horoszkóp
shutterstock 85877758

Amíg anyukám kemóra járt, apám ultrahangra a szeretővel

2019.06.28. 15:47

Tünde levelére szeretnék reagálni a szeretői státuszról.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

A fenti bevezető tartozik Irén álnevű olvasónk alább teljes egészében olvasható leveléhez, amit e-mailben juttatott el a Randiblog szerkesztőségébe az alábbi címre. Irén egy másik olvasónkat szólít meg elsősorban, Tündét, aki arról írt nekünk korábban, hogy a szeretője egy családapának, aki nem tud dönteni, hogy elhagyja-e a feleségét-gyerekeit az új kapcsolat kedvéért.

Nos, bár Irén elsősorban Tündét szólítja meg, a levele bizonyára nagyon sok más olvasónknak is érdekes lesz. A férj-feleség-szerető háromszögről ugyanis rengeteg levél szólt már az elmúlt hónapokban itt a Randiblogon, kaptunk beszámolót férjtől, feleségtől és például Tünde esetében a szeretőtől is. Irén azonban egy új nézőpontot hoz be a képbe: a gyerek nézőpontját. Irén ugyanis gyerekként élte végig azt, hogy édesapjának szeretője lett, és végigélte, hogyan érintette szülei életét ez az esemény és ennek következményei.

Ha ön is szívesen írna, természetesen önnek szintén a rendelkezésére állunk! Kérjük, küldje be saját történetét, illetve tapasztalatait a Randiblogban e-mailben! A címünket alább találja.

Kattintson ide, és már írhat is:
randi\@\mail.velvet.hu

Kedves Tünde!

A leírt élethelyzeted megihletett, ugyanis nálunk a családban lassan 20 éve ugyanez történt.

A szüleim nagyjából 20 éve voltak együtt, 2 gyerekkel, amikor kiderült, hogy apám 6-7 éve szerelmes egy nőbe, akit mi is ismertünk. Elköltözött. 2 hónap múlva visszajött, de a viszony továbbra is folytatódott. Nem tudta elengedni se a családot, se a szeretőt, és így telt el kb. 5 év. Hol itt, hol ott. Mi ezt nyilván a család szemszögéből éltük meg, borzalmas volt látni anyukámat harcolni, nyelni, szenvedni, feladni és újra ringbe szállni. A szerető meg szép csendben tűrt és várt.

Körülbelül 6 évvel a biliborítás után és a sokadik ki-beköltözés után anyukámnál mellrákot diagnosztizáltak, ő úgy döntött, lezárja ezt a harcot és elengedte apukámat. Harcolt helyette a rákkal. Pár hónappal később a szerető terhes lett, apám 48 évesen a 3. gyerekét várta. Mondanom sem kell, mindenki teljesen kiborult, amíg anyukám kemóra járt, apám ultrahangra a szeretővel.

De itt jött a fordulat. Mivel korábban sosem éltek együtt pár hónapnál többet, alig 1 év múlva, a gyerek megszületése után apám kapcsolata elmérgesedett. Képtelenek boldoggá tenni egymást. Összeköti őket a gyerek, aki lassan 9 éves, de semmi más. Nem szeretik egymást, nem bánnak szépen egymással, és mindegyik teljesen boldogtalan. Apámon látom, hogy mennyire megbánta az egészet, és ha tehetné, bármikor visszaforgatná az idő kerekét. A szeretőről nem tudom, de hogy nem boldog, az biztos. A helyében én se lennék.

Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy szerintem egyrészt az idődet fecsérled egy olyan emberrel, akivel lehet, hogy sose lennél boldog. Ráadásul ha ennyi idő alatt nem pattant, ezután se fogja megtenni. Másrészről sose tudhatod, hogy otthon mit mond. Valószínűleg ugyanazt, mint neked:

Le akarom zárni vele.

Mi nagyon sokat tanultunk ezekből az évekből, és az egyetlen boldog szereplő jelenleg édesanyám, akit megcsaltak, elhagytak, és most szerelmes egy férfibe, akivel boldogan élnek.”

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!