életemben nem fogok veled többet beszélni.

2.5 éves kapcsolat, viszonylag stabil, de megint egy gyerekes lány... A jelekre nem figyeltem, vagyis láttam őket, de nem akartam hinni a szemeimnek sem, én hülye. De belevágtunk, csak a titkolózás ment a részéről, megalázott lelkileg, menthetetlen volt a helyzet, elég lett, kidobtam, azóta vele sem beszélek.

Első randin ő fogja meg a kezem, második randin meg is csókol, ha nem húzom el a fejem. Utána megpróbált úgy „kapálózni”, hogy én egy buliban találkoztam vele (ami igaz), és magamtól megcsókoltam és mondtam neki, hogy többet akarok tőle. Ráfáztál cica, emlékszek rá, hogy közöm nem volt hozzád azon az este... Mindegy, lépjünk tovább...

Na ez masszív katasztrófa. Felhoztam magamhoz egyszer, aztán random beállított éjszakánként, már kb. zaklatott... Minden férfi vágyik egy rendszeres vaginára, de amelyik éjszakánként rendszeresen felcsenget, másnap meg dolgozom, hazamenni meg nem akar... Anyukájától el kellett szöknie, mert nem engedte volna el. Na jó, katasztrófa, tényleg...

Randik-randik, majd eltűnik. Egy hónap után előkerül, tervezzük a következő randit mert miért ne, szórakozni szabad... Ja, szabad, közben megszerelmesedett és párkapcsolata lett... Na jó, ezen már meg sem lepődtem.

Megismertem egy klasszikus jókislányt... Tetszik neki a „vagányabb” életem, hogy van egzisztenciám, 2 autóm, jó sztorijaim, mert azért elég fiatal korom óta „élem az életet” és dolgozok, elég keményen. A 2. randin egy elegáns bárban voltunk, csúsztak szépen az italok lefele... Majd ő csókol először, és közli: Még egy ital, és felvisz magához. Egy meccsre persze, hogy jó, de többet nem is merek tőle elvárni...

Hol vagytok, intelligens és okos lányok?! Normális párkapcsolatra vágyok, megosztani az életem valakivel, de akikbe botlok, azok olyanok, mint a hátramenet. Nem baj, így a munkáé az életem, építem magamat tovább... Majd egyszer talán a Körúton nekem jön egy take-away kávéval és elkezdődik egy szép történet. Vagy nem.”