Ha bedobod, hogy „priváttal járok Ibizára”, mindjárt elkezdenek érdeklődni

Olvastam a 42 éves apa történetét, aki heti 2-4 nőt fogyaszt el. Gondoltam, elmondom, milyen, amikor az ember már 25 évesen cégtulajdonos. Hozzátartozik, hogy gazdag családból jövök, tehát ez önmagában nem akkora eredmény.

Nem különösebben friss történet az, amire Csaba álnevű olvasónk a fenti bevezetőben utal: Károly még tavaly ősszel mesélte el, hogy bár van családja, szex- és flörtfüggő, és anyagi lehetőségei megengedik, hogy vágyait olyan mértékben kiélje, amit a többség nyilván extrémnek tart. Nos, Csaba hasonló helyzetről számol be, de több nagy különbséggel, őneki például nincs családja, és jóval fiatalabb Károlynál.

Amit Csaba alább leír, az vélhetően sok kamaszfiú álma, akik így képzelik el a sikeres, gazdag, fiatal férfiak életét. Ha ön nem ebbe a csoportba tartozik, akkor nem biztos, hogy irigykedni fog az alábbi beszámoló olvastán, mindenesetre ha szívesen írna ön is, ne fogja vissza magát, az ön történetét is szívesen megjelentetjük a Randiblogban, amennyiben társkereséssel-párkapcsolatokkal kapcsolatos.

(Ja igen, és hátha lesz olyan olvasónk, aki számára hasznos, ha előrebocsátjuk, hogy a gold digger angolul aranyásót jelent, a bait pedig csalit.)

„Tehát itt egy átlagos napom (hétköznap, hétvége itt nem számít, de aki hasonló helyzetben van, úgyis tudja): dél körül felkelek, megnézem az emailjeimet, dobok pár telefont az ügyfeleknek, ezzel kettőre végzek és kezdődhet a móka.

Veszek valami öltönyt (az öltöny nálam 500 000-nél kezdődik) meg egy órát, és ugrás a Porschéba. Jó fél-egy órát autózgatok a belvárosban, hátha összejön valami. Ilyenkor gyorsan felviszem valamelyik lakásba a lányt (van kettő Pesten meg egy Budán), telefonszámot nem kérek tőlük, lehet, ha lenne egy, aki annyira jól nézne ki, tőle kérnék, ilyen még nem volt. Utána veszek nekik valami ruhát a Vácin, és irány a következő.

Az ilyeneknél, akik kocsiba is beugranak, sok mindent nem kell csinálni: odaparkolsz, ha látod, hogy érdekli, megkérdezed, hogy elvidd-e, különben mész tovább. Ezért nem is hívom őket utána: ha valaki már egy kocsitól letolja a bugyit, arra nem érdemes több időt vesztegetni.

Aztán jön az igazi teszt: este hat körül leveszem a zakót, a kocsit leparkolom jó messze, és irány egy szórakozóhely. Megpróbálok bevágódni egy pár lánynál. Ha sikerül, tőle elkérem a telefonszámot is esetleg, volt már, hogy pár napig találkozgattunk is. Ilyenkor vigyázni kell, mert volt már, hogy egy elvileg felnőtt helyen egy 14 évessel akadtam össze, úgyhogy csak óvatosan.

Ha nem jön össze semmi úgy éjfélig, akkor jön a notesz, de kizárólag ultra-high-end vagy a szalonozás, ha törzsvendég vagy, akkor néha olyat is előkerítenek neked, aki elvileg szabados. Néhányuknak megvan a privát száma is, és néha beülünk egy italra vagy elmegyünk vásárolni.

Nekem nem jött le, hogy a rongyrázás kevésbé lenne fontos, mint a magabiztosság, én nem gondolom magam nagyon magabiztos embernek, de szórakozóhelyen is, ha bedobod, hogy „különben priváttal járok Ibizára” vagy hogy „keddenként nincs Porsche, ilyenkor már csak babonából is Audival járok”, mindjárt elkezdenek „érdeklődni”. De ha valakinél kihagyod a gold digger baitet és úgy is tetszel neki, abból még valami hosszabb távú is kisülhet.

Persze ez a one-night-no-more még a hozzám hasonlók között is elég ritka. Általában vegyítik a hosszútávút a röviddel, lehet, hogy ahogy idősödök, majd én is áttérek erre, de most még (már a cégem profilja miatt is) jobbnak látom minél kevesebbet megosztani velük az életemből. Házasodáson még nem gondolkodtam, de az idősebbek elmondása alapján 30 fölött már nem lehet meglenni egy feleség nélkül.

És azt hallom, ha gyerekek is vannak otthon, akkor sokkal stabilabbnak érzi az ember az életét. A fiatalok bírják egyedül is, de sokkal könnyebben megy az ember úgy kurvázni, hogy tudja, hogy a gyerekek már „kész vannak”.”