Ezzel olyan sebet ejtek, amit nagyon nehéz begyógyítani

Sosem írtam még nektek, de Simeon sztoriját egy az egyben átérzem, és tudom, mennyire szörnyen nehéz helyzet ez, hátha tudok neki egy picit segíteni.

Ez a bevezetője a mai posztban sorra kerülő olvasói levélnek, és akkor rögtön ide is kell szúrnunk egy gyors emlékeztetőt arról, miről írt nekünk Simeon pár héttel ezelőtt. Az ő levele arról szólt, hogy régóta benne van egy kapcsolatban, amiben egyre kevésbé boldog. Most talált valakit, aki nála jóval fiatalabb, és nem tud dönteni, hogy kilépjen-e korábbi kapcsolatából az új reményében.

Erre a levélre jött egy válasz Gajána álnevű olvasónktól, ez olvasható alább. Gajána azért mondja, hogy egy az egyben átérzi Simeon helyzetét, mert ő is volt már hasonló döntési helyzetben, ráadásul menyasszonyként. A részleteket természetesen nem fogjuk itt elmesélni Gajána helyett, sem pedig azt, hogy végül hogyan döntött – de szeretnénk bátorítani önt is, hogy ha volt már valaha hasonló helyzetben, írjon nekünk! Mi volt a dilemma tárgya? Ön hogyan döntött végül? Elsősorban e-mailben várjuk a véleményeket, ellenvéleményeket és főleg saját tapasztalatokat, kérjük, írjon nekünk ön is!

„Pár évvel ezelőtt én is hasonló cipőben jártam, annyi különbséggel, hogy nem voltunk olyan régóta együtt a párommal mint ők, viszont egy fontos életesemény, az esküvőnk küszöbén álltunk. Ahogy közeledtünk a nagy naphoz, egyre csak azt éreztem, hogy semmi sem olyan, mint régen, nincs meg a vonzalom, már nem is vagyok szerelmes, kezdünk elmenni egymás mellett, nem figyelünk a másikra, mégis mi értelme ennek..?

Ezzel egyidejűleg megismerkedtem valakivel, és most újra egy azonosság következik; egészen pontosan egy 14 évvel idősebb férfival, aki Simeonhoz hasonlóan szintén letagadhatott volna egy tízest. Egyébként miért is ne lehetne komoly ez a kapcsolat? Ismerünk pár példát a világból, ahol ennél nagyobb korkülönbség van, mégis teljesen jól működik minden.

De most nem is ez a lényeg, hanem, hogy addigi életem legnehezebb döntése előtt álltam: vagy belemegyek egy házasságba, amibe nem akarok, viszont nem bántom meg a páromat, vagy minél hamarabb véget vetek ennek a kapcsolatnak, számolva a legcsúnyább végkimenetellel, hogy örökre gyűlölni fog, és amivel olyan sebet ejtek, amit nagyon nehéz begyógyítani, viszont lehet, hogy újra boldog lehetek valaki más mellett... Mondanom sem kell, szörnyen nehéz hetek teltek el, mire az utóbbi mellett döntöttem.

Rengeteget őrlődtem, napokig nem aludtam, de arra jutottam, hogy egy életünk van, és muszáj néha önzőnek lennünk, nem pedig azt tenni, amit éppen a párunk, barátaink vagy ismerőseink elvárnak tőlünk. Hiszen senki sem tudja, milyen érzések kavarognak benned, és senkinek sincs joga pálcát törni a fejed fölött. Szóval Simeon légy bátor, és lépj ki abból a kapcsolatból, amiben nem vagy boldog, és ha nem is amellett a lány mellett kötsz ki, akit most megismertél, megérdemled, hogy boldog legyél!”