Egyszer csak egy idegen csaj rámír. Fasza fotó, minden klappol, megy a cset

A legutóbbi blogbejegyzésükhöz lenne egy megjegyzésem, ha nem haragszanak meg… Itt a női oldalról vannak felsorolva sérelmek, vagy sérelemnek érzett, társkereső oldalakon előforduló férfi magatartássémák.

Egyáltalán nem haragszunk meg, ha ír nekünk valaki – még akkor se haragudtunk volna meg, ha nincsen link a bevezetőhöz, de ráadásul volt: a Nyitott kapcsolatban élek, így nem rondítasz bele semmibe című posztról van szó. Az alább teljes egészében olvasható beszámoló a Randiblog e-mailcímére érkezett, ahova az ön levelét is várjuk!

Minden beküldőt álnévvel ajándékozunk meg, ami a mai napon az Orbán keresztnév. Amint arra a fentiekből lehet is következtetni, Orbán társkeresési tapasztalatairól mesél, hét pontban foglalva össze a legkirívóbb eseteket. Nézzük!

„Volt egy időszak az életemben, amikor igen aktívan 3 társkereső oldalon is próbálkoztam, és nagyjából 30-40 kapcsolatot alakítottam ki, legalább beszélgetés szintjén. Leszögezem, hogy alapjában véve elítélem a posztban felsorolt férfimegnyilvánulásokat, de egy részét megértem.

A randioldalak húspiacán előfordul mindenféle-fajta árucikk. Magamat is beleértve, hiszen ne ámítsuk magunkat: a társkereső oldalakon kőkemény értékesítés és vásárlás folyik.

Több mint másfél év aktív társkeresőzés után már sokszor belefáradva én is beleestem abba a hibába, hogy alkalmaztam egyet-kettőt. Pl. a szó nélkül való eltűnést (Houdini).

És hogy miért? Íme egy pár megnyilvánulás női oldalról, leszögezve , hogy az oldalamon korrekten tüntettem fel mindent, életkort, kapcsolatot stb. stb… Illetve értelmiséginek számítok, és ha ráírtam valakire, mindig figyelembe vettem azt, amit magáról írt, és ez alapján már előre szelektáltam. Tehát ha gyereket akart még, akkor ez pl. alapból kizáró ok, tehát nem írtam rá. De nézzük saját gyűjteményemből, mivel futottam össze rendszeresen.

1. Megtetszik, megszólítom, elolvassa, nem válaszol, nem reagál… Majd kb. 1 hónap múlva (gondolom, akkor az összes többi előttem próbálkozó már kihullott) jön egy szia, mizu? vagy valami ilyesmi próbálkozás. Belemegyek újra, majd egy-két üzenetváltás után (gondolom, bejön az izomagyú fehér herceg a képbe fekete motoron) újra eltűnik hetekre, majd utána a fehér hercegről kiderül valami disznóság és újra jön a chatelés.
2. Elindul a csevegés... és nincsenek kérdései. Gépiesen válaszol a kérdéseimre, de nincsenek viszontkérdések, nem tudok vele mit kezdeni. Ha minimálisan érdeklem, kérdezzen. Próbáljatok úgy beszélgetni valakivel, hogy nem kérdez vissza. Egy idő után borzalmas.
3. Igyekszem e lehető leghamarabb telefonszámot szerezni, hiszen a szóbeli kommunikáció sokkal hatékonyabb. Nagyrészt be is válik, meg is adják, felhívom, és itt jön be egy nagyon fontos dolog: első benyomásból nincs második! A félórás telefonbeszélgetésből sok minden lejön, és adjuk meg a másiknak a jogot , hogy itt visszakozzon, ha úgy gondolja. Ha nekem nem stimmel valami, akkor udvariasan elmondom, hogy ne haragudj, de ez nem fog menni, és ezt elvárom fordítva is. Többször meg is történt, semmi gond, rendben, szia, minden jót. De általában nem ez történik. Ha én mondom ki a tutit, akkor jön általában a legjobb esetben a letiltás mindenhonnan egy „te is csak egy lyukvadász köcsög vagy” vagy hasonló üzenettel. A nők meg nagyon ritkán mondják ki, vagy közlik, hogy bocs, mást vártam. Egyszerűen nem veszik fel többet a telefont, de – és ettől dobja le az agyam a láncot! – üzenetre válaszolnak, sőt, gyártják a kifogásokat, miért nem veszik fel a telefont heteken át. Agyrém.
4. Talán ez a legtöbbször előforduló típus: a számonkérő! Egynapos ismeretség után jönnek kérdések. Miért nem válaszoltál, mit csináltál 3 órán keresztül? Dolgoztam, és jön az a bizonyos női AHA, PERSZE… Ezen nincs mit magyarázni szerintem.
5. A konspiráló. Na ez is szép sztori, kétszer is előfordult. Beszélgetés, telefon, kölcsönös szimpátia, találkozás. Eddig szép és jó. A randi rosszul sült el. Az egyiknél konkrétan kiderült, hogy kb. 10 évvel régebbi kepékkel operált. Ami hát, valljuk be, nem túl fair dolog. Amúgy szerintem a legtöbb első randi ideje elhúzásának ez az alapvető oka. Egyszerűen tudják, hogy nem az megy el a randira, aki a képeken szerepel, és várják a megfelelő alkalmat a csetelés során, hogy ezt közöljék (ilyen is volt), de vissza a sztorihoz. A randi mindkét esetben ilyen-olyan okok miatt rosszul sült el, de kulturált mederben maradt, az egyikből még egy közös baráti bulizás is kerekedett. Maradt a baráti viszony csetelés szintjén. Aztán egyszer csak egy idegen csaj rámír. Fasza fotó, minden klappol, megy a cset pár napig, majd forszírozom a telefonszámot, esetleg randit, és kapok egy ordenáré anyázós, köcsögösködős parasztozós levelet. Látszólag minden ok nélkül. Mint később kiderült, a félresikerült randis csaj állt így bosszút hetekkel később. Mindezt két alkalommal is megéltem. Gyönyörű.
6. Ráírok. visszaír. Szia, mesélj magadról – kulturáltan, körbeírva mondom, nem így szeretném. Beszélgessünk, és majd kölcsönösen kiderülnek dolgok a másikról. Az nem egy HR-es interjú, ha így működne, akkor feltennék egy önéletrajzot fotóval, és akkor ki lehet választani, ha kell – ha nem, akkor kuka? Ez nálam zsákutca.
7. A régi kapcsolatra való rákérdezés… Lehetőleg már a csetelés első napján. Röviden leírom, mi volt, és lépnék tovább, de nem, csak azért is kérdez, részleteket akar tudni. Minek, miért az első napon? OK, ha összemelegedünk, nagyobb lesz a bizalom, szívesen mesélek többet, de pár órás ismeretség után nem.

Ezt a pár esetet emelném ki a pályafutásomból. Mindezek ellenére meg kell jegyezzem, ha korrekt és nyílt társkeresést folytat valaki, akkor az szerintem előbb-utóbb sikeres lesz. Van sok pozitív tapasztalatom. Több kapcsolatom is született társkereső oldalakról, illetve barátságok is. Van olyan hölgy, több is, akivel soha nem találkoztam, de nagyon jó a viszonyunk és tartjuk a kapcsolatot.”