Nem nézek ki jól, rajtam 15 kiló mínusz van. Nem vagyok cégvezető

Amáta is valakinek a levelére válaszolt, én meg neki felelnék...

Ez áll Baltazár álnevű olvasónk alábbi levelének bevezetőjében, és ha ön nem olvasta volna Amáta írását itt a Randiblogban néhány poszttal ezelőtt, klikkeljen ide! Amáta arról írt, hogy hiába mondják a férfiak, hogy nem találnak egy normális nőt – az ő környezete tele van igenis normális nőkkel, akikkel azonban egy-egy apróbb dolog miatt (pl. tájszólás vagy pluszkilók) a férfiak szóba sem állnak.

Baltazár most Amátának válaszol, először is rámutatva, hogy például az ő szemében ez a néhány kiemelt dolog egyáltalán nem lenne kizáró ok – de ezután pedig megfordítja Baltazár a kérdésfeltevést, hogy rámutasson, mi lehet az oka annak, hogy ennyien keresnek társat sikertelenül. Ön mit gondol? Mik az ön tapasztalatai? Ha van kedve mesélni vagy kiegészíteni az alábbiakat, kérjük, írjon meg nekünk mindent a szokásos címünkre, amelyet a poszt legalján talál, illetve ebben a dobozban:

„

Szóval. Elolvastam azt is, amire, kedves Amáta, reagáltál, és a barátnőid rövid sorsát.

• Plusz 15 kiló? Az semmi.
• Tájszólás? Ugyan, legalább érdekes. Engem érdekelnek amúgy a tájszólások.
• Herpesz? Kezelhető.
• Munka külföldre köti? Nem jó, de működhet.
• Pánikbeteg? Kezelhető. Nehéz dolog, de kezelhető, vannak szakemberek.

Egyik ok se olyan szerintem, ami engem, mint férfit elriasztana. Ha a barátnőidet megismerném és szimpatikusak (és tegyük hozzá, azért távolságra, lakóhelyre is megfelelünk, életkorra, stb.), egyik ok se zavarna, ettől szóba állnék velük.

De most jön a lényeg. A barátnőid nem állnának szóba velem! Ugyanis én nem vagyok olyan, mint az első levélben szereplő férfi! Nem vagyok jó képű. Nem nézek ki jól, rajtam 15 kiló mínusz van. Nem vagyok cégvezető. Nem keresek sokat, bár van kocsim, és 33 évesen szüleimmel lakok. Élhetnék külön, de így őket is segítem és spórolok is. Nem vagyok csajozós, udvarlós. De művelt, tanult, intelligens, figyelmes, jó társaság, sok minden iránt érdeklődő, segítőkész, korrekt férfi vagyok.

Csakhogy a barátnőidnek egy olyan cégvezető jó pasi kell. Annak a barátnőid nem kellenek. Aztán így mindenki boldogtalan. Tévednék, Amáta? Nem hiszem. A baj az, hogy férfiak és nők is olyan mércét állítanak fel, amilyet nem tudnak a jelentkezők megugrani, aztán vagy egyedül maradnak, vagy összeállnak az első átverős barommal attól való félelmükben, hogy egyedül vannak.

Ez az általános. Persze ne általánosítsak, tudom. De Amáta, tegyük fel, be tudnál, és be is mutatnál a barátnőidnek, egyiknek se kellenék. Szívesen kipróbálnám, letesztelnem az elméletem. De ne vedd úgy, hogy bárkire haragszom, vagy rosszat gondok. A társadalmunk ment el rossz irányba.

Én is olyan vagyok mint a barátnőid. Csalódott és egyedül vagyok. És velem se állnak szóba.”