Jött a lebukás, és őt választotta helyettem, sajnálatból

Régóta gondolkozom rajta, hogy megírjam a történetemet. Gothárd levele adta meg hozzá a végső löketet.

Ha ön most jár itt először, és/vagy nem olvasta még Gothárd fent említett levelét: ez a Randiblog Inbox rovat, ahova olvasóink küldik be saját történeteiket. Gothárd arról írt nemrég, hogy kihűlt a kapcsolata a feleségével, és bár nehéz volt megválnia a családjától, végül mégis ezt tette, hogy új, boldogabb kapcsolatot kezdhessen.

Ebben a posztban hasonló szituációról lehet olvasni, két nagyon fontos különbséggel. Egyrészt a beküldő egy nő, Margit álnéven fog nálunk szerepelni. Másrészt a történet kifutása is teljesen más, mint Gothárdnál, Margit kapcsolata ugyanis végül teljesen máshogy alakult. Reméljük, az alábbi levél olvastán ön is kedvet kap az íráshoz – ha így van, kérjük, küldje be nekünk saját történetét az alábbi címre!

„Évekig éltem egy Gothárdéhoz hasonló szituációban, csak nálunk nem lett happy end.

Fiatalon komoly párkapcsolatom lett, eltelt néhány év, gyermeket még nem vállaltunk, szerettünk volna még élni egy kicsit előtte. Nem is vettem észre, hogy megszokás lett a kapcsolatunk, csak amikor berobbant az életembe ő. Ő, aki tizenX évvel idősebb nálam, és igazából nem is az esetem. Felületesen ismertem már évek óta, de azon a nyáron megváltozott valami. Elkezdtünk írogatni egymásnak, egyre gyakrabban, aztán már mindennap. Ő is kapcsolatban élt, ami szintén nem működött jól. Mindent elmondtunk egymásnak, egymás bizalmasai lettünk, a legjobb barátom lett. Ezzel párhuzamosan egyre pikánsabbak lettek a beszélgetéseink, míg végül megbeszéltünk egy randit.

Eljött hozzám, együtt töltöttük az éjszakát. Leírhatatlan, amit mi együtt átéltünk az ágyban. Mire észbekaptunk, fülig szerelmesek voltunk egymásba. Közös jövőt terveztünk, csak a megvalósítás nem akart összejönni. Én kész voltam kilépni a kapcsolatomból, de ő csak halogatott. Sajnálta a barátnőjét, mert keveset keresett, és mert nem tudott volna hová menni, ha elhagyja. Aztán jött a lebukás, és őt választotta helyettem, sajnálatból. Egyik pillanatról a másikra megszakított velem minden kapcsolatot, azt hittem, belepusztulok.

A kapcsolatomban maradtam és próbáltam újra felépíteni magamat. Eltelt 1 év és pont ugyanott tartottunk, mint korábban.

Az évek alatt sok krízisen mentek át a barátnőjével. Én minden alkalommal hittem, hogy most végre eljön a mi időnk. Rengeteg csalódás ért, de szerettem őt, és tudom, hogy mindezek ellenére ő is engem.

Végre kezdtek jól alakulni a dolgaink, sok időt tudtunk együtt tölteni, szerelmesebbek voltunk, mint valaha. Meg volt a terv, hogy hogyan kezdünk új életet, de a sors közbeszólt. Terhes lettem, a férjemtől, és késő lett mindenre. Megszakítottunk minden kapcsolatot.

Imádom a gyerekemet, neki élek. A férjemmel is sikerült kialakítani egy élhető életet. Hiába telik az idő, nincs nap, hogy ne gondolnék rá, hogy ne hiányozna. Nekem ő a másik felem, én sem hittem, hogy létezik ilyen, amíg rá nem találtam és el nem veszítettem. Titokban a Facebook idővonalán szokott néha üzenni nekem, versekkel, zenékkel, így tudom, az ő érzései is változatlanok. Nem tudom, hogy fogunk-e még valaha beszélni egymással, de titokban, utolsó leheletünkig szeretni fogjuk egymást.

Azt tudom javasolni mindenkinek, aki hasonló cipőben jár, és biztos az érzéseiben, cselekedjen, úgy mint ahogy Gothárd tette, mert késő lesz.”