Kár, hogy ez a jelenet pár perce a mellettem lévő lánnyal is lejátszódott

Egy igen hosszú kapcsolat gyászidőszakának vége felé kaptam a barátnőmtől egy szabadtéri szórakozóhelyre szóló koncertjegyet. Kedvem a zérust súrolta e tekintetben, de ugye nem gubózhatunk be teljesen, hátha jó lesz. Nagy kihagyás után újra belevetődni a pesti éjszakába, ráadásul szingliként, mindenképpen megírandó tapasztalat.

Apollónia álnevű olvasónk levele elé nem sok bevezető kívánkozik azon kívül, amit maga Apollónia is megírt: arról lesz most szó, milyen élmény egy lánynak hosszabb idő után újra visszatérni ma Budapesten a csajozni vágyó férfiak közé egy szórakozóhelyre.

Talán a címnek választott idézetből is már lehet sejteni, hogy Apollóniának nem voltak túlságosan felemelőek a tapasztalatai azzal kapcsolatban, hogy hogyan próbálnak közeledni a férfiak manapság egy nőhöz egy ilyen helyen. Önnek is van tapasztalata a témában? Válaszolna? Megírná saját történetét? Kérjük, tegye! Várjuk az ön levelét is az alábbi címen.

„2018. Budapest

1. Lelkesen táncolok, mikor a tisztelt úriember mögöttem megjelenik. Azt még nem látom, hogy Quasimodo vagy Szőke herceg, de szerinte mi már vagyunk olyan jóban, hogy a kacsójával feltérképezze a mellkasomat és környékét. Amikor megfordulok, „dehát ő csak egy laza kis táncot szeretne”.
2. Kedves, kifejezetten cuki fiúcska, aki még a söréből is adna. Elmondja, hogy mennyire szimpatikus vagyok a számára, és érdeklődik, hogy van-e barátom. Nagyon szeretne felkérni táncolni. Kár, hogy ez a jelenet, pontosan ebben a formában, pár perce a mellettem lévő lánnyal is lejátszódott.
3. A fiatalember már áldozott Dionüszosz oltárán... nem kicsit. Merem remélni, ennek köszönhető, hogy úgy gondolja, igazán finom lehet a vállam és beleharap, mintha csak egy szép hambi lenne. Aztán látva, hogy ez nekem annyira azért nem bejövős, kapcsolatunk elmélyítésére a kezemet is megkéri.
4. A number one. Nagybetűs jó pasi. Magas, helyes, kigyúrt, magabiztos, jó a dumája. Próbálkozik, de én nem szeretném. Mi az, hogy nem szeretném?! Ilyen opció nincs! Létezik az alfahímek felső 0,1%-a, akiket fizikai képtelenség visszautasítani. Hiányzik a nőkből ez a képesség. Jó, ezt felírom, hogy legközelebb én is eszerint tudjak cselekedni.
5. Nem vagyok magányos, nem kell társaság, nem akarok táncolni. Nem, no, nein... Nem tudok több nyelven, mit tegyek?
6. Egy újabb alkoholmámorban úszó delikvens, akinek nagyon hiányoztam. Biztos álmában már látott, engem, az álomnőt. Nincs mese, ez igaz szerelem. Ragaszkodása az irányomban oly erős, hogy külső erőket kell segítségül hívni az elszakadáshoz.
7. Pontosan nem tisztázott, hogy ki akar tőlem valamit, és ki a barátnőmtől. Ezt az apróságot leszámítva egyébként jóképűek, sportosak, tanultak, értelmesnek tűnnek. Többször visszatalálnak hozzánk. Hmmm... talán bennük lehet még potenciál. Ja bocs, tévedés! Mert ugye a buli náluk is folytatódhatna. De ha mi nem szeretnénk felmenni? Akkor bizony az urak szó nélkül röppennek tova.
8. Az izomzat igen látványos, látszik, hogy van benne munka. De ebben a nagy igyekezetben az agy sajnos kevesebb figyelmet kap, így szegény elcsökevényesedik. Négy óra magasságában arra jutunk, hogy ennyi impulzus elég lesz egy napra. Hazaindulunk a lehető legmélyebb kiábrándultságban...

+1

Aztán megjelenik a semmiből, ahol ember sem lézeng. Meg sem közelíti azt a karaktert, aki be szokott jönni. Rá is vágom azonnal, hogy „bocsi, mi megyünk”. Ő csak tartja a kezét, hogy táncoljak vele. Belenézek a szemébe, hát üsse kutya. És jön a villámcsapás. Mitől? Gőzöm sincs. Talán, ahogy hozzám ér, és megjelenik az a huncut mosoly a szája sarkában. Egy igazi úriember, gyengéd, mégis határozott. Tetszik, nagyon tetszik, de a barátnőm vár rám. Eltáncolunk a kijárat felé. Marasztal, azonban én már kimondtam, hogy megyek. Hogy nézne ki, ha most meg megváltoztatnám a véleményem?! Abban a pillanatban, ahogy hátat fordítok neki, azonnal megbánom. Nem feleséget keres? Meglehet. Ott marad a „mi lett volna, ha...?” A leghatározottabban.

Igen, ezt így kell szépen elszúrni. De... talán pont ezért volt tökéletes...”