Aki eljött hozzám, azonnal szerelmes lett az egzisztenciámba

Támogatnám András levelét, amelyben arról ír, hogy normális adatlappal lepattan a társkeresős oldalakon… Leírnám a saját tapasztalataimat, pedig az én életem sokszor kalandos, csavaros eseményeket rejt.

András álnevű olvasónk levele két hete jelent meg itt a Randiblogban, ha ön még nem olvasta volna, kattintson érte ide! Nos,  alább Valérián beszámolóját közöljük, ami ugyanúgy a szokásos címünkre érkezett e-mailben, mint a Randiblog Inbox posztsorozatban közölt valamennyi levél.

Sokan foglalkoztak már azzal, milyen szerepet játszanak az anyagiak társkereséstől, és Valérián most ehhez hozzáteszi a magáét – figyelmeztetve arra, hogy az ő helyzete, illetve életpályája valamelyest szokatlan. Ráadásul Valérián egyszer csak úgy döntött, hogy külföldre költözött, szóval ha ön eddig azt hitte, hogy tipikusan csak a magyar nők anyagiasak, akkor lehet, hogy az álláspontját meg fogja változtatni, ha elolvassa, mit ír Valérián.

Szívesen válaszolna? Megosztaná ön is a tapasztalatait? Kérjük, tegye! Íme a címünk, ide várjuk a leveleket – nálunk álnéven bármiről mesélhet!

„10 éves koromtól 20 éves koromig sportoltam, versenyszerűen, országos bajnokságokat nyertem, 20 éves koromban az iskola elvégzése után kimentem a francia hadsereg kötelékébe, szolgáltam Irakban, Afrikában és Boszniában is (a végén kiderül, miért fontosak ezek). 5 év szolgálat után hazajöttem, Budapesten éttermeket üzemeltettem, volt, amikor zsinórban 5-öt is, futott a szekér, rengeteg pénzt kerestem, és hódoltam a hobbimnak, a motorozásnak és az utazásnak… Volt nagy ház, sok kocsi, motorok, milliók folytak el így, bár a pénz sose érdekelt különösebben.

Aztán egy rossz pillanatban mindennek vége, fogtam magam, kimentem Németországba dolgozni, 3 műszak gyár...

Kicsit magányos voltam, így regisztráltam egy társkeresőre, nem akartam a fentiekkel azonnal sokkolni a tisztelt nagyérdeműt, így Andráshoz hasonlóan néhány infót osztottam meg magamról. Pár felszínes beszélgetés után néhány randi is jött, de az első tali után nem is volt folytatás, a fenti részletekkel nem is untattam a nőket, gondoltam, ráérünk még… Nem vagyok rossz pasi! Tudok főzni(jól), mosogatok, takarítok, ha kell, nyelveket beszélek, igaz nincs diplomám, sőt van egy pocakom(csak az), sportolni már nem sportolok, hiszen 3-szor is sebesültem a seregben, némi hozománya van ezeknek is. Ambícióim? Ha ennyit megéltél a világból, milyen ambícióimnak kellene lenni, értelme? Diploma? Vagy miniszterelnöki szék?

Én már csak szépen és nyugodtan szeretnék élni, a nők jöttek-mentek, akivel eljutottam odáig, hogy eljött hozzám, azonnal szerelmes lett az egzisztenciámba, mert a ház motor, kocsi, utazás maradt, de sok esetben a másik oldalon csak egy bőrönd volt (kevés kivétellel).

Szóval ajánlanám a sok neten ragadt és válogatós hölgynek, hogy bizony érdemes több esélyt adni a normális, már-már unalmas férfiaknak is a neten, mert lehet, többet tud a világról, mint néhány kocsikulcsot posztoló, Gucciban feszítő fajdkakasnál.”