Az idei Oscar-gála egyik nagy esélyese a Házassági történet Scarlett Johansson és Adam Driver főszereplésével, amit 6 díjra jelöltek, köztük a legjobb film, legjobb színész és legjobb színésznő díjára. Bár a cím házasságot emleget, a film igazából egy válásról szól, és pontosan ezért adódik az összehasonlítás a Kramer kontra Kramer című filmmel, ami szintén egy válás történetét meséli el, és amit nemhogy jelöltek 9 Oscarra, ebből a 9-ből az 5 legfontosabbat meg is nyerte (ezek voltak Dustin Hoffman és Meryl Streep első győzelmei), ráadásul ez az egész kerek 40 éve volt, az 1980-as Oscar-gálán.
Mindkét film egy jómódú, New Yorkban élő, válófélben lévő, egy kisiskolás korú fiút nevelő párról szól, akik a poszteren még boldogan mosolyognak, miközben maga a film a válás drámai történetét mutatja be. Mindkét filmben a feleség az, aki úgy dönt, hogy továbblép New Yorkból Kaliforniába, mindkettő tartalmaz könyörtelen bírósági jeleneteket, még az is passzol, hogy mindkét filmben sötét hajú a férj és szőkés a feleség. Szóval a hasonlóságok száma annyira magas a két film között, hogy ezek után azt érdekesebb összeszedni, hogy mik a különbségek. Ezeknek a listáját olvashatja alább, eléggé szpojleresen, de ezeknek a filmeknek a fő vonzerejét úgysem az elszpojlerezhető fordulatok jelentik. Mindenesetre a két film cselekményét a videó alatti legördülőben zanzásítva elolvashatja, ha úgy érzi, valamelyikre nem emlékszik pontosan.
Kramer kontra Kramer és Házassági történet: a cselekmény
Kramer kontra Kramer: Joanna Kramer bejelenti a férjének, Tednek, hogy elhagyja, mert úgy érzi, nem tud önmaga lenni ebben a kapcsolatban, gyűlöl mindent, még a gyerekének sem tud így jó anyja lenni. Ted Kramer egyedül marad a kisfiával, Billyvel, és meg kell tanulnia nevelni őt, az életét, karrierjét is alárendeli a gyereknevelésnek, miközben megpróbál új párkapcsolatot kezdeni. Egy év elteltével jelentkezik Joanna, hogy már jobban van, Kaliforniában költözött, és szeretné magához venni a fiát. Ted erről hallani sem akar, ezért per lesz a dologból, ahol az ügyvédek próbálják porig alázni kliensük volt házastársát. A bíró végül Joannának ítéli a gyereket, és az exfeleség el is megy Tedhez, hogy hazavigye magához a fiút. Ekkor azonban rádöbben, hogy Billy „már otthon van”, és úgy dönt, nem viszi el a fiát, így a gyerek mégis az apánál marad.
Házassági történet: Charlie Barber menő színházi rendező New Yorkban, a felesége, Nicole pedig színésznő, a társulatának tagja. Nicole Barber elégedetlen a szerepével és a házasságával is, ezért amikor kap egy tévés ajánlatot Los Angelesben, ideiglenesen odaköltözik a fiukkal, Henryvel. Kiderül, hogy a színésznői munka hosszútávú lesz, sőt, Nicole akár rendezhet is, a feleség úgy dönt, hogy véglegesen Los Angelesben marad és elválik a férjétől. Charlie kéri, hogy próbálják maguk között megbeszélni a dolgot, de végül kénytelen ügyvédet fogadni, akikkel a mediáció eredménytelen, bíró elé kerül az ügy. A férj New York és Los Angeles között ingázik, hogy a fiával lehessen, bírósági szakértő is kiszáll, hogy felmérje a körülményeket. Egy nagy veszekedés után a pár úgy dönt, hogy megállapodnak a válás és a gyerekfelügyelet részleteiről, bár a feleség ügyvédje ennek ellenére eléri, hogy Nicole-nak valamivel kedvezőbb feltételeket hagyjon jóvá a bíróság. Charlie végül otthagyja New York-i munkáját, és Los Angelesbe költözik, hogy közelebb legyen a fiához. Az utolsó jelenetben Nicole estéje lenne Henryvel, de a volt feleség megengedi az Charlie-nak, hogy inkább ő vigye haza a kisfiút, így a gyerek arra az estére mégis az apánál marad.
1. Mozi kontra Netflix
Engem meglepett, amikor olvastam az adatot: az 1979-ben bemutatott Kramer kontra Kramer abban az esztendőben moziba került alkotások közül a legmagasabb bevételt érte el. Utoljára a 2003-as A Gyűrűk ura: A király visszatér esetében fordult elő, hogy az év legtöbb bevételét hozó filmje megkapta a legjobb filmnek járó Oscart – manapság már elképzelhetetlen, hogy egy ilyen szintű kasszasiker legjobb filmként szóba jöjjön. Mindenesetre a Kramer kontra Kramer nemcsak kasszasiker volt, hanem a legjobb filmnek, rendezőnek és forgatókönyvnek járó Oscarokat is megnyerte a két színészi díj mellé.
2019 legtöbb pénzt hozó filmje a Bosszúállók: Végjáték volt, és a szuperhősök korában egy olyan film, amiben szimplán csak egy válásról van szó, labdába se rúghat a bevételverseny tekintetében. Annyira nem, hogy a Házassági történetet már csak jelképesen vetítették egy-egy moziban, ezt a filmet egyébként a Netflixen lehet megnézni. Szóval amíg negyven évvel ezelőtt egy válás története az év legnézettebb filmje lehetett az amerikai mozikban, addig 2019-ben érdemben már moziba se kerül egy ugyanilyen témájú film.
2. Oscar-győzelmek kontra Oscar-esélyek
Amíg a Kramer kontra Kramer 5 nagyon fontos Oscart megnyert, addig a Házassági történet esélyei nem túl jók a február 9-én tartandó gálán. Kezdjük ott, hogy Noah Baumbach rendezőt nem is jelölték legjobb rendezőnek, ezért a legjobb rendező díját már biztosan bukta a film, de feltehetőleg hiába a legjobb filmnek járó jelölés is, hiszen a legritkább esetben nyeri olyan film a fődíjat, aminek a rendezőjét ne jelölték volna. (A díj 91 éves történetében eddig ötször fordult ez elő, igaz, a legutóbb pont tavaly, amikor a Zöld könyv lett a legjobb film, de rendezőjét, Peter Farellyt nem jelölték legjobb rendezőnek.)
Scarlett Johanssonnal szemben a legjobb színésznő díjára inkább a Judy Garlandot alakító Renée Zellweger tűnik esélyesnek az idén eddig kiosztott díjak és annak a trendnek alapján, hogy az Amerikai Filmakadémia imád olyan színészeket díjazni, akik valós személyeket alakítanak életrajzi filmben. Én Adam Driver győzelmére se tennék egy forintot se, vele szemben inkább a 11 Oscarra jelölt Joker főszereplőjére, Joaquin Phoenixre érdemesebb nagyobb összegben fogadni.
Szóval ha valaki Oscart kap ebből a filmből, az a papírforma szerint esetleg Noah Baumbach lehet a forgatókönyvért, illetve Laura Dern a legjobb női mellékszereplésért. Mellesleg Meryl Streep is legjobb női mellékszereplőként kapott Oscart a Kramer kontra Kramerért, és ez a párhuzam továbbvisz minket a következő különbséghez.
3. női mellékszereplő kontra női főszereplő
A Kramer kontra Kramer a '70-es években készült, és ez megmutatkozik abban is, hogy még egy válásban is egyedül a férfi volt a főszereplő. Érdekes belegondolni, hogy pont ez az, ami miatt a filmbéli Kramerné elválik: mert úgy érzi, nem lehet ő a főszereplő még a saját életében, a saját filmjében sem. A Kramer kontra Kramer elsősorban az apa története, annak a története, hogyan változik meg az apa viszonya a kisfiával a válás hatására, tekintettel arra, hogy a gyerek addig szinte kizárólag az anyjával töltötte az időt. A Kramer kontra Kramerben a nő csak mellékszereplő.
Ezzel szemben a Házassági történet már vastagon a XXI. század terméke abban a tekintetben, hogy kifejezetten figyel arra, hogy ugyanannyi figyelmet szenteljen a férfinak és a nőnek egyaránt, próbál egyensúlyt teremteni kettőjük között, mindketten egyenrangú főszereplői saját házasságuknak. Amíg Meryl Streep mellékszereplő volt a Kramer vs Kramerben, addig Scarlett Johansson főszereplője a Házassági történetnek.
4. Befutott sztár kontra feltörekvő sztár
A Kramer kontra Kramerben az apán volt a fókusz, és ez abból is látszott, hogy a fő húzónév ehhez a filmhez Dustin Hoffman volt, akit addig 3 Oscarra jelöltek, és aki akkor már egy bő évtizede szupersztárnak számított. A feleség szerepére meg kerestek egy frissen feltűnt, feltörekvő, mellékszerepben már szintén Oscar-jelölt, viszont különösebben nagy sztárnak még nem számító, Hoffmannál 12 évvel fiatalabb színésznőt, Meryl Streepet.
A Házassági történetnél pont fordított a helyzet Kramerékhez képest, mert ennél a filmnél nem a férfi, hanem a női főszereplő tudhat egy évtizeddel több sztárságot maga mögött: Scarlett Johansson már 2003 óta az A-lista élbolyában szerepel, amíg a nála egy évvel idősebb Adam Driverre csak a 2015-ös Star Warsban figyelt fel a nagyközönség. Scarlett Johanssonról 262 cikket írtunk eddig a Velveten, de Adam Driverről még csak 5-öt, ezek a számok elég jól érzékeltetik, hogy kettejük közül ki a nagyobb húzónév. Amíg a Kramer kontra Kramert elsősorban a férfi főszereplővel próbálták eladni, addig a Házassági történet nagyobb sztárja a női főszereplő.
5. Gyerek az anyánál kontra gyerek az apánál
A Kramer kontra Kramer első jelenete az, hogy a feleség bejelenti, hogy bár egyelőre maga sem tudja, hogy hova, de távozik, és otthon hagyja a gyereket.
Ezzel szemben a Házassági történetben a feleség egy munka miatt távozik és viszi magával a gyerekét, majd azt jelenti be, hogy nem fog visszatérni a volt közös otthonba. A Kramer-gyerek a film sztorija alatt végig az apjánál van, a Barber-gyerek viszont az anyjánál tölti az idő zömét, Krameréknél a feleség próbálja visszaperelni a férjtől a kisfiút, Barberéknél viszont a férj próbálja visszaperelni a feleségtől a közös gyereket.
6. Gonosz anya kontra rokonszenves anya
A Kramer kontra Kramer többek között arról híres, hogy Meryl Streep még a karakterének a szövegébe is belenyúlt, hogy Joanna Kramert az alapulfekvő regényhez képest átélhetőbb és szimpatikusabb karakterré tegye. A Kramer kontra Kramer eredetileg egy szörnyeteg anyát mutatott be, aki képes elhagyni a férjét és a gyerekét holmi önmegvalósítás kedvéért, aztán meg még perelni sem szégyell. Ezt az egyértelműen negatív figurát változtatta át Meryl Streep egy háromdimenziós személlyé, aki tisztában van tettei következményeivel, és tragikusan nehéz döntéseket kénytelen meghozni saját maga, de végső soron gyereke érdekében is. Joanna Kramert egy szörnyetegnek szánták, de a filmben egy egész rokonszenves nő lett belőle, aki próbálja a nőkkel szemben igazságtalan világban megtalálni a helyét.
A Házassági történetben viszont egyértelmű, hogy a férjet és a feleséget egyaránt rokonszenvesnek szánták, kérdés, hogy ez mennyire sikerült. Amíg Kramerné tudja, hogy milyen fájdalmat okoztak a tettei a gyerekének és a férjének egyaránt, addig Barberné relatíve ritkán mutatja empátia jeleit. Amíg a Házassági történetben a férj folyton kommunikációt kezdeményez, addig felesége a párterápián se hajlandó érdemben részt venni, és a vitát egyoldalúan bírói útra tereli, amikor még simán úgy tűnik, hogy ezt emberien is meg lehetne beszélni.
Tudom, hogy Barbernét nem egy szemét, érzéketlen nőnek szánták, de nekem bizonyos jelenetekben kicsit annak tűnt – miközben azt is tudom, hogy Kramernét viszont egy szemét, érzéketlen nőnek szánták, de ő meg egyáltalán nem lett az a végül elkészült filmben.
7. Átlagemberek kontra művészek
Nagy különbség a két film között a főszereplő pár foglalkozása. Ted Kramer egy átlagos, 9-től 5-ig irodában ülő marketinges, a neje meg még átlagosabb, azaz háztartásbeli feleség. Ezzel szemben Barberék egy művészházaspár: a férj színészből lett rendező, a feleség pedig színésznő, aki éppen továbblép a színházi munkából a tévés szerepléshez, majd onnan szintén a rendezéshez.
Ez több okból is beszédes: amíg Kramerék kifejezetten direkt a (felsőközéposztálybeli) átlagot hivatottak képviselni, akikben a célközönség felismeri a saját életét, addig Barberék munkája, illetve élete merőben eltér az átlagos netflixnéző életének valóságától. A különbség oka, hogy a film írója maga is rendező egyben, aki a saját válását dolgozta fel, a különbség eredménye pedig, hogy a Házassági történet tele van olyan áthallásokkal, hogy az életben az apa vagy a feleség szerepe ugyanúgy csak egy szerep, mint egy szerep a színházban vagy a filmben. Illetve nyilván szimbolikus az is, hogy Nicole Barber nem csak szerepelni akar a férje által rendezett darabban, hanem ő maga is rendezni akar.
Amíg az ilyen áthallások bárki számára elcsépeltnek tűnhetnek, aki tíznél több filmet látott már életében, vagy hallott már William Shakespeare-től az Ahogy tetszik című darabról, addig jól tudjuk, hogy az Oscarokról döntő Filmakadémia viszont imádja, ha az előadó-művészetet a valós élettel hasonlítja össze egy alkotás, szóval egy picit talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Házassági történet ennyi jelölést kapott. Az idei 10 legjobbfilm-jelöltből háromban előadóművész(ek) a főszerepl(ők): Házassági történet, Joker, Volt egyszer egy Hollywood.
8. A saját életem kontra A FÉRJEM ÉLETE
Mindkét filmben kulcsfontosságú, hogy a feleség úgy érzi, férje mellett nem tud kiteljesedni, nem tudja a saját életét élni. Nagyon érdekes megfigyelni azonban, hogy ez mennyivel mást jelentett 40 évvel ezelőtt, mint most. Joanna Kramer a '70-es években a társadalom által rárótt szerepben volt főállású feleség és anya. Akkoriban, abban a társadalmi rétegben ez volt a nők számára kijelölt pálya, és Joanna Kramer nem tudja saját döntéseként megélni, hogy az egész életét hol valakinek a lányaként, majd feleségeként, illetve egy gyerek anyjaként éli le, hogy az életben a szerepét mindig valaki máshoz való viszonya határozza meg, nem ő maga. A '70-es években még elég radikális tett volt kitörni ebből a szerepből, Joanna Kramer mégis megteszi ezt – borzasztó keményen meg is szenved miatta.
40 évvel később Nicole Barber teljesen más helyzetben van. Ő a színésznői karriert nyilván maga választotta, és jóval kevesebb társadalmi nyomás van rajta, hogy házasságban éljen. Ő azért nem tudott kibontakozni a férje mellett, mert csak színésznő volt, a férje viszont rendező, és a közös munkában nem vette eléggé figyelembe neje ötleteit. Amíg Nicole Barber ugyanazt a szerepet követeli magának, mint amiben a férje van, és végül ezt el is éri, addig Joanna Kramer mindössze azért küzdött a '70-es években, hogy egyáltalán bármi saját szerepe lehessen, és bár ezt eléri, tragikusan nagy árat kell érte fizetnie.
9. Bénázó apuka kontra gyakorlott apuka
Mindkét filmben egy-egy jófej apuka a főszereplő, és mindketten részben azért válnak szimpatikussá a néző szemében, mert megható-vicces, ahogy bénáznak gyereknevelés közben: Ted Kramer az első kettesben elfogyasztott reggeli elkészítése során, Charlie Barber pedig akkor, amikor kiszáll hozzájuk a bírósági szakértőnő.
Nagy különbség azonban, hogy amíg a Házassági történet apukájáról kezdettől fogva az a benyomása a nézőnek, hogy mindig is mély és szeretettel teli kapcsolata volt-van a fiával, és tud vele bánni, addig Ted Kramer kábé akkor veszi először észre, hogy egyébként van egy gyereke is, amikor a felesége lelép otthonról, és így a férfi nyakába szakad a sok úgynevezett női meló, mint például bundáskenyér-készítés, gyerekrevigyázás, gyerekfegyelmezés vagy a ruhák hazahozatala a tisztítóból.
A Kramer kontra Kramer egy roppant látványos ívet tartalmaz: a férj szép lassan megtanul apja lenni a saját gyerekének. Érdekes és jellemző, hogy ennek semmi olyan felhangja nem volt a '70-es években, hogy milyen szomorú, hogy egy férfinak fogalma nincs semmiről a saját fiával kapcsolatban egészen addig, míg egy rendkívüli esemény rá nem kényszeríti, hogy a gyerekével foglalkozzon.
Mindenesetre Ted Kramer nagy utat jár be, miután a felesége elhagyja: amíg Kramerné saját magát találja meg egy önálló életben, addig a korábban csak családfenntartóként funkcionáló, a családjával nem igazán foglalkozó férj a gyerekét ismeri meg és válik eltartóból a kisfiúnak igazi apjává. Kramerné döntése végső soron nem csak saját maga számára, hanem gyereke és férje számára is hoz pozitív következményeket.
A Házassági történet ilyen ívet nem tartalmaz, itt az apuka kezdettől fogva ha nem is mintaférj (egy félrelépést is bevall), de mindeképpen egy mintaapa, viszont túl sok pozitívum nem történik vele a szétválás után. Ted Kramer elveszti ugyan a feleségét, de cserébe lesz kapcsolata a fiával. Charlie Barber viszont akármilyen jófej, annyi történik vele a Házassági történet során, hogy minden küzdelme ellenére elveszít két személyt, akiket addig szeretett, a feleségét és a fiát, majd a karrierjét is feladja, hogy legalább a gyerekét ne veszítse el teljesen.
Ilyen szempontból a két film négy szereplője közül Charlie Barber a legszerencsétlenebb, hiszen mindenki más számára van valami pozitív hozadéka a sok drámának. Ted Kramer elveszti a feleségét és a karrierjében is hátrébb kell lépnie, de legalább lesz egy rendes kapcsolata a fiával, Joanna Kramer pedig elveszti a fiát, de kiszabadul a számára nyomasztó helyzetből és megtalálja önmagát egy saját életben. Nicole Barber ehhez képest megszabadul a férjétől, megtartja a fiát, és még a karrierjét is sikerül az álmainak megfelelően folytatnia, Charlie Barkernek azonban csak a láthatás marad, meg a visszalépés a színházi karrierben.
10. Mestermű kontra jó film
A Kramer kontra Kramer az év legnépszerűbb filmje lett 1979-ben, erre ültek be a legtöbben a mozikban. Az Amerikai Filmakadémia is ezt a filmet tüntette ki a leginkább abban az évben, a maga 5 Oscarjával elmondható, hogy Kramerék története mesterműként lett anno elkönyvelve. Ezzel szemben idén viszont hiába kapott rengeteg jelölést a megállapíthatatlan nézettségű Barber kontra Barber, úgy tűnik, ezekből a legjobb esetben is csak néhány kevésbé fontos kategóriában fog nyerni. Döbbenet, de az én személyes véleményem is kivételesen egybeesik a közönség és a Filmakadémia ítéletével: a Kramer kontra Kramer szerintem is egy kivételes mestermű, a Házassági történet viszont az azért nem, de mindenképpen egy jó, megnézésre érdemes film.
Még meglepőbb, hogy a kritikusok véleménye viszont pont fordított: a Rottentomatoes szerint a 90%-on álló Kramer kontra Kramer a jó film, és a Házassági történet a mestermű 95%-os indexszel. Ön szerint?