Más is panaszkodott arról, hogy a melle/akármije alapján ezt vagy azt feltételeztek a férfiak

Azon morfondíroztam, reagáljak-e ekkora hülyeségre, mert magam sem tudom eldönteni, trollkodás-e Dezső felvetése, vagy csak annyira ráért a karanténban, hogy idáig jutott a filozofálgatásban. De nem akarok úgy járni a jövőbeni randijaimon, hogy a van-e házi állatod kérdésre adott válaszaim hatásai miatt kelljen....khmm...megszívnom.

Azt ugyanis tapasztaltam, hogy nyilvános felületeken terjedő, nem megalapozott feltételezések rendesen tudják rombolni a szexuális életedet. Röviden kifejtem az egyik ilyet a kb. tucatból, majd megírom azt is, hogy látom Dezső felvetését.

 Ha ön nem olvasta a múlt hétvégén Dezső levelét itt a Randiblog Inboxban, akkor a fenti bevezetőből valószínűleg nem mindent értett, a khmm... utáni poént például szinte biztosan nem. Nos, elég sokáig morfondíroztunk, megjelentessük-e Dezső felvetését, a levele ugyanis kb. csak annyit tartalmazott, hogy 30 nővel szerzett tapasztalatai alapján úgy látja, hogy:

Azok a lányok, akiknek van háziállatuk, nagyobb arányban nyelik le a spermát.

Dezső arra volt kíváncsi, hogy más is ezt figyelte-e meg, és örömmel jelentjük, hogy a posztban elhelyezett szavazógép segítségével sokezer olvasónk foglalt állást a témában, az eredményért kattintson ide!

Még nagyobb öröm azonban, hogy Dezső levele arra indította Janka álnevű olvasónkat, hogy ő is írjon a saját tapasztalatairól, méghozzá a hasonló típusú megfigyelések-tanácsok kapcsán. Janka kitér arra is, hogy ha nem a háziállat tartásától, akkor szerinte mitől függ az, hogy egy nő (vagy legalábbis Janka maga) hogyan viszonyul az orális szex kérdéséhez egy férfival való kapcsolatában. Ha ön szívesen folytatná a témát, vagy bármi egyébről van mesélnivalója, ami társkereséssel, párkapcsolatokkal vagy szakítással függ össze, kérjük, írjon nekünk e-mailt! A címünk az alábbi, de benne van a poszt legalján található dobozban is.

„A húszas éveimben a Cosmopolitannek voltak a megboldogult Bravo rovatra emlékeztető cikkei arról, hogy milyen a jó szex. A forrásaikat persze jó magazin módjára sose jelölték, s számomra ma is rejtély, hogy nőknek pl. miért írtak arról, hogy milyen típusú mellet hogyan érdemes izgatni, hisz akkoriban a meleg/leszbikus téma még a mainál is kevésbé volt vállalható egy mainstream magazinban. De nőiújság-besorolás ide vagy oda, pechemre ezt a cikket férfiak is olvasták.

A nevezetes műben 6 melltípust különböztettek meg méret, forma és mellbimbó aránya alapján. Pontos részletekre nem emlékszem, csak két állításra, hogy a kis, kerek cici nagy mellbimbóval a menő érzékenység szempontjából, és okozható rajta keresztül sok öröm tulajdonosának, ám a kecsketőgy-típusú (igen, ezt le merték így írni), ami nagy, de nem kerek, hanem csúcsos, én nagy bimbó társul hozzá, na az a legérzéketlenebb, és azt lehet húzni, csipkedni, gyömöszölni, harapni, mert finomabb ingerlésre nem reagál.

Nekem utóbbi forma van, de éppenséggel rohadtul érzékeny kiadásban, és rendesen agyoncsapta a hangulatot, amikor a kedves partner nekiállt a fenti tanácsokat követni. Igen, akinél rákérdeztem, hogy honnan vette mindenféle előzetes jelzés és tapogatózás nélkül, hogy ez jó lesz nekem, ezt az átkozott cikket nevezték meg. Aztán ez az okosság később online platformokon is megjelent, és jobbnak láttam már az elején magamtól jelezni, hogy nem a durvulás lesz a nyerő. De még így is akadt, aki leakadt azon, hogy de hát ő nem ezt olvasta, biztos? Nőtársaimmal folytatott beszélgetések során más is panaszkodott arról, hogy a melle/akármije alapján ezt vagy azt feltételeztek a férfiak, ahelyett hogy érdeklődtek volna, de reprezentatív kutatást nem végeztem a témában.

Dezső felvetésére annyit tudok mondani, hogy szerintem nincs összefüggés, és ha valaki nagyon tudni akarja, mi alapján dől el a nyelni vagy nem nyelni kérdés egy nőnél, akkor az alábbi szempontrendszerrel tudok szolgálni. (Figyelem! Ez a szempontrendszer 100%-ban szubjektív, és olykor itt nem felsorolt váratlan fordulatok vagy benyomások alakíthatnak az elvárt kimenetelen:

1. Alkalmi partnernek soha! Na ebben cefet szigorú vagyok. Sokan tojnak arra vagy csak nem hiszik, hogy a nemi úton terjedő betegségek az orális akcióra is vonatkoznak, akár már lenyelés nélkül. Pedig ez bizonyított tény, ellentétben a mellekkel és kisállatokkal kapcsolatos felvetésekkel.
2. Dohányosnak nem szívesen. Dohányosokkal eleve nem szívesen bármi közelit, mint nemdohányos, mert minden pórusukból kisebb-nagyobb mértékben árad a füst- és nikotiníz, amit én – vigyázat! ismét szubjektív vélemény – nem szeretek. Persze egy emberben nem a cigi a legmeghatározóbb, így ez nem olyan szigorú szempont, mint az 1.
3. Van-e rá igény? Mert van olyan, hogy éppen másként akarja. Vagy egyáltalán nem akarja, mert mást is akar/akarunk mielőtt bevégeztetik.
4. Nekem van-e kedvem hozzá. (Közbevetés: 3-4. pontok közt nincs fix prioritási sorrend, sőt, megesik, hogy nem is ezek egyike dönt, hanem az 5.)
5. Hogy jön ki a lépés (avagy a levegővétel...) Mert, hogy ez sokszor technikai szintre redukálódik, mert hamarabb elpattant a húr, vagy épp az istennek se akar pattanni, pont akkor veszel vagy nem veszel levegőt, valaki csuklani kezd, tüsszent, vagy.... vagy hirtelen más ötlete támad...
6. Hogy kezeli a kérdést a kedves partner. (Warning: még mindig/már megint szubjektív szempont!) Ugyanis nálam, aki erőlteti, pláne, ha hiúsági kérdést csinál belőle, ne adj Isten, abból kívánja etetni a problémás egóját, hogy neki hányan, na ott valahogy kiveszik belőlem az erre vonatkozó kooperáció. De ez minden másra is igaz, nem csak a szexre. Akkor vagyok leginkább figyelmes, ha kérnek, nem pedig elvárnak vagy utasítanak.

Persze, kezelje ezt mindenki – beleértve Dezsőt is – fenntartással, mert a kutatásom a legkevésbé sem reprezentatív, ugyanis:

1. Egy kisebb prím számmal Dezsőénél kisebb mintán alapszik, ráadásul férfi alanyokból állt.
2. Én csak 1db nő vagyok, Dezsőnek volt 30db, és én nem is voltam benne (reméljük...).
3. 3 hónapja van háziállatom (macsek), és azóta karantén van. Így én sem tudom, változott-e az ezirányú hajlandóságom és szempontrendszerem. Igazából akkor lehetne csak bármiféle konzekvenciát levonni a viselkedésemből, ha legalább annyi partnerem lett volna már a macsek után, mint előtte. Jajj, és lehet, hogy az alkalmi/hosszútávú és köztük a dohányos/nemdohányos aránynak is ugyanolyannak kéne lennie? Vagy ez hülyeség? Szerintetek?

Ennyi...

Illetve utóirat: Könyörgöm, ha már kíváncsi vagy, inkább egyenesen kérdezz, mint indirekt következtetésekre, félinformációkra vagy fene tudja milyen eredetű feltevésekre alapozz. Ez most vicces így persze, de az nagyon nem vicces, amikor majd valamelyik mazsola tizen-/huszonéves vagy simán bizonytalanabb fickó csalódottságában szóvá teszi a macskás/kutyás/hörcsögös lánynak, hogy miért nem nyelte le. Nekem se volt vicces, amikor üvöltötte az arcomba, hogy de hát le van írva, hogy nagymellűeknek ez kell, a Kati is bírta. Jó bazdmeg, attól még nekem fájt...”