horoszkóp
shutterstock 112396010

26 éves, jól szituált, szép, tehetős mérnök leányzó vagyok

2019.09.08. 16:22

Valamiért nekem ezek a gondolatok járnak a fejemben jó ideje, és megoldást senki nem tud adni rá a környezetemből. Ezért kérdezném az olvasók véleményét, hátha van olyan, velem egy cipőben járó „értelmes szerencsétlen”, aki néhány hasznos tanácsot tudna nekem adni.

Újabb olvasói levél következik ma a Randiblogban, mindig véletlenszerűen választjuk ki az álneveket, és ezúttal az Adrienn álnév jutott a beküldőnek. Adriennről a címnek választott idézetből elég sok minden kiderül, a bevezető viszont csak sejteti, hogy mi az a probléma, amivel kapcsolatban Adrienn tanácsra vágyik.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Nem csigázzuk tovább az olvasókat: a társkeresésről van-lesz szó ebben a levélben. Amint az Adrienn bemutatkozásából is kiderül, a papírforma szerint minden adott neki ahhoz, hogy egy szép és boldog párkapcsolatot kezdjen. Adrienn mégis egyedül van, megfigyelt azonban a társkereséssel kapcsolatban néhány dolgot.

Önnek lenne tanácsa vagy véleménye? Esetleg szívesen megosztaná a tapasztalatait, akár egybevágnak Adrienn tapasztalataival, akár ellentmondanak nekik? Bármelyik esetben a legjobb megoldás, ha ír nekünk egy e-mailt az alábbi címre, és a következő posztban már az ön levele szerepelhet!

Itt a címünk, kattintson érte ide:
randi[@]mail.velvet.hu

Kedves Mindenki!

Én most nem panaszkodni szeretnék, hanem véleményeket, válaszokat keresni. Négy éves, mély kapcsolatom fejeződött be egy évvel ezelőtt. Én léptem, ő maradt, borderline volt. Összetörtem, elcsúsztam, de újraprogramoztam életem, s úgy érzem, hogy már jó ideje készen állok arra, hogy új ember lépjen az életembe. Vágyom már rá.

26 éves, jól szituált, szép, tehetős mérnök leányzó vagyok, elképzelésekkel, jövőképekkel, vágyakkal és szenvedélyekkel. Sajnos én hiszek abban, hogy nem csak akkor kívánatos egy nő, ha kelleti és mutogatja magát ahhoz, hogy férfit találjon és kapjon… és itt jön a probléma.

Be kell vallanom, akármennyire szomorú konstatálás ez, értelmes, józan nőként nagyon nehéz ismerkedni ma Budapesten.

El is mesélem, hogy miért:

  1. A Tindert és hasonló társkereső appokat elvből nem töltök le – és nem tölt le olyan ember, aki komolyan gondolja a jövőjét (erről mindenkinek meglehet a saját véleménye). Szóval a jelenleg trendinek mondható ismerkedős alkalmazások felejtősek.
  2. Szórakozóhelyeken, ha odajön valaki, a második mondat után látja, hogy nem tud megdugni aznap éjjel, szóval feladja (hála Istennek).
  3. Éttermekben, kávézókban pedig annyira félénkek a férfiak, hogy pár perc szemkontaktus után elpirulnak és nem mernek lépni.
  4. A városban járva-kelve pedig annyira bele van mélyülve mindenki a telefonjába, hogy egyáltalán nem látják a körülöttük lévőket.

Kérdezem én: teljesen felejtős az ismerkedés fiatal, céltudatos nőként, úgy, hogy ne én kezdeményezzek? Vagy nekünk kell felvállalni a férfiszerepet és lépni?  Ha ez nem így van, akkor hol járnak azok a férfiak, és hol lehet találkozni azokkal az emberekkel, akik nem az átlagos picsogást szeretnék hallani és nem csak az egyéjszakás kalandokra hajtanak?

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!