Egy napot sírtunk kb., amikor apu kiköltözött

Ebben a posztban a gyerekkel rendelkező szülők válása lesz a téma, de – kicsit szakítva a hagyományokkal – nem egy, hanem két rövid levelet közlünk egyszerre. Az előzmények ugyanis megegyeznek, és a visszatekintést ott kell kezdenünk, hogy még januárban jelent meg Henrietta álnevű olvasónk levele, aki alapvetően arról írt, hogy nem feltétlenül kell minden kapcsolatnak hűtlenséggel, majd válással végződnie, és meg is osztotta, hogy ők a férjével mit tesznek azért, hogy a kapcsolatuk valóban egy életre szóljon, főleg, mivel gyerekeik is vannak. Henrietta az utolsó mondatával arra utal, hogy ideális esetben ilyen kapcsolatban van helye házasságnak és gyerekvállalásnak:

Csupán társadalmi, vagy akármilyen más nyomásra se házasságot, se gyereket ne vállaljon senki.

– írta Henrietta.

Erre azonban Brútusz álnevű olvasónk megírta, hogy ő a feleségét úgy vette el, hogy előre tudta, hogy nem fogja tudni tartani az örök hűséget. Azóta gyerekük lett, majd elváltak, de ő akkor sem bánta meg a dolgot, és amellett érvel, hogy igenis van helye a gyerekvállalásnak attól még, hogy a leendő szülők nem feltétlenül 100%-ig biztosak benne, hogy működni fog a holtomiglan-holtodiglan. A múlt hétvégén közöltünk Kolos válaszát minderre, aki nagyon sok mindenben nem ért egyet Brútusszal, és első kézből tudja, milyen traumát okozhat egy gyereknek a szülők válása.

Jött azonban még két reakció, egyrészt Henriettától, aki az eredeti levelet írta, másrészt Alfrédától, aki elvált szülők gyereke, és most írt nekünk először. Ha ön is szívesen folytatná az eszmecserét, ha vannak tapasztalatai, amiket szívesen megosztana, kérjük, írjon nekünk e-mailt az alábbi címre!

Henrietta

„Brútusz félreértette az utolsó mondatom. Az utolsó mondattal, hogy ti. ne vállaljon gyereket, házasságot társadalmi nyomásra senki, arra gondoltam, hogy mások véleménye ne nyomjon többet a latban, mint a sajátunk. Ha bizonytalanok vagyunk a dologban, és csak azért házasodnánk, mert mindenki azt mondja, hogy most már ideje, és különben is a haveri körben is már mindenki... stb, akkor szerintem nem jó ötlet.

A jövőt persze senki se tudja, visszatekintve meg mindenki okosabb, illetve nyilván el lehet úgy válni, hogy a gyerekek a legkevesebbet sérüljenek.”

Alfréda

„Elvált szülők gyerekeként kijelenthetem, hogy valóban nem rázott meg a válás. Egy napot sírtunk kb. amikor apu kiköltözött. Aztán ment minden tovább. Semmiféle pszichés, vagy egyéb problémánk nem volt. Sőt, mekkora buli volt, mikor minden második héten hétvégén mehettünk apuhoz, ahol csokihegyek vártak, és jobbnál jobb DVD-k. Élveztük az akkori életünket anyuval külön, és apuval külön.

Azt hiszem, hogy ez a szülőkön múlik, hogy mennyire intelligensen tudják a válást lerendezni, és mennyire terhelik ezzel a gyereküket. Nálunk egészen jól működött. Persze, nem ez az ideális felállás, de ha már változtatni nem lehet rajta, akkor a legjobbat kell kihozni belőle.”