Bevallom, többször megcsaltam, mert nem volt igazi kapcsolat

Számtalan történetet olvastam már a Randiblogon, és már régóta szerettem volna megosztani veletek a történetemet, de még vártam, milyen fordulat következik az életemben, és tegnap ezt végre meg is kaptam.

Georgina álnevű olvasónk levele kerül most sorra ebben a posztban. A levél a fenti bevezetővel kezdődik, és Georgina, amint azt ő maga is említi egy helyen, egy tipikus „se veled, se nélküled” típusú kapcsolatról ír. A címben azt emeltük ki, hogy ez nem volt egy igazi kapcsolat, de azért mégiscsak kapcsolat volt, ráadásul tartogatott egy elég nagy, de nem túl kellemes meglepetést.

Ha ön is járt már úgy, mint Georgina, kérjük, meséljen nálunk ön is! De természetesen szintén várjuk a levelét, ha az alábbi történetre szeretne reagálni vagy bármi egyébről írna, ami társkereséssel, párkapcsolattal vagy szakítással kapcsolatos. A címünket ebben a következő dobozban találja, de ott van a poszt legalján is még egyszer a biztonság kedvéért. A lényeg: akinek van kedve valamit megosztani, írjon!

„5 évvel ezelőtt ismertem meg a páromat, aki most 39, én 29, minden nagyon szépen kezdődött, aztán 1-2 hónap elteltével furcsa lett, azt mondta, hogy annyira törődöm vele, amennyire eddig még senki, és neki ehhez nagyon nehéz hozzászokni, és a szakításon törte a fejét. Nem is értettem, ember hogy gondolkozhat így. Végül együtt maradtunk, de bevallom, többször megcsaltam, mert nem volt igazi kapcsolat, de persze mindent bevallottam neki, ő mégis megbocsátott. 3 évig ment a se veled, se nélküled, együtt nagyon ritkán mentünk el valahova, nem éltünk együtt, nem tudtam ellenőrizni.

Aztán egyszer előállt azzal, hogy meg akarja leckéztetni az exét, és mivel fülig szerelmes voltam belé, ezért szó nélkül belementem, persze súlyos következményei lettek. Az egész életemet újra kellett építeni, elvesztettem miatta a munkámat és a barátaimat is. És ezek után jött a feketeleves, kiderült, hogy a bizonyos ex, akit meg akart leckéztetni, 7 éve volt már az élettársa.

De mindennek ellenére mégis megbocsátottam neki, továbbra is együtt voltunk, találkozgattunk, majd 8 hónapra külföldre ment dolgozni (legalábbis nekem ezt mondta), és addig csak telefonon tartottuk a kapcsolatot. Mikor hazajött, ott folytattunk mindent, ahol abbahagytuk, bár az én bizalmam már a nullához volt közel, de kötődtem még mindig hozzá.

Sokat veszekedtünk, és én éreztem, hogy valami nincs rendben. Továbbra sem éltünk együtt, ő nem költözött be, és minden hétvégére eltűnt. Az utolsó 2 hónapban már nem is találkoztam vele, csak talán 2-szer. Végül oda jutottunk, hogy szakítottam vele. Másnap este pedig jött a telefon egy nőtől, aki azt mondta, hogy ő az élettársa az én addigi páromnak, akivel ők házat vettek, eljegyezte és babát terveznek. Velem ugyanezeket tervezte évek óta.

Tehát 2-szer tette meg velem ugyanazt, hogy mellettem még nőt tartott.

29 éves vagyok, van rendes munkahelyem, mellette vállalkozásom, amit jelenleg is bővítek, van egy gyönyörű gyermekem, de mégis felmerül a kérdés, hogy vajon miért érdemeltem ezt ettől a férfitől? Erre én már választ talán soha nem fogok kapni.

Csak annyit szeretnék tanácsolni a sorstársaimnak, hogy alaposan gondolják át, kivel állnak össze, mert messziről jött ember azt mondd, amit csak akar.”