Kaptam én is a férfiak büszkeségét premier plánban az arcomba

Az érem másik oldala...

Ányos álnevű olvasónk levelére utal a fenti bevezető, ez a levél ebben a korábbi posztunkban jelent meg, és a szexpartnerkeresőkről szól. Alább egy reakció, illetve hasonló beszámoló következik Teofilától, ami egyrészt azért az érem másik oldala, mert ő értelemszerűen a nők szemszögéből ismerte meg és mutatja be ezt a világot, de másrészt azért is, mert Teofila merőben másként lát bizonyos dolgokat, mint Ányos.

Ez a Randiblog Inbox posztsorozat, ami olvasóink által beküldött történetekből-tapasztalatokból áll. Ez azt jelenti, hogy ha ön is szívesen mesélne, reagálna saját tapasztalataival a Teofila által leírtakra, kérjük tegye, önnek is van helye itt a Randiblogban! A beszámolókat e-mailben várjuk az alábbi címre.

„44 éves nő vagyok. Pár éve próbálkozom a netes társkereséssel. Miután megszereztem a sokszor nagyon fájdalmas tapasztalatokat, megemésztettem „az örüljek, ha engem valaki még bottal megpiszkál” hozzáállásokat, úgy gondoltam, hogy lesz, ami lesz, kipróbálok egy „csak” szexpartnerkereső oldalt.

Kaptam én is a férfiak büszkeségét premier plánban az arcomba... meg az arctalan, névtelen perverziókat (ez a papíron-képernyőn szexelek típus... mennyi van ebből!), viszont volt egy valaki, aki kedves volt, aranyos volt, és igazából az első személyes találkozó alatt kiderült, hogy ugyanabból az indíttatásból regisztrált, mint én, tehát

• elege van belőle/elegem van belőle, hogy kamuzik mindenki (a családi állapotát, a saját élethelyzetét, végzettségét, szokásait illetően);
• elege van belőle/elegem van belőle, hogy mindenki azzal indít (igen a férfiak is), hogy van-e saját lakásod, kocsid, mennyit keresel stb...;
• elege van belőle/elegem van belőle, hogy mindenki csak a saját vágyai kielégítését hajkurássza, de a másik vágyainak kielégítése érdekében 5 centimétert sem hajlandó kimozdulni a komfortzónájából.

Úgy gondoltuk, hogy itt talán jobban felvállalják önmagukat, a külsejüket, a gyengeségeiket, az elvárásaikat, a vágyaikat, a mit tudok nyújtani a másiknak helyzeteket az emberek.

Biztos segített a dologban az is, hogy nagyon introvertált, nagyon magas, nagyon vékony mindkettőnk, és nagyon tetszettünk egymásnak rögtön...

De pl. ez most sokkal jobban működik, mint bármelyik ezelőtti nagy Ő-t hajkurászó, hosszú távú kapcsolatot kereső társkereső próbálkozások.

Szóval nekem az a véleményem, hogy nem kell elítélni, sem leidiótázni más embereket azért, mert vágynak a testiségre, a melegségre, meghittségre, egy társa, akihez lehet szólni, akivel lehet együtt sírni, együtt nevetni vagy csak egy jót szeretkezni. Nincs rá recept, hol találtok egymásra.”