Időről-időre megpróbálkoztak egy „biztos nincs kedved dugni?” üzenettel

Évek óta olvasom a blogot, és úgy éreztem, tollat ragadok, és megírom a tapasztalatom a társkeresésről. Ennek egyik fő oka, hogy sok férfitól ugyanazt hallom nőként: miért nem írnak vissza a nők. Sokéves párkapcsolat után én is belevágtam a netes társkeresésbe, és azt gondoltam, hát valóban, milyen bunkóság a nők részéről, hogy vissza sem írnak. Hogy ez mennyire téves volt, arra viszonylag hamar rájöttem.

Ön Réka álnevű olvasónk levelének bevezetőjét olvasta el az imént, ami annyira jól összefoglalja, hogy miről lesz a következő néhány bekezdésben, hogy a szerkesztőtől ezúttal nem sok kommentárra van szükség.

Azért ha ön Rékával szemben nem rendszeres olvasónk, hanem most találkozik először a Randiblog Inbox rovattal, akkor önnek talán jól jön, ha ide beszúrunk annyit, hogy ebben a posztsorozatban olvasói leveleket közlünk társkeresés-párkapcsolatok témájában, és hogy az ön levelét is várjuk, írhat bármikor, ha van kedve mesélni! Élményeit és tapasztalatait a következő címre küldheti be, minden levelet álnéven közlünk itt a Randiblogban.

„

Adatlap kitölt, magamról is, és pontosan megadva, hogy kit keresek. Itt nem arra kell gondolni, hogy még a gatyaméretét is megadtam, csak pl. 30-40 év közötti legyen, max. 50 km távolságon belül, ne legyen gyereke, stb. Jöttek is a levelek. Az elején szépen, udvariasan, de határozottan visszaírtam még azoknak is, akiknek nemleges választ küldtem.

Az első 10-15 levél CSAK olyanoktól jött, akik pont a kardinális pontokon nem felelnek meg. Aztán írtak azok, akik, bár kiírtam, hogy nem alkalmi kapcsolatot keresek és szerető sem szeretnék lenni, pont ezt akarták volna. Aztán írtak a sablonszöveget küldők is, akiknél éreztem, hogy tökmindegy ki vagyok, írt, mert új hús vagyok a piacon.

Hát hiba volt válaszolni. Sajnos az esetek 90%-ban a nemleges választ igennek vették, mert hát OK, nemet mondtam, de mégis visszaírtam, akkor biztos akarok valamit. És csak írtak és írtak ezek után is, volt, aki egy rövid, de udvarias „nem”-re egész kisregényt küldött válaszként, volt, aki győzködött, hogy gondoljam meg magam, volt, aki úgy válaszolt, mintha le sem írtam volna, hogy köszi, de nem.

Aztán jöttek a sértődöttek. Még az én k. anyámat, amiért nemet mondtam, biztos egy beképzelt p. vagyok, mit képzelek magamról. Aztán voltak a fel-felbukkanó tagok, akik időről-időre megpróbálkoztak egy „biztos nincs kedved dugni?” üzenettel, hátha a 10.-nél igent mondok. Úgyhogy egy idő után úgy döntöttem, nekem nem hiányzik vadidegen emberek hisztije, nem válaszolok, csak azoknak, akik valóban felkeltették az érdeklődésem.

Persze ezután meg azért kaptam a leveleket, hogy miért nem írok vissza, bunkó vagyok, stb. Hát kedves férfiak! Ha megadom, hogy 30-40 év közötti, gyermektelen férfit keresek kapcsolat céljából, és max. 50 km távolságban, de ti ennek ellenére rámírtok 55-57 évesen, 100 km-re és 2 gyermekkel, vagy kapcsolat vagy dugás céljából, ne csodálkozzatok, ha nem válaszolunk. Eleve ti nem tartjátok tiszteletben a mi „szűrőnket”, és még ti vagytok felháborodva, ha választ sem kaptok?

Ha meglátok egy hirdetést, hogy hűtőgép eladó, hiába írok az eladónak, hogy szia, vennék tőled biciklit, és valószínűleg ő sem írna vissza. Ha pedig elutasító választ kaptok, legyetek már férfiak és nem kisfiúk, és viseljétek emelt fővel, valamint higgyétek el, hogy a nem az nem. Én is rengeteg elutasítást kapok, mert nem vagyok vékony és dohányzom, ez van. Elfogadom, hogy valakinél ez kizáró ok, és tiszteletben tartom. Elhiszem, hogy egy idő után az ember ki tud égni a netes társkeresésben és frusztrált lesz, de ilyenkor inkább hagyni kéne egy időre és nem másokon, idegeneken levezetni.”