10 év alatt kb. 4 online megismert emberrel találkoztam

Habár a társkeresés nyűgjei nem aktuálisak, azért szeretem olvasgatni a blogot. Ernőnek szeretnék válaszolni, hátha segít neki megtalálni a megfelelő partnert.

A Randiblog Inbox elsősorban a történetmesélésnek és a tapasztalatok megosztásának a helye, de azért, főleg ezeknek a bizonyos tapasztalatoknak az alapján néhanapján egy kis tanácsadás is belefér. Egy olyan levelet kaptunk a héten egy korábbi posztra reagálva, ami pont ilyen: a beküldő, álnéven Piros megírta, hogy ő mit hogyan csinált társkeresés közben, és tekintve, hogy viszonylag hamar és zökkenőmentesen talált is magának partnert, tanácsokat, pontosabban ötleteket is ad, hogy esetleg mit próbálhatnak még ki azok, akik hosszabb ideje eredménytelenül használnak egy társkereső szolgáltatást.

Mutatjuk is azonnal Piros levelét, csak előbb még egy pár szót arról, hogy Piros kinek válaszol. Ernő levele a múlt hétvégén jelent meg itt a Randiblogban, és Ernő azt írta, hogy bár elvileg ő egy jó partinak kéne, hogy számítson, három éve lett vége egy tartós kapcsolatának, és azóta társkeresés címen csak szenvedésben van része. Ernő megemlített egy olyan esetet, hogy odament egy társaságban szórakozó nőhöz, hogy ismerkedjen vele, de a társaságban jelen levő többi nő ezt ellehetetlenítette – Piros a levele legvégén fűz hozzá pár gondolatot ehhez a kérdéshez.

Ha ön is társat keres, vagy éppen, hogy nem keres, mert már talált, akkor kérjük, ossza meg nálunk a tapasztalatait ön is! A beszámolókat e-mailben várjuk, szokásos címünkre.

„Kedves Ernő!

Ha a leveledben leírtak mind igazak, elviekben nem kellene, hogy gondot jelentsen, hogy nőt találj. Azt írod, hogy mindenfelé próbáltál ismerkedni, de mégsem sikerült a megfelelő lányt megtalálni. Valahogy az online ismerkedés sosem volt az én asztalom. Időnként megpróbáltam, de a legtöbbször találkozóig sem jutottam el senkivel, mert mindenkibe baltásgyilkost vizionáltam.

Nekem természetellenes volt az egész szituáció. Utáltam, hogy tömegével jöttek a levelek, hogy legtöbbször el sem olvasták a bemutatkozásom, ha pedig megírtam, hogy bocsdenem, akkor meg el lettem küldve melegebb éghajlatra.

Tinderrel kétszer próbálkoztam, összesen kb. egy hétig voltam regisztrálva, második alkalommal az alább leírt hozzáállással kezdtem neki, és számomra is meglepő módon sikerrel jártam.

Nézzük, hol lehet a hiba (inkább most a Tinderre és online platformokra fókuszálva).

Életkor. Ami jellemzőket leírtál, az zömmel a 20-25 éves korosztályra jellemző. Próbáltál ennél idősebb nőkkel ismerkedni? Sokan leírják a késő 20-as, kora 30-as korosztályt, miszerint gond van velük, ha még nem keltek el, illetve biztosan már azonnal családot szeretnének alapítani, holott lehet, hogy ők is csak bebuktak egy hosszabb, sikertelen kapcsolatot, és nem sikerült megfelelő partnert találni azóta.

Saját tapasztalat: 28 évesen randiztam egy nálam egy évvel idősebb sráccal. Randi során megjegyezte, hogy milyen jó, hogy velem lehet beszélgetni, van humorom, általános műveltségem, etc. Általában ő 20-24 éves lányokkal próbálkozott, mert az ennél idősebbek már biztosan férjet akarnak fogni, és ő még arra nem áll készen. Nem is lett a dologból semmi, de megjegyzem, mostanra mégis neki lesz lassan gyereke kettőnk közül.

Persze bizonyos életkor után már azt éreztem én is, hogy jó lenne egy normális srácot találni, akivel hosszabb távra lehet tervezni, már kevésbé fért bele az, hogy elvagyunk és majd lesz valami. Sokkal szigorúbban kezdtem szűrni azt, hogy egyáltalán kivel kezdek el ismerkedni. Túlléptem azon, hogy mindenáron kell valaki, hogy a párkapcsolathoz kompromisszum KELL. Ha már az elején az van, hogy jójó, de... – azt hosszabb távon általában megette a fene (tapasztalataim alapján). Inkább úgy gondolom, hogy egy párkapcsolatban alkalmazkodni kell a másikhoz, és ehhez egy olyan partner kell, akihez megéri alkalmazkodni. Akkor ezt már nem nyűgnek vagy lemondásnak éli meg az ember. Nyilván senki sem lesz tökéletes, de idővel megtanulja az ember, hogy mik azok a dolgok, amik kevésbé fontosak, és tud belőle engedni.

Őszinteség, magaddal és a másik féllel szemben is. Tudod, hogy mit szeretnél? Tudod, milyen típusú lányt keresel? Ha tényleg komoly kapcsolatot szeretnél, vállald fel. A „majd lesz valami” és „majd ami alakul”, az bullshit. Ha tényleg hosszabb távban gondolkozol, család és egyebek, akkor olyan lányt keress, aki erre potenciálisan alkalmas és készen fog állni bizonyos időn belül (amikorra nagyjából te is úgy érzed, hogy szeretnél). Attól, hogy az elején leszögezed, hogy nem egyéjszakás numerát keresel, még nem leszel balfék, nem is kötelez semmire, és ez a másik oldalra is igaz. Lehet, hogy hülyén hangzik, de szerintem érdemes korán rákérdezni, hogy mit tervez hosszabb távon. Ha már pl. eleve kizárja a lehetőségét, hogy nem akar gyereket soha az életben, az nem biztos, hogy öt év múlva megváltozik. (Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem, de biztos szeretnél 5 évet rááldozni, hogy kiderüljön?)

Szigorú szűrés. Próbáld meg elképzelni, hogy milyen lányt takarhat a profil. Ha már első ránézésre is csak kompromisszumokkal jó (plázacica, hájlájf, csivava, partiképek tömkelege, neked kell tudnod, mi fér vagy nem fér bele...), vagy arra gondolsz, hogy melletted majd megváltozik, ne is húzd jobbra, mert úgysem fog.

Nálam ez anno úgy működött, hogy ha már profil alapján úgy gondoltam, hogy nem egy ligában játszunk, már nem is húztam jobbra, csakis akkor, ha első blikkre közel tökéletesnek tűnt számomra (értelmes bemutatkozó szöveg, normális képek – értem ezalatt, hogy nem minden képen piáspohárral pózol pálmafák mellett, 10 fős havercsordában, vagy csak konditermes képek, hanem el tudtam képzelni, hogy tényleg lehet közös kapcsolódási pont). Nyilván ez a rész az, amit neked kell kitalálnod és ragaszkodnod hozzá. Lehet, hogy így kevesebb match lesz, sokkal hosszabb idő telik el a találatok között, de nagyobb eséllyel lesz köztük az a személy, akivel később tényleg kialakulhat valami. Ha a másik fél is komolyan érdeklődik, akkor pedig fog válaszolni is, ha nem, akkor nem kellesz eléggé (vagy az is lehet, hogy ritkán nézi a Tindert, vagy éppen alakul valami valaki mással).

Kommunikáció során pedig tényleg add magad, aztán ha nem megy, nem kell erőltetni. Nem tudom, milyen a női részleg a Tinderen, nekem az üzenetváltások során alapvetően pozitív tapasztalataim voltak a srácokkal, még azokkal is, akikkel nem ugyanazt kerestük.

A saját profilod. Nézd meg alaposan, vagy kérj meg akár egy nőismerőst, hogy nézze meg az adatlapod. Mit sugallnak a másik felé a képeid, a bemutatkozásod? Tényleg az jön le, amit te szeretnél?

És a bizonyos első találkozás (direkt nem randi, az első találkozás úgyis csak terepszemle): rövidebbre tervezve, egy kávé, tea nyilvános helyen, napközben. Úgy álltam hozzá, mint általában a találkozókhoz: hogy kimozdulok, ha más nem, legfeljebb megismertem még egy embert, legrosszabb esetben pedig lesz egy újabb (később már) vicces sztorim. (Najó, igazából 10 év alatt kb. 4 online megismert emberrel találkoztam, a bevezetőben említett okokból, és csak egyikőjükkel találkoztam egynél többször – ő volt az utolsó, akivel a mai napig tart a kapcsolat.)

Amúgy valószínűleg ott vannak a nagybetűs NŐK is, csak őket pedig valószínűleg te nem veszed észre, mert meg sem üti az ingerküszöböd egy helyes, de visszafogottabbnak tűnő lány. Náluk nem lesz ezeregy kép a barinőkkel, kidobott cicikkel, kisállattal, koktélokkal, tökéletes instavilággal, és a való életben sem biztos, hogy tűsarkúban talpig sminkben közlekednek nonstop, sőt lehet, hogy a telefonjuk sem ragadt a kezükhöz, hogy állandóan a matcheket ellenőrizzék.

Nem azt mondom, hogy ez egy univerzális és tuti recept, csak néhány ötlet, hogy hátha kicsit más oldalról közelítve másabb lesz az élmény is. Fel a fejjel, és sok sikert!

(+1: A barátnő több okból is csinálhatja ezt, leginkább egyébként a kéretlen udvarlás elhárítása céljából. De lehet prózaibb oka is: meg volt beszélve, hogy csajos este van, vagy már éppen indultak tovább/haza, de persze lehet az általad felvázolt verzió is.)”