Eljött a mélypont, regisztráltam

Nem szoktam elolvasni a Randiblog cikkeit, viszont a „26 éves, jól szituált, szép, tehetős mérnök leányzó vagyok” címet elolvasva egyből feljött bennem mindaz, amin hetek óta gondolkodom. Elolvastam, hasonló kérdésekre keressük a választ.

Csák álnevű olvasónk rögtön azzal kezdi, hogy nem szokta ezt a blogot követni, majd alább olvasható levelében azzal folytatja, hogy a Tindert sem tartotta társkeresésnek alkalmasnak, de aztán maga a levél arról szól, hogy miket tapasztalt, amikor végül mégis kipróbálta. Nos, reméljük, Csák a Randibloggal is tesz most egy próbát, hiszen folyamatosan jelentkezünk újabb és újabb olvasói történetekkel – szerintünk nagyon érdekesek szoktak lenni!

Az utóbbi hetek-hónapok egyik legtöbb reakciót kiváltó posztja az volt, amelynek a címét Csák fent idézi, és amit itt lehet teljes egészében elolvasni. A beküldője szintén azt mondja, amit egy bizonyos pontig Csák is gondolt, hogy nincs értelme a Tinderre regisztrálni, illetve hogy az internet nem alkalmas társkeresésre. Nos, nézzük, mik voltak Csák tapasztalatai, csak arra hívjuk még fel a figyelmet, hogy az ön levelét is várjuk, írhat akár most azonnal, a címünket az alábbi dobozban, illetve a poszt legalján találja!

„Hónapokkal ez előtt ért véget egy hellyel-közzel 8 éven át tartó, tiniszerelemből induló, majd házasságban végződött kapcsolatom. Jelen esetben sértettként, és a másik fél által meghozott döntés elfogadójaként szereplek. Tudjuk, tudjuk, kettőn áll a vásár, tisztában vagyok vele. Szóval készen állok egy új kapcsolatra.

Minden olyan dologtól irtózok, amit a világ vakon a hátán cipel és mindenki arról beszél. Ilyen a Tinder is. Hónapokig úgy voltam vele, hogy nem fogom kipróbálni sem, mert tudom, nem az én világom. Eljött a mélypont, regisztráltam. Adtam 1 hónap türelmi időt magamnak.

Nagyon válogatós voltam. Olyan lányt kerestem, aki nem csücsörít a fotókon, nincs fürdőruhás képe, nem egy filteres szelfimágus, nincs bulizós/füves/részeg fotója, ellenben életvidám, tiszta a tekintete és nem sminkeli felismerhetetlenné magát. Akik megfeleltek ennek és én is nekik, azok meg természetesen nem akartak komoly kapcsolatot, ez már az első beszélgetésből mindig kiderült.

Az emberekben rengeteg előítélet képződik, pont a Tinderhez hasonló tömegfelfogásból. Egy negatív sablon mögül indul mindenki, aki egy idegennel akar megismerkedni. Érthető, hiszen ha nyitott vagy mindenki felé, nagy valószínűséggel 1000-ből 999-szer megütöd a bokád. Bizalmatlanná teszi az embereket. Én már nem merek lányokat leszólítani, mert ezzel a bizalmatlansággal fogadja nagyon sok a közeledést. Egyből azt a sablont húzza az emberre, ami lehetetlenné teszi a közeledést és értelmetlen tökön rúgás az önbecsülésnek, minden egyes ilyen próbálkozás.

Mindezt egy 26 éves, informatikus, életvidám, örökmozgó, sport imádó, jó egzisztenciájú, szakáll nélküli férfiként írom.”