Az egyik „hangsúlyosan szexorientált”, a másik csak paraszt volt

Mi van, ha nő vagyok, elmúltam 40 és nincs gyerekem?

Ebben a posztban Kiara álnevű olvasónk levelét olvashatja, aki egy korábbi beszámolóra reagál, amit Lipóttól kaptunk néhány héttel ezelőtt. Lipót arról írt, mennyire nehéz a társkeresés férfiként, ha az ember elmúlt 40 és van gyereke. Nos, erre Kiara válasza az, hogy az ő helyzete sem éppen csodás, pedig nincs gyereke. Először egy találkozását meséli el az exével, aztán meg azokat a társkeresős tapasztalatait írta meg nekünk, amiket akár az exének is elmondhatott volna éppen... de itt nálunk a Randiblogban sokkal jobb helyen vannak.

Ha ön is szívesen megosztaná társkeresési tapasztalatait, megírná egy(-két) rosszul sikerült randija történetét, reagálna Kiara levelére vagy bármi egyéb mesélnivalója van, kérjük, írjon a szokásos címre, amit alább ebben a dobozban talál.

„Nekem sem könnyű, kedves Lipót. Évek óta próbálok egy hosszabb kapcsolat után egy normális FÉRFI-val egy újabb tartós kapcsolatot kialakítani, de nem megy.

Az éves megérdemelt szabadságomat töltöttem a Balatonnál, amikor teljesen véletlenül belebotlottam az exembe, akivel hosszabb ideig éltünk együtt.

Nagyon örült, hogy újra látott, a nyakamba borult, ölelgetett. Én nem örültem.

• Első kérdés: hogy vagy? Olyan jól nézel ki!
• Mire válaszolok: Köszönöm jól vagyok, végre szabadságon és pihenek.
• Már fogalmazná a következő kérdést, de csak annyit mond: ÉS?
• ÉS még nem mentem férjhez, hangzik a válasz a tőlem.
• De te olyan jó ember vagy! – feleli.

Itt kezdek feldühödni, mert az elmúlt években annyit hallottam már ezt az olyan jó ember dumát. Elegem van. Mit szeretnél hallani, hogy hogyan szórakozom a társkereső fórumokon? Nagyon jól, olyan jól, hogy kb. 2 hete besokalltam, én, az örök optimista.

Kiről szeretnél hallani? A perverzről, az egyes vagy kettes számú kreténről, az alkoholistáról vagy éppen a szexfüggőről? Tettem fel magamban a kérdéseket, persze csak tovább mosolyogtam és beszélgettünk a családról.

Tavasszal úgy gondoltam, stratégiát váltok és 40-es éveim elején elkezdek randizgatni 50-es urakkal, hátha az idősebb korosztály önbecsülése és értékrendje kicsit jobb, mint a sajátomé. De nem. Rögtön bele is futottam egy perverz úrba, akinek csak a kikötözéses és fojtogatós szex jött be. Szerencsére megmenekültem, mint ahogy megmenekültem egy alkoholistával való kapcsolattól is. Itt szeretném megjegyezni, mindkét esetben komoly egzisztenciával rendelkező úriembernek látszó hímnemű egyedekről van szó.

Majd jöttek a kretének: az egyik „hangsúlyosan szexorientált” (saját magát idézem), a másik egyszerűen csak paraszt volt. A hangsúlyosan szexorientált barátunk néhány levélváltás után már meztelen képeket akart rólam látni, valamint részletezte szexuális szokásait. Amikor közöltem vele, hogy ez nem fog menni, akkor ámokfutásba kezdett az ismert közösségi portálon. Szerencsére időben le tudtam tiltani.

A másik „úriember” egyszerűen paraszt volt. Néhány levélváltás után találkoztam az illetővel, vakrandinak indult, mivel nem küldött magáról képet (megjegyzem: a nem független vagy a nem adoniszkülsővel rendelkező férfiak nem tesznek fel képet magukról). Úgy voltam az egésszel: vagy nagyon jó lesz, vagy nagyon rossz lesz a randi. Majdnem elszaladtam, amikor megláttam a pasit, de én egy jólnevelt úrilány vagyok és elbeszélgettem vele annak rendje, módja szerint. Majd miután kijöttünk a vendéglátóipari egységből, élénken érdeklődött a következő randi után.

Sajnos nemet mondtam, amivel magamra zúdítottam az összes haragját és frusztrációját. Lekövérezett (nem mindenki modellalkat, először nézzünk magunkra, majd utána alkossunk véleményt a másikról), majd közölte, hogy az olyan értelmiségi nőknek, mint én, túl nagy az egónk, és ezért nem fogunk soha férjhez menni. Akit én keresek, az nem engem keres, hanem egy sokkal fiatalabb és vékonyabb nőt. Majd meglátom, egyedül fogok maradni, mert akkora nagy az egóm. Biztos jól esett neki ez a kirohanás, váljék egészségére.

Na, ettől a kis szösszenettől kíméltem meg az exem, mert nem akartam magam sajnáltatni a továbbiakban, ha már én olyan rendes ember vagyok…

Mindkét oldalon megvannak a problémák, nehéz társat találni, de nem adom fel. Még akkor sem, ha tűt kell keresnem a szénakazalban.”