Nem tartozok kiváltságosok közé, akiknek ez csak úgy az ölébe hullt

Néha szórakozásból olvasgatom a blogon található sztorikat. Annyira elkeserítő, hogy a történetek 80-90%-ban csalódásról, szétment kapcsolatokról, megcsalásról, szeretőkről, ghostingról szólnak. Mintha egy működőképes párkapcsolat, ne adj Isten, éveken át tartó jó házasság nem is létezne, vagy csak a nagyon szerencsések kiváltsága lenne.

Celesztina álnevű olvasónk levele kerül sorra ebben a posztban, és a fenti bevezetőből elég jól lehet sejteni, hogy ez a levél teljesen más lesz, mint a Randiblog Inboxban közzé tett írások túlnyomó többsége. Most egy nem egy problémáról, csalódásról vagy kellemetlen sztoriról lesz szó, hanem arról, hogyan lehet ezeket elkerülni.

Celesztinának ezúton is köszönjük, hogy mindezeket megosztotta, és önt pedig bátorítjuk, hogy ha van kedve, írjon nekünk ön is! Továbbra is várunk mindent, pozitívat és negatívat, ami társkereséssel, párkapcsolatokkal vagy szakítással kapcsolatos. Kérjük, a levelét e-mailben küldje be nekünk a következő címre!

„Személy szerint egy jól működő házasságban élek 16 éve. Nem tartozok a szerencsés kiváltságosok közé, akiknek mindez csak úgy az ölébe hullt. Ugyanis mindketten nap mint nap teszünk azért, hogy a kapcsolatunk jó legyen. Folyamatosan rakjuk a tüzifát – ahogy mondják –, hogy ne aludjon ki a láng.

Viszonylag fiatalon, 23 évesen ismertem meg a férjemet, aki egyébként 9 évvel idősebb nálam. Bejártuk az utat, ami a nagykönyvben meg van írva: megismerkedés, szerelem, együtt járás, összeköltözés közös albérletben, házasság, saját lakás vásárlása közösen, gyerekek születése.

Mi a titkunk, amivel folyamatosan tápláljuk szerelmünk tüzét? Talán apróságok, de mégis ezeken az apróságokon nagyon sok múlik. Kölcsönös tisztelet, megértés a másik felé. Tiszteletben tartjuk, ha például a másik fáradt, ingerült, nem nyaggatjuk ilyenkor, pláne nem veszekszünk, mert az csak olaj a tűzre. Alapból sokat beszélgetünk. Azt valljuk, hogy nincsen megoldhatatlan probléma. Képesek vagyunk kompromisszumot kötni a másik boldogsága érdekében. Vannak az életben lényeges és lényegtelen dolgok. A lényegeseket mindig megbeszéljük, és együtt döntünk. Soha nem fekszünk le haraggal. Én ha éppen felhúzom magam valamin, puffogok egy ideig, de aztán eszembe jut a férjem egy kedves tulajdonsága, egy meghitt pillanat, és máris képes vagyok megbocsátani.

Három gyerekünk van, mégis szakítunk időt, hogy kettesben legyünk. A férjem elhív randizni, kedveskedik apróságokkal. Naponta több szerelmes üzenetet váltunk, így évek múlva is. Egy ilyen „gondolok rád, hiányzol” szívecske mindig jól esik a másiknak. Rendszeres és izgalmas a szexuális életünk. Adunk magunkra, karbantartjuk a testünket, hogy vonzó legyen a másik számára. Egy randira ugyanúgy készülök, mint anno a kapcsolatunk elején. Szép frizura, smink, csinos ruha. A jóban-rosszban együtt, ami az esküvőnkön elhangzott, nem csak üres frázis számunkra. Mindenki lehet rossz passzban, vagy életének olyan szakaszában, amikor támogatásra szorul. Soha nem hagytuk a másikat magára ilyen élethelyzetben.

Egyébként a hagyományos családmodell szerint élünk. Az otthon és a háztartás, a gyerekek az én feladatom, emellett részmunkaidőben dolgozok. A pénzkeresés a férjem faladata, és ő a fő családfenntartó. Természetesen közös kasszán vagyunk már az első pillanattól. Ezt csak azért írom, mert sok olyat hallok, olvasok, hogy férj és feleség külön kasszán vannak, és számolgatják, hogy osszák el a kiadásokat a hónapban. Ez számomra elképzelhetetlen lenne.

A szerelem és a boldogság nem csak úgy adatik, kell érte tenni nap mint nap. Mindkét fél részéről akarat és a pozitív hozzáállás kérdése.

Köszönöm, hogy elmondhattam a véleményem!”