Nem csaltam meg, de már bánom

Gréta igencsak elkeseredett posztjára reagálnék

– ezzel kezdi a levelét az alábbi beszámoló beküldője, Vincent. A korábbi posztban, amire fent utal, arról írt egy női olvasónk, hogy tapasztalatai szerint a férfiak nem értékelik eléggé a nőket, akivel kapcsolatban élnek, és mindig kacsingatnak kifelé a házasságukból. Nos Vincent az ellenkező oldalról látja ezt a kérdéskört, és saját magát hozza fel ellenpéldának, amint az a címben kiemelt idézetből kiderül.

Olvassa el ön is, mit mond Vincent 14 év házasság tapasztalatával a háta mögött, majd kérjük, ha van kedve önnek hozzáfűzni valamit a témához, írjon nekünk e-mailt ön is! A leveleket az alábbi címre várjuk, de persze nem csak erre a konkrét posztra lehet reagálni, folyamatosan várjuk a saját történeteket-tapasztalatokat társkeresésről-párkapcsolatokról-szakításokról!

„Magamról annyit, hogy 44 éves, átlagos férfi vagyok, hajjal, foggal, kis pocakkal, egzisztenciával. 4 éve élek külön, fél éve vált el tőlem az exnejem. A szexualitás nem működött köztünk, azt hittem, bennem van a hiba, amit a nejem bennem folyamatosan erősített is. 14 év alatt ennek ellenére nem csaltam meg, de már bánom, mert mint kiderült, ő nem volt ennyire elkötelezett...

Nos, azóta „kalandozok”, jópár próbálkozáson vagyok túl (független és nem az vegyesen), és láss csodát, sosem a szex volt a probléma.

Szóval mielőtt mást elítél az ember, először magában nézzen körül. Azt adom-e, amit szeretne a másik? Eléggé kötődik-e hozzám vagy csak én szeretném? Én tudok-e változtatni, hogy működjön vagy csak elvárom tőle?

Na és ha már itt tartunk... Miért nem képesek a mai nők tartós, kiegyensúlyozott kapcsolatra? Igen, a fehér lovon a herceg effektus... A lényeg a kirakat. „Hogy mutatok vele a Fészen, a barátnőim szerint jó pasi-e, azonnal látszik-e, hogy milyen jó fogást csináltam vele.” Persze, hiszen attól magamat is értékesebbnek érzem, ha egy olyan férfival látnak, aki sok embernek tetszik. Igen ám, de azzal a férfival igazi kötődést nem fog tudni kialakítani. Az „unalmas”, megbízható, ne adj Isten hűséges férfi meg nem kell, mert nincs meg a kémia...

Hölgyeim, ti magatok nevelitek ki azokat a férfiakat, akik majd jól átvernek titeket, nem utolsó sorban azzal, hogy aki tényleg, igazán beleállna a kapcsolatba, észre sem veszitek, így aztán fel kell nőnie a feladathoz...

Folyamatosan megy az ismerőseim között is, a „nincs egy normális pasi” sirám, de ahogy egyik-másik pályázó komolyabban gondolja, elkezd unalmas lenni a nőnek és jön a „nem érzem, amit kellene”. Ez után persze azonnal átlép egy másik férfihoz, aki pénzzel lenyúlja, megcsalja, meg is alázza, de legalább a kémia megvan... Persze van kivétel is, de elég kevés sajnos.

Sajnos fogalmuk sincs a mai társkereső nőknek, hogy működik egy igazi kapcsolat, abban az egónak háttérben kellene maradnia, de ez a mai világban nem elfogadható.

Mert megérdemlem...”