horoszkóp
shutterstock 1202638336

Tudja, hogy együtt élek valakivel

2019.01.05. 15:27

Sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e nektek a történetemet, végül úgy döntöttem „tollat” ragadok, az elmúlt napok eseményei miatt mert nem bírom magamban tartani a titkom, és teljesen tanácstalan is vagyok.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

A 2019-es év első olvasói levele Simeontól érkezett, és hadd kezdjük azzal, hogy az álnevet nála is, mint mindenkinél, véletlenszerűen választottuk ki. Simeon esetében az anonimitás már csak azért is fontos, mert ahogy azt a bevezetőben is említi, az ő története egy titkot tartalmaz, azonban egy olyan nehéz titkot, hogy nem tudja már magában tartani.

Simeon arról ír, hogy lezárni készül a mostani kapcsolatát, és kezdeni szeretne egy újat valakivel, akit nemrégiben ismert meg. Ez így önmagában nem tűnik különösebben komplikáltnak, de ha elolvassa az alábbi levelet, ön is látni fogja, hogy Simeon helyzete valóban jóval nehezebb annál, mint amit egy átlagos szakításnál végigcsinál az ember. Így nem csoda, hogy Simeon segítséget kér: ha önnek van tanácsa, ha volt már hasonló helyzetben, kérjük, írjon ön is! Címünket az alábbi dobozban találja, de ott van a posztot záró dobozban is legalul.

Klikkeljen ide és már írhat is!
randi[Q]mail.velvet.hu

Én egy mások által igen fiatalosnak mondott, 40 éves pasi (srác) vagyok és a barátnőmmel Budapesten élek együtt már több, mint 14 éve. Ő 36 éves lesz. Nem vagyok egy nőfaló, életemben ő a második, nagyon szerettem annak ellenére, hogy korábban megcsalt egy másik sráccal, ez kb. a kapcsolatunk 4 évében történt. Mint utóbb kiderült, igazából ez egy viszony volt közöttük, ami 2 éven át tartott. Végül megbocsájtottam neki és folytattuk a kapcsolatukat. Nem mondom, hogy mindig felhőtlen volt, de úgy gondolom, ez így normális, nem hiszek abban, hogy bárkivel is együtt lehet élni hosszú éveken keresztül viták és problémák nélkül.

A páromnak nemrég új munkahelye lett, és onnantól kezdve nagyon eltávolodtunk egymástól, igazából csak élünk egymás mellett, és nagyon szenvedek, már egy ideje érzem, hogy le kellene zárni a kapcsolatunkat. Amikor munkából hazaér, akkor egyfolytában csak arról beszél, hogy mi volt a munkahelyen és rám nem is figyel, ha mondok/mondanék valamit neki.

Munkám miatt gyakran vagyok vidéken, és idén ősszel megismerkedtem egy 24 éves lánnyal, akivel nagyon jó érzem magam. Vele olyan dolgokat élek meg, amit eddigi életem során soha (itt konkrétan a szexre gondolok). Tudom, hogy vele soha nem lesz komoly a kapcsolatunk, mivel nagy a korkülönbség közöttünk, de ennek ellenére mégis egyre fontosabb számomra. Ismerősei egyébként azt mondták, hogy max. 3-4 év korkülönbség lehet közöttünk, és megdöbbennek, amikor megtudják az életkoromat. Ő egyébként tudja, hogy együtt élek valakivel.

Karácsony előtt a párom egyszer a nyakamba borult és sírva fakadt, hogy ő mennyire szeret, és nem is tudja, mi lenne vele nélkülem, találna-e valakit magának stb. Először nagyon megijedtem, hogy talán tud valamit, vagy már ő is érzi a kapcsolatunk végét. Eredetileg úgy terveztem, majd leülök vele január második felében és megbeszélem vele, hogy én már nem szeretném a kapcsolatunkat folytatni, mert szerintem már annyira eltávolodtunk egymástól, hogy már visszafordíthatatlan.

Most először éreztem magam szar alaknak azért, mert megcsaltam/megcsalom, és nem tudom, hogy ezek után mit tegyek. Mióta együtt vagyunk, mindig gondoskodtam róla, mindent megadtam neki, bármit is szeretett volna, legyen az egy kabát, egy üdülés vagy akár egy autó stb. Amennyiben folytatom vele, akkor továbbra is boldogtalan leszek, mert ő nem fog megváltozni, változtatni max. egy pár hónapig fog, mert megijed, hogy elveszíthet. Ha elhagyom őt, akkor már tudom előre, hogy én leszek a szemét alak, aki itt hagyta őt, és nem vagyok rá tekintettel, mi lesz vele. Tovább nehezíti a dolgot, hogy a szüleim szemében ő a fogadott gyerekük, így azt se tudom, ők mit szólnának az egészhez.

Sokáig lelkileg azt sem fogom bírni, hogy kettős életet élek.

Várom az olvasók véleményét, tanácsát, esetleg hasonló helyzetben mit tettek.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!