horoszkóp
shutterstock 563950999

Inkább színt játszok, és megkímélem őket egy csalódástól

2018.10.27. 16:25

A Bese egy török eredetű magyar férfinév, ez jutott most álnévként az alább olvasható levél beküldőjének. Mindig mindenkinek adunk egy álnevet itt a Randiblog Inbox rovatban, de Bese esetében már csak azért is különösen szükséges ez, mert egy olyasmit mond el magáról ebben a levélben, amit nem sokan tudnak róla: azt, hogy meleg.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Ez a téma Vendel levele kapcsán merült fel nálunk egy héttel ezelőtt: Vendel azt írta, hogy volt már kapcsolata férfival, de mivel többek között a szülei előtt sem vállalja fel, hogy meleg, a viszony nem lehetett tartós. Nos, Bese nagyon hasonló helyzetben van, mert ő is úgy érzi, egyelőre nincs itt az ideje a coming outnak. Hogy ennek milyen következményei vannak a szerelmi életére, illetve úgy általában az életére, azt már maga Bese fogja részletezni alább. Nagyon elgondolkodtató levél ez – ha önnek is kedvet csinál a meséléshez, kérjük, ne fogja vissza magát, hanem írjon nekünk mailt! A címünket itt is megtalálja, de az oldal legalján szintén.

Kattintson ide és már írhat is!
randi ×@× mail.velvet.hu

A sztorim hosszú, próbálok rövid lenni: 24 éves vagyok, otthon élek szülőkkel egy vidéki kisvárosban, szexualitás/szerelmi élet terén semmi tapasztalatom nincs. Ebbe is belekezdhetnék, de ez más téma lenne. Gyönyörű gyerekkorom volt, amit a szüleimnek köszönhetek, tiszteletem és szeretem őket, de jelenleg szintén nem állok készen arra, hogy elmondjam nekik, hogy „mi a dörgés”. A kérdés persze adódik, vajon készen fogok-e állni egyáltalán valamikor?

A sztori hasonló: jó tanuló, szorgalmas jófiú voltam, aki diplomázott és jelenleg első sikereit éli a munka világában. Követező lépés lenne a saját lakás egy nagyobb városban és boldog lenni „úgy igazán”... A helyzet az, hogy – lehet, hogy a tapasztalat hiánya és a konzervatív környezet miatt – nincsenek nagy reményeim egy kapcsolat felé. Okés, tuti boldog az ember ideig-óráig, max. pár évig, aztán a meleg és a sajnos már a heteró világban is minden olyan tiszavirág-életű... A Randiblog írásai legalábbis mindig erre mutatnak rá.

De vissza Vendelhez: valamiért nem hiszem, hogy el kéne mondanod a szülőknek, hogy mi is az igazság valójában. Ha tényleg ennyire konzervatívak a szülők, akkor most nem szükséges. Ez a te életed, te ismered a legjobban a szüleidet, nem minden coming out végződik happy enddel. Nyilván jól hangzik, hogy „vállald önmagad”, de ezer más helyzet vár majd az életben, amikor nem fogod majd magad vállalni. És sajnos ahogy magad is írod, lehet ez egy olyan dolog, ahol nem feltétlen kellene magadat felvállalni. Talán becsapod őket, de sokszor olvastam olyan sztorit is, ahol gyakorlatilag megszakadt minden szülő-gyerek kapcsolat az előbújás után. Hiányozna ez? Lehet, azzal jár mindez, hogy elvesztesz egy biztos pontot az életedben, 22 évesen még lehet, hogy nem érdemes mindezt bevállalni.

Persze nem azt mondom, hogy örökre titkold el, de jelenleg talán még tényleg nem érdemes ezt erőltetni, hisz magad is írod, hogy sok szállal kötődsz még hozzájuk. Sajnos én is félek elmondani nekik. Ha eltávolodnának tőlem a szüleim, akkor biztos félnék szembesülni azzal, hogy vajon az eddigi életem hazugság volt? A gyerekkorom? A közös élmények, nyaralások? Akkor inkább én játszok színt, és megkímélem őket egy csalódástól.

Tudom, sajnos sok okosságot nem mondtam, lehet, érdemes kivárni, ha érdemes egyáltalán, de ha nem tudják, szerintem abban sincs nagy gond, az ember próbáljon magának megfelelni, és ha úgy érzi, a szüleinek nem tud, akkor lépjen túl ezen, mert ha túl sokat agyalunk ezen, akkor más téren sem tudunk majd megfelelni magunknak. És sajnos tudomásul kell vennünk a tényt: mi sajnos nem tartozunk azokhoz a szerencsések közé, ahol minden optimálisan alakul...

Ennek ellenére kívánom, hogy Vendelnek alakuljon jól mindez!

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!