Egy olyan lányt szerettem meg, akinek van barátja

Szevér vagyok, 25 éves. Igazság szerint most kifejezetten a hölgyek véleményére vagyok kíváncsi (és itt nem a rosszindulat vagy bármi ilyesmi érdekelne, hanem egy-egy őszinte vélemény).

Ez a bevezető tartozik az alább olvasható levélhez, és bár Szevér elsősorban női olvasóinktól vár válaszokat a kérdéseire, a levele természetesen a férfiaknak is biztosan érdekes lesz – sokan közülük bizonyára szintén feltették már magukban ugyanezeket a kérdéseket.

Nos, Szevér életében most egy fordulópont következett el, méghozzá egy új szerelem formájában, erre utal a címnek választott idézet is. Szevér természetesen nem csak kérdez, hanem leírja saját érzéseit, tapasztalatait is, elmeséli, hogyan alakult ez a bizonyos kapcsolat. Ha ön szívesen válaszolna, és/vagy ha megosztaná saját tapasztalatait, kérjük, írjon nekünk e-mailt! A Randiblog Inbox sorozat posztjaiban természetesen mindenki álnéven szerepel, az ön inkognitóját is megőrizzük majd.

„Röviden az lenne a történetem, hogy egy olyan lányt szerettem meg, akinek van barátja, VISZONT se ő nem szereti a barátját, se a barátja őt. Előbbit egyfolytában éreztette velem, utóbbit pedig már sokszor hangoztatta. Az utóbbi néhány, mióta ismerem őt, egyre intenzívebben telt. Korábban csak tetszett, aztán megfogott és lenyűgözött a belső tulajdonságaival, majd elérte, hogy csak őt lássam és képes kizárni a többi nőt számomra. Ez nem meglepő, miután ő volt az első, akinek nem csak a külseje tetszik, hanem kívülről és belülről is tetszik.

Már túl vagyunk az ominózus női tesztelgetésen – miután eltöltöttünk együtt egy szép estét, ami számomra a legszebb napot jelentette életem során, a következő napunk is gyönyörű volt, aztán jött a „nem szólok hozzád” fázis. Hagytam neki teret és időt, mert gyakran ingadozott a hangulata korábban is, legalábbis én így vettem észre, ezért nem háborgattam. Aztán néhány nappal később rákérdeztem, és onnantól megint minden happy volt. Arra várt, hogy rákérdezzek, mi a baj és ezzel megint megörvendeztettem. Persze azóta is azt mondja, hogy nem haragudott rám, csak pont „olyanja” volt.

Sajnos már nem találkozunk, mert az én döntésemből elkeveredtünk egymástól. Nem messzire, csak szimplán nem találkozhatunk most, ami csak ideiglenes.

Egy férfi egyszerű teremtmény. Ha szeretünk valakit, akkor szeretjük kinyilvánítani neki, ellepni minden széppel, jóval, és éreztetni vele, hogy ő a legfontosabb. Legalábbis én így vagyok ezzel. Nem vittem túlzásba a dolgot, ennyire már vagyok érett szerencsére, de rosszul esett, hogy másoknak is utat engedett, vagy csak engem állított újra próba elé. És ezzel sikerült kissé távolságtartóbbá tennie.

De ő az első, aki olyan érzéseket váltott ki belőlem, amilyeneket most érzek. Nem akartam, hogy az ölembe hulljon a szerencse, meg akartam küzdeni érte, de úgy tűnt, ő nem akarja. Nem tudom őt elfelejteni, ezért is érdekel más hölgyek értékrendje.

Nyilván nem tiniket kérdezek, hanem felnőtt nőket. Én sem jöttem össze soha olyasvalakivel, aki nem érdekelt vagy nem tetszett. Most is összejöhetnék most nagyon szép lányokkal, de ők egyszerűen nem érdekelnek. Azt tudom, hogy az én kis Crush-om kedvel engem, de nem tudom, mit szeretne tőlem.

Szóval ti mit kerestek egy férfiban? De őszintén. Intelligencia, megértés, az, hogy mindent megtegyen értetek, hogy mellettetek álljon? Mi ezt halljuk, mégse elég nektek, ha valaki ilyen. Akárhány levelet küldhettek, csak nyugodtan. Kíváncsi vagyok az őszinte véleményekre. És ezzel talán megmentetek egy igazi love story-t.

Őelőtte mindig elengedtem mindenkit, akinek nem kellettem. Nem harcoltam minden erőmmel, hanem azt mondtam, ha azt a másik fiút szereti, akkor legyen vele boldog. Viszont én már csak tudom, hogy milyen a férfiak nagy része, és én nem akarom hagyni, hogy a mostani barátjához hasonló alak használja ki. Ő sokkal többet érdemel ennél.”