A feleség is tud rólam/rólunk, csak épp becsukja a szemét

Bárcsak az én szerelmem is ilyen erős lenne, mint Gothárd…

Ebben a posztban megint egy olvasói levelet közlünk, a beküldőjének a Tünde álnevet dobta a gép. Tünde a fent idézett mondatot írta bevezetőként a leveléhez, és Gothárd, akit említ, egy korábbi posztunkban közölt levél beküldője. Gothárd arról írt nekünk nemrég, hogy hosszú évek, sőt évtizedek óta élt már házasságban, amikor végül úgy döntött, hogy elhagyja a családját a szeretőjéért. Hasonló szituációt ír le Tünde, de egy másik szemszögből: a szerető szemszögéből.

Amint a fent idézett mondatból már ki lehet következtetni, Tünde szerelme nem ugyanúgy viselkedik ebben a helyzetben, mint Gothárd, de a részleteket nem fogjuk persze előre elmesélni. Alább találja az e-mailcímünket, amire folyamatosan várjuk olvasóink történeteit-tapasztalatait (igen, az ön levelét is várjuk!), az alatt pedig Tünde levele olvasható teljes egészében.

„28 éves nő vagyok, lassan 6 éve élek párkapcsolatban egy házas férfival, biztosan furcsán hangzik, de megtörtént, beleszerettem... Tudni kell, hogy 14 év a korkülönbség köztünk, egy nagyon talpraesett, mindig mosolygós úriemberről beszélünk, aki minden pillanatban érezteti velem, hogy mennyire imád. DE – és itt ez a DE – családja van, egy gyönyörű gyermek, aki ismer engem. Egy társaságban voltunk nagyon sokáig, aztán az élet úgy hozta, hogy én elkerültem onnan, de együtt maradtunk a távolság és minden probléma ellenére.

Mindenki tud a kapcsolatunkról, az én családom és az ő családja is, mégsem vagyunk együtt a világ előtt, mert ő fél. Fél attól, hogy én még fiatal vagyok, és neki van egy gyermeke meg ugye a felesége, aki olyan, amilyen, de neveli a gyermeket, és egy biztos pont az életében. Ne felejtsük el azt sem, hogy a feleség is tud rólam/rólunk, csak épp becsukja a szemét, mert mindene megvan, neki soha életében nem kellet egy percet dolgoznia, és cserébe elfogadja azt, hogy a férje velem van, mert hát ugye este hazamegy a családhoz, és az ünnepeket is otthon tölti.

Rengetegszer megpróbáltuk már külön, de nem megy… Szikrázik a levegő köztünk, ő az, aki mellet nő vagyok, aki minden téren tökéletesen kielégít, és ugye itt van a szex, ezzel indult minden. Én is és ő is kalandot kerestünk, és eszméletlen éjszakákat töltöttünk el együtt, így szerettünk egymásba. Imádom, mindent megadnék azért, hogy velem legyen, de nem tudom, meddig bírom még így...

Nagyon sokszor ígérte, hogy változtat, de soha nem történt meg, és én nem tudom, meddig tudom még elfogadni a szeretői szerepet. Bárcsak olyan erős lenne, mint Gothárd! Velem boldog, de fél... Aki nem mer, az nem nyer, én pedig elfáradtam...”