A beteljesületlen vágy a foglalt srác felé hajtott

Hasonlóan indultam, mikor találkoztam jelenlegi barátommal, akivel már 5 éve vagyunk együtt.

Ezzel a bevezetővel kezdődik az alábbi levél, amihez a Kreszcencia tárgymegjelölés tartozott. Így már rögtön könnyű értelmezni a mondatot: az alábbi történet beküldője Kreszcencia álnevű olvasónkhoz hasonlóan indult neki ennek a bizonyos szerelemnek. Kreszcencia azt írta, hogy 22 éves, érzelmileg kiégettnek érzi magát, és saját bevallása szerint taszítja az embereket.

Az alábbi levél beküldője, Robinetta hasonlóan szemlélte a világot és benne saját magát, ezért az üzenete címzettje elsősorban Kreszcencia, de természetesen másodsorban mindenki más is, aki elgondolkodtatónak találja Robinetta beszámolóját legutóbbi kapcsolatáról. Részünkről mi nagyon érdekesnek találtuk, és csak buzdítani tudjuk önt, hogy ha van önnek is mondanivalója vagy saját története, küldje be nekünk a Randiblog e-mailcímére! Az ön tapasztalataira is kíváncsiak vagyunk!

„Előtte egy bántalmazó kapcsolatban éltem, valószínűleg azt is az önbizalomhiányom folytán szedtem össze és tartottam meg 1,5 éven át. Egy srác feltűnt a színen, aki udvarolni kezdett, és bár barátnője volt, én hittem neki. Megbolondított.

Aztán jött a mostani barátom, és mielőtt bármi lett volna ezzel a foglalt sráccal, beleugrottam a barátommal való kapcsolatba.

Sosem éreztem magamon, hogy vonzó lennék, vagy hogy bárki szerethetne, csak élvezni akartam az életet, és bár nagyon szerelmes voltam, a beteljesületlen vágy mégis a foglalt srác felé hajtott. Szerencsére nem csaltam meg a barátomat, viszont mélyen hallgattam a „majdnem” megcsalásról – nem gondoltam, hogy szerethető vagyok annyira, hogy ha elmondom, megbocsásson, és időközben elkezdtem nagyon kötődni hozzá.

Aztán persze kiderült a dolog, és nehéz volt újraépíteni a bizalmat, és ez az én hibám volt.

Mindezt azért írom, bár szerintem kitalálható, hogy ha az ember nem bízik magában, nem érdemli meg más bizalmát sem, és valószínűleg ha kap is jót, szeretetet, azt könnyen eltékozolja.

Az életem nagy részében csak úgy voltam, megtörténtek velem a dolgok. De felnőttként az életünk kovácsai vagyunk, van hozott alapanyagunk, valamennyi tehetségünk, de a mi kezünkben a lehetőség, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból.

Nem a barátom miatt szeretem magam. De tudom, hogy megérdemli, hogy a lehető legjobbat kapja belőlem, ami csak lehetek. És én is megérdemlem.

Kreszcencia, ha azt a sok energiát, amit az önmarcangolásba ölsz, a magad építésére fordítanád, hidd el, sokkal előrébb lennél.

Egy 25 éves.”