horoszkóp
tk3s 3421 tg 01 h vjyu13 pm

Szeretett volna egy magyarországi magyar szeretőt is

2018.06.01. 16:17

Nemrég kezdtem olvasgatni a blogotokat, és jópár sztori elolvasása után magam is kedvet kaptam egy-két írás megeresztéséhez.

Így kezdődik Kunó levele, akit ezúton is üdvözlünk a Randiblog olvasói között! A bevezetőben említett egy-két írás egészen pontosan egy 5 pontos sztorigyűjteményt jelent, de a teljes levél kicsengése egy: az embernek vannak titkai egy párkapcsolatban, és ezeket a másik félnek tiszteletben kell tartania. Kunó természetesen álnéven szerepel nálunk, mint mindenki, aki ír a Randiblog e-mailcímére. Nálunk ön is bármit elmesélhet anélkül, hogy kilétére fény derülne, várjuk az ön levelét is!

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

A negyvenes éveim közepén járó férfi vagyok, számottevő párkapcsolati tapasztalattal. A randizgatást, a férfi-nő kapcsolatok építgetését-megélését a nyolcvanas évek vége felé kezdtem, és a játék a mai napig is tart. Hét többéves kapcsolatom volt, a leghosszabb 13 évig a volt feleségemmel, három szép kistini gyermekünk van. Mielőtt a harmincas éveimben nősülésre adtam volna a fejemet, volt két, egyenként másfél és két és fél éves élettársi viszonyom, és egy harmadik komoly kapcsolatom, amely két évig tartott. A házasságom alatt volt egy kétéves és egy cca. négy évig tartó szeretői viszonyom, és a válásunk után egy cca. kétéves szerelmi kapcsolat. Mindezek mellett kb. 25-30, egy évnél rövidebb viszony, az egyéjszakás kalandoktól a pár hónapos próbálkozásokig. Prostituálttal soha nem voltam.

A kapcsolataimban szereplő nők legidősebbike mára már az ötvenes évei közepét rója, a legfiatalabbika 24 éves; a legtöbben a mai 30-as és 40-es éveikben vannak. Most, hogy a legutóbbi komoly kétéves szeretői kapcsolat is végleg lezárulni látszik, és próbálok felépülni a szokásos csalódás-fájdalom-veszteség érzésekből, kezdtem el a neten böngészgetni hasonló témákban, és bukkantam rá erre a blogra. Már cca. harminc évvel ezelőtt is ugyanazzal a félelemmel vegyes izgalommal vártam a randira, mint ma, és ha sikeres lett a dolog, ugyanazokon a lépcsőfokokon mentem keresztül – izgatottság, meglepettség, hogy milyen jól megy, rózsaszín köd, hogy ezt soha nem akarjuk abbahagyni, majd a szerelem érzésének elvesztése valamelyik fél részéről, és végül, próbálkozások után, hogy visszaálljon vagy azok nélkül, de a fájdalmas vég. Majd, ha sikerül újra összegyűjtenünk az erőnket és felállnunk a padlóról, kezdődik újból az egész.

Én is minden alkalommal felgörgetem a sziklát a domb tetejére, majd amikor már úgy gondoljuk mindketten, hogy majdnem felértünk vele, az visszagurul, és mi, ha beledöglünk is, jobb híján újra nekiállunk, és végigcsináljuk az egészet újra és újra és újra, amíg csak a testünk el nem használódik végleg. Nem ismertem még párost – és a világirodalom sem –, akinek sikerült volna. Olyan volt, hogy kifelé úgy tűnt, hogy „Nekik sikerült”, de a valóságban már rég legurult a szikla, és csak a gyerekek, anyagiak, a külvilág nyomása, a kétségbeesés vagy a vakremény tartja egyben a kapcsolatot. A mi házasságunk is ilyen volt, kívülről mi voltunk cca. 12 évig az „álompár”, aztán mindenki megdöbbent, amikor jött az elkerülhetetlen válás.

Ennyi év tapasztalat után ezeregy aspektusból szólhatnék hozzá a témához, ami nyilván meghaladná a blogokban megszokott terjedelmet, és könyv írásához vezetne. Ehelyett inkább egy-egy nagyon konkrét dologról írom le a tapasztalatomat és következtetéseimet, amelyek mások hasznára válhatnak.

Ez a levelem egy nagyon konkrét témáról szól: a másik titkainak megleséséről, „kikémleléséről”. Több írásban is találkoztam olyannal, hogy valaki meglesett titkos levelezése, a véletlenül Messengerbe belépve hagyott eszközön a másik üzenetváltásainak végigolvasása, a titkok meglesése (esetleg a másik szembesítése ezzel) vezetett a kapcsolat végéhez. Hadd mondjam ezt: ne engedjetek a csábításnak!

A titkok azért vannak, hogy titkok maradjanak. Megvédik nemcsak a titok őrzőjét, hanem azt is, aki illetéktelenül belelát azokba, és beleőszül abba, amit lát, amitől a titok tiszteletben tartása egyébként megóvta volna. Aki kíváncsi, hamar megöregszik! A titok célja, hogy az ember megőrizze a személyes integritását, és hogy ne bántsa meg fölöslegesen a másikat. Olyan körökről szól, amelyeket az embernek le kell futnia, de a másik nem értené meg. Ha komoly dologra vonatkozik, előbb-utóbb úgyis eléd áll a másik, immár biztos döntéssel a háta mögött, és borítja a bilit. Ha pedig nem lesz komoly folytatása a titokkal védett kapcsolatnak, akkor csak megerősíti az embert a kapcsolatában, anélkül, hogy a másikat fölöslegesen felzaklatná. Aki nem tartja ezt tiszteletben, könnyen tönkremehet a csalódásban, vagy elveszíti azt a kapcsolatot, amit nem kellett volna; vagy csak hülyét csinál magából. Hadd mondjak pár konkrét példát, mind velem történt meg.

1.

Pár éve viszonyom volt egy külföldre férjhez ment, néha hetekre hazautazgató kikapós férjes „fiatalasszonykával”. Ő és külföldi férje huszonéves, én éppen elkezdtem a negyvenes éveimet. Mindketten házasok voltunk, egyikőnk házassága sem volt kielégítő, de mindketten elkötelezettek voltunk, hogy a család miatt (nálam a meglévő egybentartása, nála a tervezett új család vállalása) nem válunk. Ugyanakkor ami hiányzott a házasságainkból, azt, ez hamar kiderült, egymás karjaiban megtaláltuk. Ő különösen szeretett volna egy magyarországi magyar szeretőt is, azokra az időkre, amikor itthon van. Minden nagyon jó volt kint, de a magyar nyelv, kultúra, a „félszavakból is megértjük egymást” érzése, és egy magyar férfi ölelése, ahol a szerelemben mindent magyarul is meg lehet beszélni a másikkal, nagyon hiányzott az életéből. Megbeszéltük, hogy ez így a legideálisabb: egyikünk sem akarja borítani a házasságát, mindketten ugyanazt a titkot cipeljük.

Egészen addig tartott mindez, amíg egy alkalommal S.O.S. zokogva hívott fel kintről, hogy „helyzet van”, és még aznap egy nagyon durva e-mailt kaptam a férjétől. Együttélésük kb. hatodik évében derült ki, hogy a férje az összes otthoni eszközükre kémprogramot telepített és évek óta rendszeresen ellenőrizgette felesége privát e-mailezését. A legutolsó alkalommal, amikor szeretőm visszautazott férjéhez, nem a mobiljáról lépett be a csak a szerelmi levelezésünk céljából fenntartott titkos fiókjába, hanem az otthoni gépről. Amit a férje ott talált, attól teljesen tönkrement, végül borult a házasságuk is, ráadásul nagyon csúnya válás lett belőle. Ha nem lett volna kíváncsi a felesége magánlevelezésére, a mai napig is együtt lennének, a feleség a segítségemmel tudta volna kezelni mindazokat a kompromisszumokat, amik kellettek volna neki ahhoz, hogy leélje az életét a kinti férjével; és titkos kapcsolatunk a gyerekei után úgyis valószínűleg évente egy-két alkalomra szelídült volna.

2.

Ugyanezen ügyben egyébként a megtalált szerelmi levelezés tartalmának nagyon kompromittáló jellege – nemcsak a férj által Google translatorral lefordított szerelmi vallomások és fantáziák, nem utolsósorban a házasságaink kibeszélése, hanem az ínségesebb időkre egymásnak készített intim fényképek is – és a férj agresszív fellépése végül azt tették szükségessé, hogy a férjnek be kellett somfordálnia egy helyi ügyvédi irodába, és írásban elismernie, hogy illetéktelenül fért hozzá a felesége és egy ismeretlen személy (ez voltam én) különösen érzékeny személyes adataihoz, és irdatlan kötbér terhe mellett vállalnia, hogy soha nem fogja felhasználni a megszerzett adatokat, leveleket, képeket.

Kevés megalázóbb helyzet van, mint amikor a megcsalt férjnek kell végül egy ilyen nyilatkozatot tennie; mindez megelőzhető lett volna, ha kordában tudja tartani gyanakvását, tiszteletben tartja felesége személyes integritását, és nem akar mások titkaiba illetéktelenül belepillantani.

3.

Inkább magát hozta kellemetlen/röhejes helyzetbe volt feleségem, akiről a válásunk során derült ki, hogy tudtom nélkül néha végignézegette a nadrágzsebeimet, tárcámat, és át- átkutatgatta a dolgozószobámat, amíg én néha pár napra munkámból kifolyólag távol voltam. Így a bontóperben elmondta, hogy egyszer egy doboz férfitablettát talált a zsebeimben, melyből egyből levonta a következtetést, hogy ez potencianövelő, és megcsalom.

A valóságban azonban egy férfiak számára készült komplex vitaminkészítményről volt szó, amit azért vásároltam meg párszor, mert felmerült bennem, hogy esetleg prosztatagondjaim lehetnek, de nem akartam megijeszteni a feleségem, legalábbis addig, amíg ki nem derül, hogy ténylegesen miről van szó. A bírósági beadványban kellett taglalnom, hogy ez ugyan kifejezetten férfiak számára készült készítmény, de nem Viagra-típusú dologról van szó, mint ezt feltételezte.

Ugyanígy, bemutatott egy doboz óvszert is, amit a dolgozószobámban talált a könyvek mögött a könyvespolcon, mondván, ez is bizonyítja, hogy megcsaltam. A régóta porosodó doboz óvszert azonban annak idején azért vásároltam, a vele való megbeszélés alapján, hogy amíg a korábbi pesszáriumát több év után leveszik és az újat felhelyezik, addig se essen teherbe, ha nemi életet élnénk. Azaz egy olyan doboz óvszerre hivatkozott bizonyítékként, amit anno épp vele közösen használtunk. Ha nem áll neki a tudtom nélkül kutakodni, nagyon kellemetlen percektől tudta volna megkímélni magát, konkrétan nem csinál magából hülyét az eljárás folyamán.

4.

Ehhez képest nekem a házasságunk 13 éve alatt egyszer sem jutott eszembe, hogy belepillantsak az SMS-eibe, a ridiküljébe, a személyes dolgaiba, egyszer sem néztem meg az e-mailjeit, fogalmam sincs, mik voltak a jelszavai, egyáltalán: fel se merült bennem, hogy minderről bármilyen módon tudomást szerezzek. És ugyan nem hiszem, hogy a házasságunk legvégét leszámítva bármikor megcsalt volna, olyan történt a házasságunk elején, hogy néhányszor sejtelmesen mosolyogva ment el otthonról, igazán érthető indok nélkül valami találkozóra; vagy hogy a volt évfolyamtársaival – fiúk/lányok, férfiak-nők vegyesen – minden évben több napra elmentek egy borvidékre; és kisebb-nagyobb intenzitással végig tartotta a kapcsolatot a házassága előtti kapcsolataival is. Olyan helyzetek, amelyek másokból gyanakvást és „kémkedést” váltottak volna ki, bennem mégsem merült fel ilyesmi. És ebből a szempontból nyugodt 10+ évet töltöttünk együtt. Ha volt is valami részéről, nem zavart, csak rosszabb lett volna, ha gyanakodni kezdek, pláne ha nekiállok kémkedni, spekulálni és felelősségre vonni...

5.

Emlékszem, olyan is volt, hogy egy akkor még csak pár hónapos intenzív kapcsolatommal éppen túl voltunk egy fantasztikus szeretkezésen, ő kiment a fürdőszobába, amikor egyszer csak felvillant és jelzett az éjjeliszekrényre tett mobilja, és ahogy bejött, a legnagyobb idill közepén én nyújtottam át neki, hogy „valami üzeneted érkezett”. Olyan leleplezetten kapott a mobilja után, és kérdezett rá, elvörösödve, hogy „láttad, kitől és mi az?”, hogy megdöbbentem rajta: az előbb még közös orgazmust éltünk át és kellemes meghittségben öleltük egymást. Megmondtam, hogy nem, és nem is érdekel ez most, örülök, hogy együtt vagyunk. Ha van mása is, és akarja, elmondhatja nekem, ha nem akarja elmondani, akkor meg úgyis kiderül, hogy ki a jobb.

Később elmondta, hogy egy srác még a mi kapcsolatunk előttről rendszeresen kereste, egy ideig mindkettőnkkel találkozgatott. Aztán döntött, én voltam a jobb, a fickó pedig kikerült a képből. Ha akkor ott elkezdek gyanakodni, utána kémkedni, féltékenykedni, stb., akkor azzal el is szúrom az egészet, és elszalasztok mindkettőnk számára még bő másfél évnyi lángolást, szerelmet, sok-sok szép együtt töltött órát.

Úgyhogy nem, nem érdemes, nem is szabad belebámulni más titkainak a mélyére, ha magától nem akarja elmondani: az ember csak fölöslegesen mindent elront vele. Nyilván más a helyzet, ha már mindenki tudja a hátad mögött, hogy megcsalnak, de az már nem titok. Addig pedig az örök mondás érvényes: aki kíváncsi, hamar megöregszik.”

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!