Kellemetlen Valentin-nap: „rajtam kívül mindenki boldog volt és vígan falatozott”

Egy számomra igen kellemetlen Valentin-nap-élményt szeretnék megosztani veletek.

Ezzel a mondattal vezeti be Jozefina álnevű olvasónk az alábbi sztorit, amit azért küldött be nekünk, mert Valentin-napra készülve pontosan ezt kértük olvasóinktól ezen a héten korábban. Természetesen a felhívás továbbra is érvényes: ha önnek van egy érdekes Valentin-napi sztorija, akár a kellemetlen fajtából, akár másmilyen, kérjük, küldje be nekünk e-mailben, és mi nagyon szívesen megosztjuk olvasóinkkal! Nálunk ön is álnéven mesélhet, így nekünk tényleg bármit el lehet mondani!

Szóval Jozefina egy romantikusnak szánt estét ír le alább, ami alapvetően úgy hangzik, mint egy tökéletes program akár Bálint-napra, akár csak úgy egy randevúra vagy egy meghitt estére: egy jó vacsora egy jó étteremben. Csakhogy volt itt egy kis probléma az ételekkel, amitől Jozefina számára kellemetlenné vált a vacsora, de itt át is adjuk a szót Jozefinának, alább mutatjuk a mailcímünket, azután pedig jöjjön az a bizonyos levél! 

„A párommal régóta vagyunk együtt, nem igazán szoktuk ünnepelni a Valentin-napot, egyikőnk sem csinál belőle nagy ügyet szerencsére. Ám egyik évben, kb. 2017 vagy 2018-ban a párom meglepetésből egy olyan étterembe foglalt asztalt, ahol korábban egyszer már jártunk és tetszett.

Amikor mondta, hogy elmegyünk valahova, örültem, hogy eszünk valahol egy finomat, kellemes meglepetés volt. De a hidegzuhany engem akkor ért igazából, mikor kiderült, hogy azon a napon az étterem egyféle menüsorral készült, ami épp egy tengeri herkentyűs ételsort jelentett, kb. 8-9 fogásból.

A gond az, hogy a tengerből maximum a halat eszem meg, azt is csak sütve, sem párolva, sem főve, sem máshogy. A párom valamiért úgy gondolta, rám tudja erőltetni ezt a polip-rák dolgot, pedig akkor már régóta együtt voltunk és tisztában volt vele, hogy a szaguktól is rosszul vagyok. Forog a gyomrom tőlük, undorítónak találom ezeket és nézni sem bírom.

Az étterem pedig kitett magáért tényleg, sorra hozták ki minden asztalhoz az aktuális fogást, mindenkinek ugyanazt, látszólag rajtam kívül mindenki boldog volt és vígan falatozott. Én ezzel ellentétben egy-egy fogásból lecsíptem szó szerint egy késhegynyit, hogy ne legyen annyira kellemetlen a helyzet, hozzá ettem a tányéron lévő összes többi nem herkentyű dolgot és próbáltam lenyelni úgy, hogy ne érezzem az ízét. Ráittam egy jó nagy pohár limonádét és izzadva, remegve vártam, mi lesz vajon a következő, amit elém tesznek.

Életem legkellemetlenebb, legkínosabb Valentin-napi és egyben éttermi élménye volt, máig borzongok, ha visszagondolok rá. Azt hittem, az az este sosem fog véget érni. Persze azóta is nagy szeretetben élünk együtt, és ha meg szeretne lepni, akkor a saját maga által készített finomsággal kápráztat el engem.”