Csak nálam idősebb hölgyek nézték meg a profilomat

Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e, de mivel grafomán vagyok, így inkább írok. Legyen a nevem mondjuk Lipót.

Ezt az álnevet nem Lipót választotta magának, hanem mi adtuk neki, de nem is ez a lényeg, hanem a téma, amiről Lipót ír: a társkeresés gyereket nevelő, negyvenes férfiként. Rengeteg poszt szerepelt már itt a Randiblogban arról, hogy a társkeresés úgy alapjáraton sem egy egyszerű terep, hát még ha az ember elmúlt negyven, vagy ha van egy gyereke. Na és ha elmúlt negyven és van gyereke? Olvassa el Lipót tapasztalatait, aztán ha van kedve, írjon ön is, nem kell hozzá feltétlenül grafománnak lenni!

„...Legyen a nevem mondjuk Lipót. Lipót a 4. X-en túl, saját döntése nyomán egyedül maradt egy iskolás kisfiúval, akivel együtt is él. Azt, hogy miként is alakult így, engedjük el, különben nem blogbejegyzés lesz, hanem regény. Amiért írok, az a kezdő társkereső negyvenes férfi tapasztalatai, mert látom, hogy népszerű a téma. Lehet, hogy most néhány hölgy megkövez, de vállalom.

Felregisztráltam a Randivonalra, feltöltöttem a képecskéimet, szépen leírtam, hogy ki vagyok, milyen korosztályban keresek társat, s korrektül beklimpíroztam: bizony nem vagyok egyedül. Az első meglepetés akkor ért, amikor csak és kizárólag nálam idősebb hölgyek, de akár 10-12 évvel is, nézték meg a profilomat, s jelöltek meg. Nyilván értem én, de ragaszkodnék a klasszikus felálláshoz, s korban hozzám illő társat keresnék. Mellesleg ezt meg is jelöltem az adatlapon, de hát gondolom, annyira vonzó apuka vagyok, hogy értem még ezt is!

Aztán elkezdtem böngészni. Drága hölgyeim! Én értem ám, hogy nem kell rögtön gyereket vállalni 22 évesen, de azok a társkereső 37-41 éves hölgyek, akik beírják az adatlapjukra, hogy nincsen gyerekük, de majd szeretnének, s elvárásként a jövendőbeli párjuktól pedig azt kérik, hogy ne legyen gyerekük, azok mégis hogyan rakták ezt össze? Már elnézést a minősítésért, de ha valaki 37-41(!!!) évesen nem jutott el oda, hogy családot alapítson, az, ha tényleg szeretne, ne zárja már ki azokat, akiknek ez sikerült, mert hiteltelenné válik! Ami neki nem jött össze, de másnak igen, azt már nem is tekintjük értéknek? Ez nekem azt sugallja, hogy semmi más nem számít, csak a jó bor, a séta a várban, meg a romantikus csillagnézés a parton. De felelősség, kötöttség, család, azt köszi, de nem. Rossz hírem van, így nem is lesz! Illetve elnézést, de innen drukkolok minden 38 év feletti hölgynek, aki még nem, csak később szeretne gyereket, mert az örökbefogadás nagyon szép dolog!

Adatlap. Nyilván meg kell adni legalább iránymutató információkat, s lehet bizonyos pontokon némi rugalmasság (+/- 1-2 év, vagy belefér a mackós alkat stb.) De azért azt költői túlzásnak tartom, ha valaki kiköti a potenciális partner szemszínét, csillagjegyét, vagy más, egyébként kevéssé változtatható tulajdonságát. Amúgy sem könnyű párt találni, de ha kizárjátok a barna szemű vízöntőket, akkor nem találkozunk!

Még további adatlap. Értem én, hogy mindenki „x”-elni szeret, de azért írjunk már pár sort is légyszi, mert a feltöltetlen adatlap azt sugallja, az illető nem veszi a társkeresést elég komolyan, hogy tegyen is a kapcsolat létrejöttéért. Ugyancsak fontos, hogy ne csak magunkról írjunk, hanem legalább két mondatban arról is, milyen párt szeretnénk! Egyik szintén társkereső hölgy egy szép hosszú levélre felbuzdulva két dolgot kért ki magának, majd leoltott, hogy az egy soros lentebb részletezett bemutatkozó után mennyire nincsen emberismeretem. Ezután szerintem kedvesen, de nyilván rámutattam a tényre, hogy három szép mosolygós képre ne várjon már egy, az ő személyére szabott bemutatkozást. Gyorsan nagyképű baromnak titulált, s mint minden intelligens vita lezárását azzal oldotta meg, hogy letiltott. Igyekszem tanulni belőle, ígérem!

Nagyon szépek a versidézetek, meg a latin mondatok és a frappáns vicces félmondatok is. Mivel a Google az én barátom, meg is tudom fejteni ezeket, de én még olyat nem láttam, hogy egy idézet, vagy egy vers meghatározott volna egy embert. Ellenben sokat elmond rólad, ha önálló gondolat és bemutatkozás helyett használod. Ha csak annyit sikerül leírnod, hogy írjak, ha tetszik a képed, akkor ne csodálkozz, ha annyit írok neked: „Szia, tetszik a képed.” Illetve örök kedvencem:

Társat keresek. Komoly kapcsolat reményében regisztráltam, keresem a másik felem.

És hasonlók. Nagyon örülök, hogy ezt is leírják magukról a kedves társkereső hölgyek, már megijedtem, hogy nem egy társkereső oldalon vagyok, hanem egy Lutra-albumban, mert csak a kép van beragasztva, de szöveg az nincsen biza!

Végezetül pedig képek és korrektség. Sírva könyörgöm, hogy ne szúrjunk ki magunkkal! Én sem írom le a szolid kilencven-közép súlyommal a 180 centis magasságom mellé, hogy sportos. Akkor legyenek kedvesek a hölgyek sem leírni a 164 centi mellett feltüntetett 69 kiló mellé, hogy átlagos. Kiderül a képről, meg legkésőbb a személyes találkozáskor, hogy ez biza csúsztatás. Mennyivel könnyebb őszintének lenni, mint eltölteni fél órát egy férfival, akiről süt, hogy nem ezt a megjelenést várta. Ha meg nem tetszik, amit a tükörben látunk, nyugodtan forduljunk Norbihoz, mondta, hogy szívesen segít!

Remélem, megbocsát minden kedves hölgy, akit nem érint a dolog, akiket meg érint, azok kicsit gondolkodjanak el a leírtakon, hátha egy kis változtatással nagy eredményeket érhetnek el! Nyilván nem olvastam egyetlen férfiadatlapot sem, de könnyen lehet, hogy ezen az oldalon is lenne mit javítani, de ezt majd megteszik a hölgyolvasók!”