horoszkóp
shutterstock 544744624

Szeretem magamat úgy definiálni, mint egy „hűséges kurva”

2019.04.22. 21:08

Kartal levele megihletett, és bár kicsit távoli talán az asszociáció, de mivel a szex mennyiségével kapcsolatban lenne nekem is mondanivalóm, így mégis úgy érzem, rá reagálok.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Kartal egy férfiolvasónk volt, aki arról számolt be, hogy egyre égetőbb probléma számára, hogy kevés a szex a házasságában. Nos, a mai posztban sorra kerülő levél bevezetője azért mondja, hogy talán távoli az asszociáció, mert a beküldő nem egy házas férfi, hanem szingli nő: Csilla.

A poszt címének az egyik legfontosabb, összefoglaló mondatot emeltük ki Csilla leveléből, de azt persze nem fogjuk itt a bevezetőben Csilla helyett elmagyarázni, hogy mit kell érteni a „hűséges kurva” kifejezés alatt – nagyon jól kifejti ezt az alábbi pár bekezdés. Csilla levele egy kérdéssel zárul, amit senki ne vegyen költői kérdésnek, nagyon is várunk rá választ! Ha ön hozzá tudna tenni valamit a témához saját tapasztalatai alapján, kérjük, írjon ön is e-mailt a Randiblog alábbi e-mailcímére!

Erre a címre írjon, ha szeretné, hogy levele itt megjelenjen:
randi {@} mail.velvet.hu

A húszas évei középen járó szingli nő vagyok. Magamról annyit, hogy nem Palvin Barbi-s porcelánbaba típus vagyok, de a visszajelzések és az önkritikám alapján is úgy gondolom, nem vagyok egy rossz nő külsőleg. Belsőleg meg kinek mi a vonzó ugye (bár ez nyilván a külsőre is igaz), de épp mesterképzést csinálok, dolgozom mellette, és arra is időt szánok a barátok mellett, hogy picit magamat, az önismeretemet is fejlesszem. Szóval egy tipikus középosztálybeli huszonéves vagyok, nyilván megvan a magam kis csomagja, de azért azt hiszem, nem vagyok egy rossz parti.

Az elmúlt pár évben nem igazán volt hosszútávú kapcsolatom – ezért is tartom fontosnak az önismeret fejlesztését, nyilván rajtam is múlt, hogy így alakult – előtte volt sokéves, együttélős kapcsolatom, azóta viszont inkább csak kapcsolatkezdemények.

Nem vagyok szent, nem is állítom, de sosem volt például egyéjszakás kalandom, a buliból hazaráncigálós téma nem az én asztalom. Volt viszont barátság extrákkal, volt, mikor azt hittem, alakul a kapcsolat, de végül elhalt, és persze volt olyan is, amiből lett pár együtt töltött hét-hónap.

Mostanában szeretem magamat úgy definiálni, mint egy „hűséges kurva”. Fontos a szex számomra, nagyon is, és sajnálom is, hogy a húszas éveim eleje gyakorlatilag böjtöléssel ment el. Most már stabil kapcsolatra vágyom, ahol együtt tudunk fejlődni az élet minden területén, beleértve a szexet is. Egy kapcsolaton belül szívesen kísérletezem, kapható vagyok extrém helyszínekre, kis vadulásra, sokféle pózra, és igen, az orál is abszolút benne van ebben (sőt adni szinte jobban szeretem, mint kapni), így értem a fent említett „ribancságot”. Sajnos úgy tűnik, rossz generációba születtem, hisz olvasom a sok harmincas pasi sóvárgó levelét, de én meg pont abba futok bele, hogy szinte mindig nekem nagyobb az étvágyam. Szívesen csinálnám reggel-délben-este, akár minden nap, de a balsors általában „fejfájósokkal” hoz össze. Volt, hogy konkrétan azért mondtam ki, hogy vége, mert nekem nem elég hetente-kéthetente egyszer szexelni, főleg nem egy kapcsolat elején.

Szerencsésnek mondhatom magam, sosem volt rossz élményem a szexszel kapcsolatban, képes vagyok az orgazmusra – elég gyorsan és sokszor – és sok mindenre nyitott is vagyok. Viszont nagyon nagyon lelombozó, mikor én kezdeményezek mindig, mikor nekem mondanak nemet, azzal a szöveggel, hogy jaj, hát tegnap is csináltuk, fáradt vagyok, stresszes a meló, stb. Nekem is stresszes az életem, de nagyon ritkán van olyan, hogy nemet mondanék – mert a szex jó, szerintem pont, hogy stresszoldó. Nem tudom, hogy mi van a húszas pasikkal, de nem egyszer futottam ebbe bele, ami szerintem kétségbeejtő. Ha már most ennyire nem megy, mi lesz 10-20 év múlva?

Ráadásul kevés kivételtől eltekintve a szex redukálódott 10 percre – 2 póz, egy orgazmus, aztán a pasi, mint aki jól végezte dolgát, ki is fordul a szituból. Én is arra vágyom, mint Kartal, kis izgalomra, kis flörtölésre, nem a misszionárius-lovagló-kutya tengelyen csak és kizárólag. Persze van abban is izgalom, ha lebonyolítunk egy gyors menetet, de mikor már mechanikusan megy a dolog – és nem 10-20 év, hanem 1-2 hónap után – akkor elmegy a kedvem. Kicsit az az érzésem, hogy minden pasinak nagy a szája, mert olyan nőt akarnak, aki kurva az ágyban, de amúgy a családnak is be lehet mutatni, de amint meg is kapja, nem tud mit kezdeni vele. Tippem sincs, hol találok olyat, akinek nem csak szexre kellek, de ha kapcsolat alakul, akkor viszont kellek arra is – sűrűn.

Fogalmam sincs, hogy ez az én pechszériám-e, vagy tényleg általános tünet, de jó lenne, ha a kereslet meg a kínálat végre találkozna, mert erősen elveszi az önbizalmam ez az egész helyzet. Hozzátenném, hogy egyik partnerem sem panaszkodott a teljesítményemre, sőt, szóval azt hiszem, nem abban van a hiba, hogy olyan szar velem a szex.

Szóval kíváncsi lennék rá, pasiszemszögből milyen az, ha összehoz a sors egy ilyen típusú nővel. A barátnőim szerint lehet, hogy ijesztő vagyok, mert amúgy az életemet egyedül is képes vagyok kormányozni, ráadásul szeretem a szexet, és nem szeretek játszmázni, szinte mintha férfi lennék. De most komolyan, azt választják végül, akik kéretik magukat, meg nyavalyognak? Olyan nehéz ezt elhinnem...

Nem is tudom, mi a konklúzió, hirtelen felindulásból írtam ezt a levelet, remélem érthető voltam.”

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!