horoszkóp
shutterstock 696833260

Az első matchem volt a jelenlegi párom

2019.10.27. 15:35

Nagyon régóta követem a blogot, de most először éreztem igazán késztetést, hogy én is írjak. Most szeretném megosztani a tapasztalataimat, mert látom nagyon sokan tanácstalanok vagy sok rossz tapasztalatot szereztek az ismerkedés témában. Rólam annyit, hogy lassan 30 éves, mérnök vagyok, akinek már volt egy komoly, 2 éves kapcsolata és jelenleg 2 éve vagyok együtt a jelenlegi párommal.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

A fenti bevezetővel kezdődő levél abba a beszélgetésfolyamba illeszkedik, amit Adrienn álnevű olvasónk levele indított be még szeptember elején. Adrienn négy pontban foglalta össze, hogy miért tartja gyakorlatilag lehetetlennek az ismerkedést normális férfiakkal komoly kapcsolat céljára, az internetes társkeresőkről például az gondolja, hogy értelme sincs megpróbálni.

Nos, bár az alábbi beszámoló beküldője, Bese az ötöslottóhoz hasonlítja a Tindert, azt azért egyáltalán nem gondolja, hogy ne lenne értelme kipróbálni. Leírja saját tapasztalatait, és hozzátesz rengeteg praktikus tanácsot is azzal kapcsolatban, milyen trükköket érdemes bevetni annak érdekében, hogy a párkapcsolat kialakítására nagyobb esélye legyen az embernek, mint a lottó ötösre. Maga Bese is a Tinderen ismerkedett meg a szerelmével, szóval távolról sem lehetetlen a dolog. Önnek mik a tapasztalatai? Ha van kedve írni egy beszámolót, kérjük, a levelet e-mailben küldje be alábbi címünkre!

Kattintson ide, itt a címünk:
randi)@(mail.velvet.hu

A párkeresést vesézném ki. Adrienn 4 pontja szerint haladnék. A szórakozóhelyeken történő társkeresés nem reménytelen, de ott tényleg nagyon kis eséllyel találod meg a nagy Őt. Ott a férfiak többsége nem párt keres, hanem egy- vagy többéjszakás kalandot. Több esélyed van egy kedvenc zenekar koncertjén, mert ott legalább egy közös dolog, meg egy indító téma már adott is.

Éttermekben, kávézókban sokkal jobbak az esélyek. Velem is többször előfordult, hogy szívesen megszólítottam volna egy lányt, egy ilyen helyen, mikor még szingli voltam. Csakhogy ez sem olyan könnyű a gyakorlatban. Ha a lány semmilyen jelet nem küld (szemezés, mosoly, hajdobálás), akkor nem fogom megszólítani. Továbbá, ha nincs egyedül a lány, az kb. 0-ra csökkent bármiféle közeledést. Ennek fő oka a kudarctól való félelem és a kellemetlen szituáció elkerülése. Nyilván egy lány sem örül, ha visszautasítják, de egy pasi önbizalmán ez még nagyobb csorbát ejt. Normál esetben a pasi hosszas gondolkodás, tépelődés után veszi rá magát, hogy odamenjen egy nőhöz, de visszautasítás esetén inkább elásná magát. (Persze vannak pasik, akiket ez nem érint meg, mert dagadnak az önbizalomtól, ezért könnyebben leszólítanak egy lányt, viszont az ilyen pasikkal nehezebb is komoly kapcsolatot kialakítani.) Ezért meg sem próbálja. Ilyen esetekben a „ha meg sem próbálja, már vesztett” gondolkodásmódot nagyon nehéz felülírni, mert a kudarcélmény lehetősége elnyomja.

Hasonlóan működik a dolog az utcán is. Csak ott még nehezebb jeleket küldözgetni egymásnak, mert sokszor csak pár (másod)perc erejéig találkoznak a tekintetek. Ráadásul rohanó világunkban a legtöbben sietnek valahová. Ezen kívül, ahogy Adrienn is írta, mindenki vagy a telefonját vagy a földet bámulja, esetleg zenét hallgat. Persze, hogy ilyen esetekben nem próbálkozik egy férfi sem. El tudom képzelni, mennyire jól eshet egy nőnek, ha csak úgy odamegy hozzá egy férfi megszólítani őt. Hiszen egyrészt ezzel kivételesnek érzi magát, másrészt már biztos lehet benne, hogy szimpatikusnak találja őt a férfi. Itt jön a következő sarkalatos pont, a megszólítás. Szerintem minden nő egyet ért azzal, hogy az első benyomás nagyon fontos és ebben nagy szerepe van az első mondatoknak, dialógusoknak. Vannak olyan helyzetek, amikor spontán lehet beszélgetésbe elegyedni, de ezek ritkák sajnos. Ezért általában többféle forgatókönyvet futtatunk le a fejünkben. Kigondolunk többféle megszólítást és feldobható témákat. Mindenképp el szeretnénk kerülni a kínos csendet. Mindez időbe telik, ami csökkenti az utcai próbálkozások számát.

Utoljára hagytam a Tindert és társait. Ezen a téren van több tapasztalatom. A lányok körében sosem voltam népszerűtlen, de nem is rajongott értem minden második lány. Nagyjából ugyanannyi lány kezdeményezett velem ismerkedést, mint én velük. Igazából a kíváncsiság vitt rá, hogy kipróbáljam az online ismerkedést. A Tindert sokan csupán szexpartnerkeresőnek tartják még mindig. Eleinte tényleg ennek indult és még most is ez a fő irányvonala, de egyre többen próbálnak ezen keresztül párt találni, ami nem lehetetlen. Próbálkoztam Badoo-val is, de azt tényleg nem ajánlom. Pár szempontból jobb társkeresésre, de összességében a Tinder jobb. Én 6 hónapig használtam, és ahogy az elején írtam, már 2 éve együtt vagyok az ott megismert párommal. 1 éve összeköltöztünk és közös jövőnket tervezzük. A Tinder olyan, mint az ötöslottó, elég, ha egyszer van telitalálatod. Aki komoly kapcsolatot keres, annak úgy is kell hozzáállni ezen az appon. Én abban hiszek, hogy a kitartás, a reális énkép/elvárások, a belefektetett munka és az önmegtartóztatás a siker kulcsa. Mit is értek ezalatt?

Rengetegen vannak a Tinderen és nagyon gyorsan lehet húzogatni az embereket, így egy nap alatt akár pár száz profilt is megnézhetünk. Az elején ez nagyon izgalmas és az ember próbál nem egy kép alapján dönteni. Idővel aztán egyre könnyelműbben húz az ember jobbra vagy balra, ami jobbra húzás esetén nem gond, mert ha match van, akkor később ráér az ember jobban szemügyre venni a másikat. Balra húzás esetén viszont megeshet, hogy épp annak nem adtunk esélyt, akivel komolyabbra is fordulhatna. Nyilván mindenki a legjobb fotóját próbálja főképként megjeleníteni, de megtörténhet, hogy nem magát adja ezen a képen, hanem a társadalmi elvárásoknak megfelelve, más arcát mutatja, mert elvileg ez jön be a másik nemnek. Én is húztam balra lányt első kép alapján, de csak ritkán, szinte mindig átpörgettem a képeket és megnéztem a profilokat. Ez max. 1 perc plusz idő, ennyit igazán megér, ha valaki komoly kapcsolatról álmodik. Szóval időigényes tud lenni a dolog, de kellő kitartással jobb esélyek vannak a happy endre.

Fontos, hogy ne legyenek túlzó elvárásaink a másik féllel szemben és legyen egy valós énképünk. Ha egy Scarlett Johansson típusú nő vagy, nyilán bármelyik pasinál lehet reális esélyed. Ugyanez fordítva igaz Brad Pitt típusú férfiaknál. Egy átlagos fiú/lány is álmodozhat ilyen párról és biztosan van rá példa, de nagyon ritka, lássuk be. Ilyen inkább a filmekben van. Szóval nyugodtan lehet próbálkozni, csak nem szabad, hogy a pozitív válasz sorozatos elmaradása elkeserítsen. Ne a hibákat keresd a másikon a képek láttán, mert te sem vagy hibátlan, hanem azt, hogy van-e olyan dolog, ami miatt látsz esélyt az ismerkedésre. Ha nincs, mehet balra.

Talán a legfontosabb a befektetett munka. Ide tartozik rögtön a profil szerkesztése. Mikor én használtam, 6 képet lehetett feltölteni és pár sort írni magadról, szinkronizálni Fb-vel és Instával. Ehhez képest sokaknál csak 2-3 kép és semmi több nem volt látható. Ha komoly kapcsolatra vágysz, vedd komolyan a keresést és legfőképp a profilodat. Legyen egyértelmű, hogy te nem egyéjszakás kalandokért vagy fent, hanem párt keresel. Lányok, nyugodtan írjátok ki a profilba, mert csomó fölösleges üzenetváltást megspóroltok és a legtöbb szoknyapecér nem mozdul majd rátok (bár ez pár pasinak nem akadály, szeretik a kihívásokat). Emellett érdemes lehet pár kizáró okot, hobbit, kedvenceket felsorolni. Ez utóbbiak fiúkra is igazak, meg sajnos fontos a magasság. Érdemes feltüntetni, mert úgyis előjön majd a dolog, ha nincs olyan képed, amin kb. látszik.

A képeken mutasd meg minél több arcodat, ne mindig ugyanaz a póz, meg beállítás látszódjon. Legyen legalább egy egész/majdnem egész alakos kép, ami nem régi. Ne próbáld meg eltitkolni, hogy nincs épp modellalakod. Előbb-utóbb úgyis kiderül. Lányok, ne csak fullsminkes/photoshoppolt képeket rakjatok ki, mert az is kiderül. Töltsetek fel legalább egy, de inkább több átlagos képet. Érdemes olyan képet is feltenni, ami árulkodik a személyiségedről, hobbidról vagy kedvencedről. Plusz infón kívül remek indító lehet egy beszélgetéshez, amit minden esetben a férfinak kellene kezdeményezni. Lehetőleg valamilyen egyedi bókkal, esetleg profilra vonatkozó kérdéssel, de az internet is tele van tippekkel (gugli a barátunk).

A legtöbben Fb-n keresztül regisztrálnak, de nem sokan szinkronizálják a kedveléseiket (sport, zene, film stb.). Szerintem az ilyesmit sem kell rejtegetni, mert ha a másik fél is engedélyezi, akkor a Tinder a közös kedvenceket megmutatja, ami szintén döntő lehet. Saját példámon keresztül tudom. Én elejétől kezdve komoly kapcsolatot kerestem. Az első profilom egész jól sikerült, voltak matchek, randik, de egyik sem fordult komolyra. Egy idő után újítottam, de nem jó irányba, meg aztán nyáron nem annyira pezseg a Tinder (gondolom sokan nyaralnak, buliznak, nem hiányzik senkinek pont nyárra egy új kapcsolat). Szeptemberre kitaláltam egy tök új, normális, értelmes, előző pontok szerinti profilt és az első matchem volt a jelenlegi párom. Ő nem vette olyan komolyan, de ő is párt keresett. Az ő profilján két kép volt, amik közül az egyik egyértelműen nem volt túl friss, de normális, átlagos képek voltak. Leírás semmi, és közös kedvencnek csak 2 dolgot mutatott, meg azt hogy orvosira jár. Alapvetően az ilyen lányokat inkább balra húznám, de az orvosi, meg a 2 közös kedvenc határozott talánná varázsolta.

Itt jön képbe egy régen működő (talán most is) trükk. Ha levettem 1 km-re a hatótávot, és a Tinder mégis feldobott olyat, aki ezen kívül esett, az azért volt, mert ő már jobbra húzott engem. Így volt ez vele is, ami tovább javította a helyzetet. Végül is megkerestem Fb-n és a látottak alapján jobbra húztam, match és azóta happy minden. Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan találtam meg. Nem bonyolult, tudtam a keresztnevét és az egyetemet, ahová járt. Beírtam Fb keresőbe és 1 percen belül megtaláltam. Szerencsére a legtöbben a munkahelyüket/egyetemet nem rejtik el, így elég sok lányt megtaláltam Fb-n, ha akartam. Leszögezném, hogy soha senkire nem írtam rá ott, amíg nem volt match és Tinderről nem tértünk át Fb-re. (Persze ilyenkor eljátszottam Sherlock Holmes-t, hogy majd én megtalálom őt, ne segítsen. Volt is meglepetés, mikor 1 percen belül már ment az üzenet...). Tipp: ne rögtön ismerősnek jelöljük a másikat, előbb üzenet, aztán közös meggyezéssel lehet továbblépni. Fb keresést olyan esetekben is szoktam alkalmazni, amikor nem volt egyértelmű a profil alapján, vagy ha sok match jött össze egyszerre, akkor az Fb-n keresztüli plusz infókkal tudtam rangsorolni, kit szeretnék legelőször megismerni.

A Tinderen a kínálat szinte kifogyhatatlan. Mindig lesz újabb, szebb, különlegesebb, függőség is kialakulhat. Én is beleestem ebbe a csapdába, mert hiába volt meg az összhang az elejétől kezdve a mostani barátnőmmel, közben azért beszélgettem más lányokkal is, és pörgettem még egy darabig a Tindert. Nem vagyok rá büszke, de randira egyikkel sem mentem volna, amíg nem derül ki, hogy a legutolsó randipartneremmel nincs tovább. Mikor minden nap 100 új arcot látsz, nagyon könnyű belekerülni egy spirálba. „Az új mindig jobb” hatalmába kerít és kíváncsi az ember, meg telhetetlen. Viszont ha találkozunk a megfelelő társsal, akkor ki lehet ebből lépni és „le lehet róla szokni”.

Végső tippként egy hobbi csoportot tudnék javasolni ismerkedésre (futócsoport, jógakör, tánckurzus stb.).”

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!