shutterstock 1483045148

Sokuknak probléma volt, hogy ellenkező nemű a lakótársam

2020.05.17. 14:14

Rendszeresen olvasom a blogot, mert az itt olvasottak valamiért nagyon le tudnak kötni, másrészt imádok személyes tapasztalatokról olvasni, hisz nagyon megmutatja, hogy mennyire különbözőek vagyunk, mennyire más a felfogásunk, főleg ami a kapcsolatokat illeti, legyen az baráti kapcsolat, párkapcsolat, vagy családon belüli kapcsolatok. Ahogy olvasgatom ezt a blogot, feltűnt, hogy rengeteg, de tényleg rengeteg a negatív tapasztalat, mind a női, mind a férfi oldalról főként a társkereséssel kapcsolatban és nagyon foglalkoztat, mégis miért van ez így.

Mivel nekem egyaránt vannak barátaim mindkét nemből, nagyon sokat is beszélgetünk, így teljesen megértem mind a két oldalt. Na de az ok, amiért most valójában billentyűzetet ragadtam az az, hogy leírjak néhány tapasztalatot, gondolatot. Örülnék, ha kapnék néhány visszajelzést.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Pasztorella álnevű olvasónk levele kerül sorra ebben a posztban, a bevezetőt ön feltehetőleg már el is olvasta, de mielőtt belefogna Pasztorella tapasztalatainak-tanácsainak olvasásába, álljon itt pár fontos információ, mint mindig. Szóval ez a Randiblog Inbox nevű posztsorozat, ahol olvasóink által e-mailben beküldött leveleket olvashat.

Igen, természetesen az ön történetére-megfigyeléseire is kíváncsiak vagyunk, szóval ha van bármi, amit szívesen megosztana a nagyközönséggel álnéven társkeresés-párkapcsolatok-szakítás témájában, kérjük, írjon nekünk e-mailt az alábbi címre! Pasztorella írja is a fenti bevezető végén, hogy szívesen várja a visszajelzéseket, és a felhíváshoz a Randiblog szerkesztősége egy emberként csatlakozik: ha elolvasta Pasztorella írását, kérjük, küldje be nekünk a tapasztalatait ön is!

Ide várjuk a leveleket, klikkeljen:
randi@mail.velvet.hu

Az első téma rögtön a már-már lerágott csontnak számított netes társkeresés. Beszéljünk az előnyeiről, hátrányairól.

A hagyományos társkeresők rém egyszerűek. Van egy profilod, írhatsz bemutatkozószöveget, tölthetsz fel képeket. Chat nincs, csak levelezés. Használatuk inkább az idősebb korosztályra jellemző, bár vannak kifejezetten igényre szabott társkeresők, például fétis-, metál-, kondis-, szex-, vegán-, keresztény társkereső, stb. Ezekkel kapcsolatban nincs tapasztalatom, a baráti körömben sincs olyan ember, aki próbálta volna. Mindenesetre csak azért említettem meg, mert léteznek. A hagyományos társkeresők előnye, és talán egyben hátránya is, hogy nincs tetszikelés, meg szívecskézés, aki tetszik, annak írsz, az illető meg vagy válaszol, vagy nem.

A másik a jópár éve népszerűnek számító húzogatós appok, mint a Tinder, Badoo, Hinge, Twoo… stb. Az ilyen típusú társkeresők előnye, hogy csak azzal tudsz beszélgetni, akivel kölcsönösen tetszetek egymásnak, ha meggondolod magad, csak törlöd, ezzel meg lehet előzni a zaklatást, feltéve, hogy az illető nem nyomozott le bármilyen közösségi oldalon, illetve hogy nem lehet képet küldeni, amivel meg a kéretlen genitáliafotókat lehet megelőzni. Az hogy ezek az appok mennyire jók vagy sem, az nagyon szubjektív, alapvetően nincs az appal semmi baj. Hisz lehetőséget ad arra, hogy sok embert megismerj a közeledben, a probléma az emberek viselkedése, nem az alkalmazással van baj, az csak egy platform.

Mivel van jónéhány férfi barátom, először az ő oldalukról szeretnék beszélni.

Ahogy látom, ha egy srác úgymond átlagos, nem tesz fel flexelős, pózolós, nyaralásos, kisállatos képet, vagy nem ír valami vicces bemutatkozószöveget, nincs túl sok match. Őszintén szólva nem tudom, miért van ez így, mert én a vagy bejön, vagy nem alapon húztam jobbra-balra az illetőt, a többit annyira nem néztem, gondoltam, majd ha elkezdünk beszélgetni, jobban figyelembe veszem.

A másik, amiről panaszkodtak, hogy ha beszélgetésbe is elegyednek egy lánnyal, az rendszerint nem válaszol egy idő után, vagy unalmas a beszélgetés, nem tart sehova, már a beszélgetés során kiderül, hogy nincs bennük semmi közös, ha el is jutnak egy személyes találkozóig, ott meg kiderül, hogy a leányzó nem egészen úgy néz ki, mint a képein, hanem mint aki megette. És itt nem 2-5 kiló pluszról van szó, hanem úgy 20-40-ről. Mondanom sem kell, hogy ezekből rendszerint nem lett semmi, amit teljesen megértek, hisz ez konkrétan a másik megvezetése. Ez bizonyára sok srácnak ismerős. A baj ezzel csak az, hogy mi nők rendszerint olyan férfit szeretnénk, aki magas, merthát baromi fontos, hogy fel tudjuk venni azt a magassarkút, meg különben is a férfi 185 centi fölött kezdődik, alatta csak törpe (remélem az irónia eddigre mindenkinek átjött).

A másik, hogy legyen vicces. Mert mi nők nem vagyunk ám viccesek, legfeljebb csak idétlenek, mikor egymás között vihogunk olyan dolgokon, ami amúgy kurvára nem is vicces (nem igaz, én vicces vagyok, tényleg, legalábbis azt mondták...). Vicces pasit akarunk, de pontosan mit is jelent ez? Hogy nevettessen meg, ha szomorúak vagyunk, legyen mindenre egy jó poénja vagy beszólása, szeresse a mémeket, ha lehet, jelöljön is meg alatta, de sokat érnek vele, ha mi savanyúak vagyunk, a poén nem jön át, vagy megsértődünk rajta. Most nem a tényleges durva sértésekről beszélek, persze ez attól is függ, hogy kinek mi fér bele, erre most nem térek ki.

Aztán a következő fontos tulajdonság a testalkat. Ha nincs hogyismondjam kibaszva, mehet is levesbe, mert hát jobb egy kockahasat simogatni, mint egy pocakot, aztán meg az a baj, ha a srác mindennap eljár edzeni és diétázik, akkor meg az a baj, hogy nincs ránk elég ideje, és nem lehet mellette jókat enni, csak csirkerizst meg fehérjesütit. Hát bocsi csajok, de valamit valamiért egyrészt, másrészt meg no offense, de az ilyen férfi általában hozzá hasonló tulajdonságú nőt keres, aki osztozik ebben a hobbiban, vagy ha nem is, legalább nem szól bele, vagy ne adj Isten, ki is próbálja az edzést.

A következő dolog az őszinteség. Már nem azért, de azzal, ha olyan képeket teszünk ki magunkról, amelyeken x kilóval vékonyabbak vagyunk, eleve hazugsággal kezdjük az egész ismerkedést, aztán meg nekünk áll feljebb, ha nem tetszünk az illetőnek élőben, ezen szerintem nincs is mit ragozni, a lényeg, gondolom, mindenkinek átjött. Az utolsó elvárás a sokat emlegetett hűség. Ennek se szeretnék sok mondatot szentelni, a hűség nem tulajdonság, hanem választás kérdése. Lehetne itt órákig vitázni a biztonságérzetről meg a magszórásról, meg hogy aki egyszer megtette, az máskor is megfogja, ez így nem igaz. A megcsalás egy következmény, nem a tényleges probléma. Mindkét nemre vonatkozva rajtunk áll a döntés, hogy megjavítjuk-e a kapcsolatunkat, vagy a szőnyeg alá söpörjük a problémát és a könnyebb utat választjuk. A lényeg a kommunikáció. A másik nem gondolatolvasó, hogy épp a „semmi” bajunkat kitalálja és meg is oldja. A párkapcsolat egy szövetség.

Szóval most a csajokhoz/nőkhöz szólok először:

Ha ismerkedsz, akkor igenis tegyél is úgy. Ha írnak, és nem bunkón, tessék válaszolni. Persze időközben kiderülhet, hogy nem szimpatikus az illető, akkor pedig megírod neki és elbúcsúztok. Értem én, hogy jobban tetszik, ha a másik nem kezdeményez, de néha te is feldobhatsz egy-egy témát, és ha már beszélgetsz, akkor tényleg beszélgess, ne óránként írj egy kétszavas valamit, amire nem lehet mit reagálni (a smiley nem válasz).

A képek. Mondanom sem kell, hogy jobban jársz, ha a képeid frissek és a valóságot tükrözik. Lehet, hogy több matched lesz, viszont személyesen úgyis kiderül. Ha meg zavar az alakod, tegyél ellene. Sokkal vonzóbb, ha önmagad adod, mert egyrészt olyanok fognak jobbra húzni, akiknek tényleg tetszel, másrészt ha motivált és elszánt vagy, sokkal szimpatikusabb leszel az emberek szemében. A pucsítós, csücsörítős képeket felejtsd el, ezeken a férfiak tényleg csak röhögnek (komolyan, néha a szomszéd szobából hallom).

Ne légy basic bitch. Persze mindenki egyéniség meg minden. De akkor ezt tessék meg is mutatni. Ha szeretsz kirándulni, akkor meséld el, mik a kedvenc helyeid, mit szeretsz bennük, ha szereted az animéket vagy a videojátékokat, vagy van bármi fura hobbid, érdekel a politika vagy tudomány, sport, akkor ne félj beszélni róla. Sok haveromtól hallom, hogy a lány szép, aranyos, kedves, de egyszerűen nem érdekli semmi, nem lehet vele beszélgetni. A hobbijai (being sad is not a hobby) rendszerint sorozat/filmnézés, meg együtt lóg a barátnőivel a városban, esetleg a vásárlás, TV-nézés. Alapvetően ezekkel nincs is baj, hanem hogy a lányok, akiknek ennyiből áll az életük, azt sugallják, hogy nem érdekli őket a világ dolgai, nem lehet velük semmit csinálni, és nem nyitottak kb. semmire – de akkor meg hogy akarnak társat? A másik hamar belefárad abba, ha mindent neki kell kitalálni, megszervezni.

Akkor most jöjjön a női oldal.

Számomra az egész tényleg húspiacnak tűnik. Először nagyon sokan írnak, aztán megszakad a beszélgetés, ilyen-olyan okokból. Volt olyan, aki eltűnt, azzal nem is foglalkoztam különösebben, mivel úgyis csak amolyan hátha alapon regisztráltam, szóval ha megszakadt egy-egy beszélgetés, nem szívtam mellre. Ami feltűnt, hogy sokuknak probléma volt, hogy ellenkező nemű a lakótársam, hiába magyarázhattam, hogy a kapcsolatunk tényleg csak lakótársi-baráti alapú, egyből előjött belőlük a zöldszemű szörny, pedig még csak épphogy elkezdődött az ismerkedés. Nálam az ilyen emberek mentek is a levesbe gondolkodás nélkül, hiszen egyrészt jelenleg nem állok olyan anyagi helyzetben, hogy egyedül éljek, barátnőkkel nem volt lehetőségem összeköltözni, másrészt így ebből kifolyólag a lakótársam bizonyos értelemben hozzám tartozik, és bármilyen furán hangzik, nekem fontos dolog, hogy az illető valamilyen szinten jól kijöjjön a lakótársammal, hiszen ha kialakul valami, akkor valószínűleg találkoznak néha, vagy tuti lesz közös program, szájhúzást pedig nem szeretnék.

Ugyanez vonatkozik a férfi barátaimra is. Nem kell, hogy haverok legyenek, de ne kössön bele a kapcsolatunkba. Ugyan már. Ha bármelyiküktől akartam volna bármit is, akkor nem keresnék társat, ha meg hajt rám valamelyik, azt le tudom építeni. Meg tudom érteni, ha valakinek ez nem fér bele, ilyen-olyan rossz tapasztalatok miatt. De ha valaki arra kér, hogy szakítsd meg a kapcsolatot az ellenkező nemű barátaiddal, vagy költözz el a lakótársadtól, az csak azt mutatja, hogy az illető nemhogy benned nem bízik meg, de magában sem, hogy boldoggá tud tenni. Erről is lehetne regényeket írni, de már így is baromi hosszú ez a levél (már nincs sok hátra).

Akikkel találkoztam személyesen, azokban 3 közös dolog volt:

  1. szeretet- és szexhiányosak,
  2. nem úgy néztek ki élőben, mint ahogy a képeken,
  3. maguk se tudják, mit akarnak.

A képeknél ugyanaz vonatkozik rájuk, mint a csajokra, olyan képet tegyetek ki, ami a valóságot tükrözi, a flexelős képeket meg hanyagoljátok, hagyjátok meg a személyes fejlődés nyomon követésére meg motivációnak, higgyétek el, a haveroknak jobban tetszenek, de a nők fejében hasonló dolog játszódik le, mint nálatok a pucsítós képeknél. Nincs más, amit fel tudnátok mutatni, és feltűnési viszketegség. Ellenben egy ing vagy atléta nagyon vonzó tud lenni, az izmok meg abban is látszódnak.

A randin legyetek tényleg illedelmesek. Azaz ne vágjatok a másik szavába, lehetőleg ne csak a munkáról beszéljetek, ha pedig nem vagytok túl az exeiteken, akkor ne ismerkedjetek. A szándékaitokat pedig tisztázzátok előre, ha csak szexet szeretnétek, akkor mondjátok meg. Lehet, hogy tovább fog tartani így az ismerkedés, de sok kellemetlenséget el lehet vele kerülni.

A végére a legfontosabb dolog, amire rájöttem, hogy legyünk tisztában a saját értékeinkkel, ne várjunk többet a másiktól, mint amennyit magunk is bele tudunk tenni, és ha huzamosabb ideig vagyunk egyedül, akkor azt az időt fordítsuk önmagunk fejlődésére, hogy mire tényleg megtalál a szerelem, az illető a lehető legjobb verziónkat kapja. Ha pedig már megtaláltuk, akkor fektessünk is bele energiát.

Lezárásként csak annyit szeretnék, hogy tényleg ne a tökéletest keressük, mert ha folyton csak az ideált hajszoljuk, könnyen előfordulhat, hogy valami nagyszerű dologról maradunk le. Olyat keressünk, aki valamilyen szinten (az egyik, nem az egyetlen) legjobb barátunk is egyben, akinek bármit elmondhatunk, a legnagyobb hülyeségeinket is. Tanuljunk meg megfelelően kommunikálni, ha érdekel valaki, akkor azt mutassuk is ki, ne játszmázzunk és ne fussunk felesleges köröket. Legyünk őszinték, és tényleg csak akkor keressünk párt, ha az előző kapcsolatunkon túl vagyunk. Legyünk tisztában a saját értékeinkkel és ne féljünk az érzéseinktől. A csalódásokat meg fogjuk fel tanulópénznek.”

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!