horoszkóp
shutterstock 1008820216
2018.05.27. 13:52

Nyílt levél a férjemnek

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Ezzel a tárgymegjelöléssel érkezett az alább közölt levél Agrippa nevű olvasónktól a Randiblog e-mailcímére. A beküldőnek természetesen álnevet adtunk, és a levelében azon további adatokat is megváltoztattunk, amikből a szereplők felismerhetőek lennének.

Önmagában abból a tényből, hogy Agrippa nyílt levelet ír a férjének, lehet sejteni, hogy elég nagy baj lehet, hiszen normális körülmények között egy feleség csak simán elmondja a férjének, ami a szívét nyomja, és nem fordul ehhez a formához. Agrippa házassága azonban súlyos válságban van, de hogy pontosan mi a helyzet, azt persze nem fogjuk ezúttal sem előre elmesélni Agrippa helyett. Arra viszont hadd mutassunk rá még gyorsan, mielőtt még ön a nyílt levél olvasásának nekikezd, hogy az ön levelét-történetét is szívesen olvassuk, ha úgy dönt, hogy van kedve mesélni.

9 évet töltöttünk együtt a férjemmel, amiből 5 évet házasokként, csodás idő volt és számtalan élményt, kalandot köszönhetek neki, valamint, ami a legfontosabb: a 3 éves ikerfiainkat.

De két éve valami megváltozott, úgy éreztem, terhesek neki a gyerekek és a család, próbáltam lépést tartani, de sokat maradt el, éjjel járt haza. Minél többet kértem, hogy szánjon ránk időt, annál inkább eltávolodtunk egymástól. Végül külön költözött, 15 hónapot töltöttünk külön, ezt az időt arra használtam, hogy feltérképezzem a hibáimat és igyekeztem máshogy állni a kapcsolatunkhoz, rengeteget tanultam, olvastam, fejlesztettem magam. A 15 hónap végére kiderült, hogy a férjem időközben becsajozott, együtt is él a nővel, miközben úgy tudtam, rendbe hozzuk a házasságunkat, látszólag ő is ezen volt. Sorra kerültek elő a csontvázak a szekrényből, és a leggusztustalanabb szappanoperát is megszégyenítő esetek, amik a hátam mögött folytak. Szerinte működőképes dolog, hogy új kapcsolatot alakít ki, de közben azon van, hogy a feleségéhez visszataláljon, és engedi, hogy az asszony a belét kihajtsa a családjáért/házasságukért. Idén hazaköltözött, de 4 hónap után beadta a kulcsot, mert nem tudta a szeretőt kiverni a fejéből, megjegyezem, az itthon töltött idő alatt is albérletet tartott fent neki. Ezért írom most a férjemnek ezt a nyílt levelet!

Tényleg nagyon sajnálom, hogy idáig jutottunk.

Tudom, hogy nagyon sok hibám volt, de nem ezeken ment el a kapcsolatunk.

Egyszerűen megváltoztak az igényeid, az értékrendjeid. Évekig (7 évig) boldog voltál velem és abban az életben, amit éltünk.

Aztán beszabadultál az edzőterem „nagyjai” közé és elindult a hozzáállásod a lejtőn.

Régen elítélted ezeket, ma már számolni sem tudom, hányadik szteroidkúrát csinálod magadon. Igen tudom, elolvastad az interneten és semmi maradandót nem okoz. Persze, most még nem; majd nézzük meg azt a réteget, amelyik használta kb. 20 év múlva, és ne feledd, ennyi idő múlva még csak 50 leszel...

Én haladtam tovább a megtervezett közös életünkkel, benned viszont megváltozott minden, az igényeid, emiatt lecsatlakoztál. Csak a külsőségek számítanak neked is, ehhez pedig kell melléd egy olyan pár, aki szintén ilyen; akit annyi érdekel hogy „hova megyünk?, hol nyaralunk? és erről mennyi képet tölthetek fel az internetre?”

Megértem, hogy lecserélsz, mert én nem illek bele ebbe a képbe, a gyerekeinkkel meg pláne nem.

Hozzászólna? Írjon nekünk Facebookon!
Nyílt levél a férjemnek

„Két éven keresztül próbáltalak erről az útról visszahozni hozzánk” – írja olvasónk a férjéről, aki szerinte teljesen megváltozott korábbi önmagához képest.

50 · May 27, 2018 01:52pm Tovább a kommentekhez
Facebook Comments

Nagyon sajnálom, hogy ennyire átalakult a személyiséged, pont olyan ember lettél, mint akiket anno elítéltél. Ez egészen addig fog tartani, amíg van pénzed, mert jelenleg akikkel körülveszed magad, azok szemében a pénzed miatt vagy valaki; a szép autód, a mutatós albérleted és a drága ruháid tesznek valakivé, de ha ezeket letakarjuk, mi marad? Egy magányos-üres ember.

Két éven keresztül próbáltalak erről az útról visszahozni hozzánk. Engem igenis érdekelt, hogy egészséges vagy-e, mind testileg, lelkileg és mentálisan; érdekelt, hogy rendben legyenek a dolgaid, haladjunk az életben előre és teljesüljenek a saját céljaid, ugyanúgy, mint a közös céljaink. Pontosan tudod, hogy mindenben támogattalak, mindig segítettelek, bármikor számíthattál rám. De neked ez már nem kell, a tiszta szeretet nem elég értékes, helyette választod a felszínes kapcsolatokat és a látszatot. Valóban, én nem olyan nő vagyok, aki kiteszi mindenét a kirakatba, szeretek inkább ízlésesen csinos maradni, ezért egy ilyen nő, mint én, nem mutat annyira jól az autód ülésén, mint egy szépítő filtereket használó, közösségi oldalakon élő nő.

De szerintem az ilyen ember csak dísz, és előbb-utóbb unalmas lesz.

Nagyon értékes ember voltál, de már csak nyomokban tartalmazod azt a valakit, akibe beleszerettem, akivel életem végéig együtt szerettem volna lenni.

Viszem tovább azt az utat, amit anno együtt választottunk, igenis tartom magam a régi értékekhez, a család, az önzetlen szeretet és a tisztesség, ezek számomra az értékek. Nem akarom másnak mutatni magam, mint aki valójában vagyok, szerettem szerető feleség és családanya lenni, de neked ebből csak a szerető kellett. Eszembe sem jut neked keresztbe tenni, csak annyit kérek az élettől, hogy boldogok legyünk a gyerekekkel, és ha ez nélküled következik be, akkor sajnálom, de elfogadom. Nem adom fel, továbbra is hiszek a tündérmesében, abban hogy mindenki megkapja, amit adott!

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!