Kiszúrják az egyetlen olyan tulajdonságot, amin esélytelen változtatni

Tökéletesnek tűnt számomra, jóképű volt, magas és vicces, aki szereti a munkáját, a családját és az állatokat.

Rendszerint idézettel szoktuk kezdeni ezeket a posztokat, de most kivételesen nem az alábbi levélből idézünk, hanem egy korábban megjelentből, hiszen ez az idézet adta meg a lökést vagy inspirációt Tullió álnevű olvasónknak az alábbi tapasztalatok megírásához. Az idézet Alina korábbi beszámolójából származik, ami itt található, és ami igazából csak egyetlenegy ponton kapcsolódik Tullió mondanivalójához. Egyetlen ponton? Egyetlen szónál! Ez a szó van aláhúzva a fenti idézetben.

Igen, a testmagasságról lesz szó, pontosabban arról, hogy a nők hogyan viszonyulnak a férfiak testmagasságához. Tulliónak mintha elég sok negatív tapasztalata lenne ebben a témában, de beszámolóját egy kérdéssel zárja – ha önnek vannak válaszai (vagy további kérdései), illetve saját mesélnivalója, kérjük, írjon ön is! Itt a Randiblogban kizárólag e-mailben érkező történeteket jelentetünk meg, ezért kérjük, az alábbi címre küldje be tapasztalatait-gondolatait!

„Kicsit talán mellékszál, de megint fennakadtam ezen, kb. úgy, ahogy akkor szoktam, ha nők társkereső hirdetéseit böngészem. Azok ugyanis rendszeresen kb. úgy vannak felépítve, hogy „magas, ... blablabla”. Mintha a magasság, mint tulajdonság, minden mást háttérbe tudna szorítani.

Egyesek azt mondják, hogy 1 mázsa alatt nincs férfi, de a valóság inkább az, hogy a nők 90%-a szerint 180 cm alatt nincs férfi. Ha az illető mondjuk 170 centis lett volna, a lány felé se nézne, tök mindegy, milyen a személyisége. Ennyit arról, hogy „a nőket inkább a lelki értékek vonzzák”. Ja, persze, de előbb legyél elég magas, különben helyből ki vagy zárva a versenyből.

Persze ha egy férfi beszól egy nő testsúlyára vagy mellméretére, akkor idióta macsó, aki hogy képzeli, hogy a külsővel van elfoglalva, mikor a lélekkel kellene igazán foglalkozni. Ehhez képest ugyanezek a felháborodó nők szóba se állnak olyan férfival, aki nem elég magas. És itt most nem arról beszélek, hogy egy 185 centis nő nem szeretne magának egy fejjel alacsonyabb társat, ezt valahol még meg is tudom érteni. De 160 centis nők is simán beírják, hogy a keresett férfi legyen minimum 180 centis. Mert ha csak 175, akkor már nyilván nem is ember, olyannal szóba állni se érdemes.

Simán kiszúrják az egyetlen olyan tulajdonságot, amin gyakorlatilag esélytelen változtatni. Lehet fogyni, lehet hízni, lehet mellet, péniszt vagy arcot plasztikáztatni, lehet szemszínt változtatni lencsével, lehet hajat vágatni vagy növeszteni, állítólag talán még a bőrszínen is lehet variálni valamennyit, egyet nem lehet: felnőttkorban megnőni. Mégis szívbaj nélkül kiszúrják azt az egyetlen dolgot, ami még 2019-ben is megmásíthatatlan velünk született adottság.

Merte volna leírni, hogy fehér bőrű férfit akar... auuu, az bezzeg nem polkorrekt. De magasság szerint ítélni, na azt nyugodtan lehet. Ha 190+ centi vagy, akkor lehetsz egy gorilla 70-es IQ-val, kamaszkorodtól kezdve térden állva fognak könyörögni a lányok, hogy őt válasszad. Ha meg nem érted el még a 170 centit se, körberöhögik a diplomáidat, a Nobel-díjadat, sőt (a milliárdosok legritkább esetét kivéve) a bankszámládat is. Tetszettél volna nagyobbra nőni, haver, így jártál. Nagyonis a méret a lényeg, csak nem ott, és nem úgy...

Érti ezt valaki? Hogy a 21. században is egy ennyire elemi külső tulajdonság legyen a nők részéről a párválasztás legfontosabb szempontja? Kéne ezzel a témával foglalkozni egy kicsit.”